Érettségi én így szeretlek - Érettségi vizsga 2012

Fernsehgewohnheiten

2012-02-15T11:12:00.000+01:00

Fernsehgewohnheiten

DasFernsehen gehört zu den wichtigsten Medien, so sehen die meisten Menschenziemlich viel fern. Ich sehe auch gern fern, wenn ich etwas Zeit habe. Da ichviel lernen muss, sehe ich meistens nur am Abend fern. / Ich sehe mir jedenNachmittag meine Fernsehserie an, dann lerne ich, und wenn am Abend ein guterFilm gezeigt wird, den sehe ich mir auch an. / Ich verbringe sehr wenig Zeit /ungefähr zwei Stunden / mehrere Stunden pro Tag mit dem Fernsehen.

Ich leseimmer die Programmzeitschrift, und wenn es einen Film gibt, den ich mir seitlangem anschauen wollte, dann markiere ich ihn. / Ich schaue eher immer in derTageszeitung nach, was für Sendungen an dem gegebenen Tag im Fernsehen sind.Manchmal sehe ich mir die Webseiten der verschiedenen Fernsehsender im Internetan, wo ich unter anderem auch die aktuellen Fernsehprogramme erfahren kann. Dasist sehr praktisch, und ich kann auch die Inhalte der einzelnen Sendungenlesen.

DasFernsehen bietet eine große Vielfalt von Sendungen für Jung und Alt. Für dieKinder gibt es Zeichentrickfilme, aber sie werden mit Vorliebe an denWochenenden in den Morgenstunden gesendet. Einige von ihnen sind sehr lieb,aber leider gibt es auch solche, die Gewalt und Aggression enthalten. Ichpersönlich mag die Disney-Zeichentrickfilme am besten. Sie sind sehr gutgezeichnet und sehr schön.

Diemeisten Menschen sehen sich gern die verschiedenen Seifenopern an. Es gibtheutzutage neben den südamerikanischen unendlich langen Serien auch ungarische Filme. Diese Serien ziehen Tag für TagHunderte von Menschen vor den Fernseher, denn nach einer Zeit bemerkt man, dassman keineswegs die folgende Episode versäumen will, sonst hat man das Gefühl,dass man den Faden verliert. Sie sind vielleicht deswegen so erfolgreich, weilsie von den Problemen der einfachen Menschen handeln.

ÄhnlicheWirkung haben die neulich so populären Reality-Shows, die manchmal ziemlich merkwürdigund primitiv sind. / Ich finde sie ganz toll, denn man kann z.B. erfahren, wiemehrere Menschen Wochen lang in einem Haus zusammenleben können.

Natürlich gibt es auch niveauvollereSendungen, durch die wir unsere Kenntnisse erweitern können. Diese sind z.B.:die Dokumentarfilme, aus denen wir viel über verschiedene Persönlichkeiten,oder über verschiedene Epochen erfahren können; oder interessant sind noch dieNaturfilme, die Tiere und Landschaften der Welt vorstellen. Neben diesen Sendungen sollen nochdie Nachrichten und die Diskussionsrunden erwähnt werden, die die wichtigstenInformationsquellen sind, was die täglichen politischen Geschehnisse betrifft.

MeinLieblingsprogramm ist … . Es wird jeden Tag / jede Woche am …/ jede zweiteWoche um … Uhr gesendet auf dem Kanal … . Diese Sendung ist eine Serie/ einNaturfilm/ eine Quizsendung/ ein Reality-Show … . In dieser Sendung geht es um… Ich sehe mir diese Sendung immer an, weil sie spannend ist / interessanteThemen verarbeitet / ich davon viel lernen kann.

Heutzutagegibt es sehr viele Sender, und wenn man einen Kabelanschluss hat, kann man sehrviele verschiedene ungarische und auch ausländische Kanäle empfangen. Wir habenleider keinen Kabelanschluss, so kann ich nur ungarische Kanäle sehen. / Wirhaben natürlich einen Kabelanschluss, und ich sehe gern auch deutschsprachige /englische Kanäle. Mein Lieblingssender sind … . Von den ausländischenFernsehsendern mag ich besonders gern.

In unserer Stadt gibt es auch einörtliches Fernsehen. Es meldet sich jede Woche mit einem Programm. Man kann so erfahren,was während der gegebenen Woche in der Stadt geschehen ist. DieseMagazinsendung wird dann zweimal wiederholt. Neulich sind auch Filme auf diesemKanal zu sehen. In der übrigen Zeit werden jeden Tag Anzeigen gezeigt. Leiderkönnen wir das örtliche Fernsehen nicht empfangen, weil wir eine privateAntenne haben. / Ich sehe mir die Magazinsendung jede Woche an, um über dieörtlichen Ereignisse im Bilde zu sein. / Ab und zu sehe ich mir dieMagazinsendung an, mich interessieren lieber die Filme.

Auswärts essen

2012-02-15T11:02:00.000+01:00

Auswärts essen

Manchmal esse ich mit meinerFamilie oder mit meinen Freunden auswärts. Wenn jemand in der FamilieGeburtstag oder Namenstag hat, gehen wir in ein Restaurant, um ihn dort zufeiern. Auch nach einer Hochzeit feiert die Familie in einem guten Restaurant.Wenn wir Gäste haben, kommt es auch vor, dass wir sie irgendwohin einladen.Manchmal gehen wir einfach nur zur Abwechslung ins Restaurant oder wir wollenetwas Neues ausprobieren, eine Spezialität kosten. Mit meinen Freunden gehe ichab und zu in eine Salatbar oder Pizzeria. Gelegentlich essen wir auch gernetwas an einem Hotdog-Stand oder in einem Schnellimbiss. Wenn wir auswärtsessen, brauchen wir nicht zu kochen und zu spülen, wir werden bedient. Es istalso sehr bequem, aber nicht immer am billigsten.

Es gibt viele verschiedenegastronomische Einheiten, wo man essen und trinken kann. In derSelbstbedienungsgaststätte kann man ziemlich billig und schnell essen. Hiermuss man sich selbst bedienen und an der Kasse zahlen. In den ausländischen Restaurantshat man die Möglichkeit, die Gerichtefremder Länder auszuprobieren. Ein Spezialrestaurant in Ungarn ist dieTscharda, wo die Gäste mit den berühmten ungarischen Spezialitäten bedientwerden. Eine typisch italienische Art von Gaststätten ist die Pizzeria.Mindestens 20 Arten von Pizza werden da gebacken. In einem Café bietet man vorallem verschiedene Arten von Kaffee an. Dazu kann man noch vielleichtSüßigkeiten oder Häppchen bestellen. In der Konditorei sind zahlreiche Kuchen,Torten oder verschiedene Sorten Eis zukosten. Wenn man zwischendurch etwas zu sich nehmen will, geht man in denSchnellimbiss. Hier werden Produkte der kalten Küche oder sogenanntes Fastfoodangeboten.

Ich gehe nie/ selten/ oft/regelmäßig in ein Schnellrestaurant. Ich mag Schnellrestaurants/ Ich magSchnellrestaurants nicht. In einem Schnellrestaurant kann man zum BeispielHotdog, Hamburger, Bratwurst, Fisch, Hähnchen vom Grill, Pommes undverschiedene Salate essen. Dazu trinkt man im allgemeinen Erfrischungsgetränke:Cola, Fanta oder Fruchtsaft.

Meiner Meinung nach schmecken dieSpeisen in einem Schnellrestaurant gut und sie sind relativ billig. DieBedienung ist schnell, Sauberkeit und ständige Qualität sind für dieseRestaurants auch charakteristisch. Außerdem ist ein SchnellrestaurantTreffpunkt für Jugendliche, es gehört zu unserem Lebensstil. Die Gegner desSchnellrestaurants sagen aber, dass hier alles zu fett, salzig undkalorienreich ist. Außerdem bietet man eintönige Speisen an. Die Getränke sindauch nicht am gesündesten: sie sind zu süß und koffeinhaltig.

Meiner Meinung nach bietet manin einem Schnellrestaurant eintönige Speisen an. Alles ist zu fett, salzig undkalorienreich. Die Getränke sind auch nicht am gesündesten: sie sind zu süß undkoffeinhaltig. Die Fans des Schnellrestaurants sagen, dass die Speisen gutschmecken. Sie sind relativ billig. Die Bedienung ist schnell, Sauberkeit undständige Qualität sind für diese Restaurants auch charakteristisch. Außerdemist ein Schnellrestaurant Treffpunkt für Jugendliche, es gehört zu unseremLebensstil.

Ich probiere die Spezialitäten fremder Länder gern aus,gehe gern in ausländische Restaurants. Ich kenne zum Beispiel die italienischeKüche. In dieser Küche benutzt man Olivenöl und Käse (Parmesan, Mozzarella). Mirschmecken die italienischen Speisen wie Pizza, Lasagne, Spaghetti, Ravioli,Tortellini. In Griechenland haben wir/ meine Bekannten echten griechischenSalat gegessen. Er besteht aus Schafskäse, Tomaten, Gurken und Oliven. Eineandere griechische Spezialität ist Mousaka (Auflauf mit Hackfleisch undAuberginen). Ich war noch nie in einem exotischen (zum Beispiel in einemchinesischen) Restaurant, aber meine Freunde/ Bekannten erzählten mir darüber.Ihrer Meinung nach schmeckt das Essen dort eigentlich gut, obwohl es etwasungewohnt und scharf ist. Einmal möchte ich es kosten und ich würde gerne versuchen,mit Stäbchen zu essen.

Romantika, Eklektika, Szecesszió

2012-02-14T11:00:00.001+01:00

Romantika

A gótikából merített ez az építészet. A stílusra nagyhatással voltak az új vasszerkezetek, és építőanyagok. A kovácsolt vasatfelváltja az öntöttvas, majd a hengerelt acél. Az osztrák politikai elnyomásraa magyar a romanticizmussal felelt. Ennek az irányzatnak a legmaradandóbbalkotása a Feszl Frigyes Vigadója. Ebben a román, mór és a bizánci elemeketötvözi. Nagy méretű ablakai vannak.

Feszl mellett a másik nagy magyar építész Ybl Miklós.Művei közül kiemelkedik a neoromán stílusban épült fóti temploma. Tornyaitsisak helyett kőkorlát és a sarkaira állított fiatornyok koronázzák. (keletrejellemző dekorációval)

Ezzel a művel lezárult az alig 15 évig tartó romantikusépítészeti stílus.

Eklektika

A kiegyezés idején a romantikát az eklekticizmus váltottafel. A szó a görög kiválogat szóból származik, és olyan műalkotás jellemzője,amely a felújított történeti stílusok egyvelegét tükrözi. A 19. Sz másodikfelében egész Európában elterjedt. Az eklektikán belül beszélünk :neoreneszánsz, neogótikus, neoromán, stb., stílusról.

Hazai kibontakozásának időpontja egybeesik Pest-Budaegyesítésének idejével (1873)

Ybl Miklós nevéhez fűződik a Sugár-út (mai Andrássy út)kiépítése, ahol főleg az operaház tűnik ki főleg szépségével. Meg kell mégemlíteni Hauszmann Alajost, aki az egykori kúriát (barokk ésklasszicista, ma Néprajzi Múzeum), éa a New York palotát (Erzsébet krt)építette.

Steidl Endre a Parlament stílusának kialakításánál az angolparlamentet vette alpul, és neogótikus stílusban tervezte meg az épületet.Azonban a barokk stílus jegyei is feltűnnek és a reneszánszé is, így aparlament eklektikus jellegű.

Egyéb:

Halászbástya: neoromán

Mátyás-templom: neogót

Szecesszió

Az újszerű kezdeményezések a nemzeti hagyományokkal valóösszekapcsolása, főleg az iparművészetben érvényesül.

A modern építészetet jelenti. A nemzeti stílusú építészetmegteremtésében Lechner Ödön munkássága a mérvadó. Fő művei azIparművészeti Múzeum, a Földtani Intézet, a Postatakarékpénztár, a kőbányaitemplom szecessziós alkotás.

Lajta Béla: Rózs-völgyi ház, kereskedelmi suli.

Modern építészet

Új anyagok jelentek meg: vas, vasbeton, üveg. Ezekkitágították a téralkotás korlátait.

Pl: Hajós Alfréd margitszigeti fedett uszodája, illLajta Béla

Gótikus stílus

2012-02-14T10:58:00.004+01:00

Szülőhazája Fr volt. A 12.sz derekán bontakozott ki, és terjedt el egész Európában. Viszonylag lassan alakult ki a német gótika, a leghosszabb életű azonban az angol gótika (12.-16.sz), melynek fő jellegzetessége az óriási méretek. A tatárjárás után indul el a 15.sz végéig
Főbb stílusjegyei:

- Megnő a belső magasság

- Vékonyodnak a falak

- Támfalakat építettek

- Az ablakokon bibliai történetek, mert nem tudtak olvasni

- Jellemző a nyújtott szentély

- Magas csúcsíves ablakok

- Erőteljesen bordázott a mennyezete: lehet:

- csillagboltozat hálóboltozat Magyarországon a tatárjárást tekintjük választóvonalnak a román stílus és a gótika között.

A templomoknak két fajtája alakult ki:

- egyhajós (teremtemplom) ez magas

- több hajós (csarnok templom) oszlopai vannak

Épek:

- Nyírbátori templom: 1 hajós

- Szeged Alsóvárosi ferences templom: több hajós

Még: - Kőszeg: Szent Jakab templom

- Budai vár: Nagyboldogasszony-templom: háromhajós

- Miskolc: Avasi t. 14.sz-i

- Sopron: Szt. mihály t. 13.sz-i

- Gyöngyös: Szt. Bertalan Várépítés: IV: Béla adott birtokot és cserébe várat kellett építeni

Négy saroktornyos: Diósgyőr (kiállítás is van), Gyulai vár Belső tornyos: Gótikus ülőfülke: Szobrok: Kolozsvári testvérek: Sárkányölő Szt. György (az eredeti Prágában van) Szt. László herma: fejcsontok részére, az eredeti Győrben van.

A reneszánsz

2012-02-14T10:54:00.004+01:00

Az a hosszú, de folyamatos társadalmi változás, mely kezdetben csupán a feudalizmus megrendítéséhez, majd évszázadokkal késôbb felbomlásához és az új, kapitalista rend megszületéséhez vezetett, már a középkor virágzó századaiban megindult. A gazdasági fejlôdés lehetôvé tette egy új osztálynak, a polgárságnak a kialakulását és fokozatos megerôsödését.
Ez a folyamat legkorábban Észak-Itáliában bontakozott ki. Az itt levô nagyobb városok - a népvándorlás pusztításait kiheverve - hamarosan a kézművesség és a kereskedelem központjaivá váltak. Itália városain keresztül bonyolódott le ugyanis az Alpok hágóin észak és dél felé, s késôbb a keresztes háborúk idején a kelet és a nyugat felé irányuló tengeri és szárazföldi kereskedelem. A városi polgárságnak sok esetben sikerült leráznia a feudalizmus bilincseit, s a városok ezután városállamokká szervezôdtek (Firenze, Pisa, Siena, Genova, Padova stb.). Itália egyik legjelentôsebb városköztársasága s egyben a világ egyik legnagyobb városa ekkor (13-15. század) Firenze volt. Hatalmát, gazdagságát virágzó iparának, mindenekelôtt azonban kereskedelmének és híres bankjainak köszönhette. A bankárcsaládok kezében felhalmozódó vagyon idôvel lehetôvé tette, hogy ezek közül a családok közül egyesek a politikai hatalmat is magukhoz ragadják.

A meggazdagodott bankárok közül a Mediciek (medicsi) jutottak a legnagyobb szerephez, akik - óriási vagyonuk ellenére - az alacsonyabb néposztályokra támaszkodtak. A város máig tartó világhírnevét megalapozó művészeti emlékek, templomok és paloták jelentôs része a 15. századból való, amikor a Medici-család két kiemelkedô tagja (Cosimo - kozimó - és Lorenzo) állt a város élén. Reneszánsz és humanizmus Az olasz városállamok meggazdagodott, saját sorsát, államát irányítani tudó, tehetségének tudatára ébredt polgársága vagyona birtokában új életformát alakított ki, új eszméket kezdett magáévá tenni. Az életet szabadon akarta élvezni, boldogan fedezte fel újra mindazt, ami a földi életet széppé, teljesebbé teszi: a jólétet, a szerelmet, a szellem szabadságát, a természet, az emberi test és a művészet szépségeit. Megnôtt az egyéniség szerepe, eltűnt a középkorra jellemzô névtelenség. Az újonnan készített festmények, szobrok, irodalmi művek alkotói már fontosnak tartották az egyén érzéseinek, nézeteinek, élményeinek kifejezését. Tudatos programmá vált az emberi képességek sokoldalú kifejlesztése, az ember harmonikus kiművelése. Terjedni kezdett annak tudata, hogy Itália egykor a hatalmas Római Birodalom központja volt, s az antik Róma feltámasztásának óhaja összekapcsolódott Itália új felvirágoztatásának törekvéseivel. A meggazdagodott itáliai polgárság - kb. a 14. század elején - új stílusú életfelfogásának igazolására feltámasztotta az ókori görög és római kultúrát: visszhangra talált benne az antik műveltség emberközpontúsága. Az antikvitás mint követendô minta, eszménykép elôször olasz földön hódított. Az antik múlt s ennek néhány latin irodalmi terméke a középkor századai alatt sem merült feledésbe - különösen Itáliában nem -, most azonban tudatosan tárták fel a múlt emlékeit, mohó kíváncsisággal ásták ki a földbôl a régi szobrokat, felkutatták a latin és a görög szerzôk műveit. Tudományos alapossággal kezdték tanulmányozni a régi romok építészetét, görög tanítómestereket, tudósokat hívtak Bizáncból, s nekiláttak a másik ókori nyelv tanulásának is.

Mindezekkel együtt az ember újra fölfedezte önmagát, tehetségét és képességeit, s minden dolgok mértéke és végsô célja ismét az ember lett. Az antik kultúra "újjászületése" miatt reneszánsznak nevezzük a nyugat-európai művelôdéstörténetnek azt a szakaszát, mely hozzávetôleg 1300-tól 1600-ig tart. (A francia "renaissance" szó jelentése: újjászületés.) Természetesen a reneszánsz kor kezdetén, illetve végén nincs éles törésvonal, sôt a középkor és a reneszánsz között igen nagy mértékű a folyamatosság, az átmenet. Az új kultúra, az új világszemlélet nem jelenti a középkor látványos megtagadását, inkább azt mondhatnánk, hogy a középkor bizonyos világi törekvései erôsödtek fel benne, bontakoztak ki teljesebben, s közeledtek egyre jobban az antik eszmények felé. Bár a középkor és a reneszánsz összefonódása egyes kutatókat arra indított, hogy egyenesen kétségbe vonják a reneszánsz önálló létezését, e kornak mégis megvan a maga sajátos arculata. A reneszánsz rendkívül összetett korszak, és a középkorhoz vagy bármely más korszakhoz hasonlóan rengeteg idôbeli, helyi és társadalmi különbséget foglal magában. A reneszánsz - mai felfogásunk szerint - nemcsak egy meghatározott művelôdéstörténeti korszak elnevezése, hanem ugyanezzel a szóval jelöljük a művészeteknek ebben a korban érvényesülô egyetemes stílusirányát is. A humanizmus a reneszánsz szerves része, de ennél szűkebb fogalom: számunkra elsôsorban a reneszánsz polgárság világi ideológiáját jelenti. Mivel ez szorosan összefüggött az ókori irodalom értékeinek kultuszával, ezért a humanizmus bizonyos klasszikus műveltséget, tudós magatartást is jelent. A reneszánsz kori humanizmus kezdetben (14. század, 15. század elsô fele) nem volt filozófiai irányzat vagy eszmerendszer, hanem egy olyan kulturális és oktatási program, mely a görög és fôleg a latin klasszikusok tanulmányozását tűzte ki céljául. A reneszánsz irodalomtudósok, a humanisták folytatták, illetve újrakezdték a latin szerzôk tanulmányozását, alapos vizsgálatát, de nagymértékben kitágították és továbbfejlesztették ezt a tevékenységet.

Nem voltak vallástalanok, de az antik írók műveivel való foglalkozást önálló tudományággá emelték, s már nem törekedtek a teológiai elméletekkel való egybeötvözésre, mint korábban. A legtöbb figyelmet a középkor során ismeretlen vagy elhanyagolt klasszikus latin szerzôk felfedezésének szentelték, de fokozatosan latinra fordították az akkoriban ismert görög irodalom szinte teljes anyagát is, s így bekapcsolták azt a nyugati gondolkodás fô áramába (pl. Homérosz, Szophoklész, Hérodotosz, Plutarkhosz, Epikurosz). A humanisták alakították ki a tudományos szövegkritika módszereit, tanulmányozták a latin helyesírást és nyelvtant, a retorikát, az antikvitás történetét és mitológiáját, a régészetet stb. Szilárd meggyôzôdésük szerint jól írni és beszélni csakis az antik minták utánzása révén lehet megtanulni. îrásaikban különös gondot fordítottak a stílus és a műforma eleganciájára, tisztaságára és világosságára, s erénynek tekintették a minél nagyobb számban felhasznált klasszikus idézeteket, mitológiai utalásokat. A reneszánsz irodalmában gyakran esik szó pogány istenekrôl, mitológiai hôsökrôl, s bizonyos mértékű vallási közömbösség és csupán névleges ragaszkodás az egyház tanaihoz jellemzett nem egy humanistát, de egyáltalán nem kívántak felidézni valamiféle antik pogány kultuszt. Tarthatatlan az a felfogás, hogy a humanista mozgalom lényegét tekintve keresztényellenes lett volna. A humanisták a klasszikusokhoz való visszatérést kiterjesztették a keresztény klasszikusok, a Biblia és az egyházatyák (ókori keresztény írók, tudósok) tudós vizsgálatára is. A 15. század közepétôl a humanista műveltség kilép az irodalmi tanulmányok kereteibôl, és átterjed a reneszánsz kultúra más területeire, a filozófiát és a különbözô természettudományokat is beleértve. Œj gondolatok és eszmék hatalmas tárháza állt tehát a korszak rendelkezésére, és éppen ez az intellektuális erjedés a reneszánsz egyik legfôbb jellemzôje. Képzôművészet és zene A reneszánsz idején Itáliában és Itálián kívül is rohamos fejlôdés jellemezte a különbözô művészeti ágakat. A Mediciek Firenzéjében - a 15. században - elsôsorban a képzôművészet vált az új gondolati és érzelmi tartalmak legfôbb hordozójává. Vezérelve a természet utánzása, célkitűzése a harmonikus emberideál megformálása lett. A középkori művészet személytelensége után megjelentek az önálló arculatú, összetéveszthetetlen művészegyéniségek. Igazi szellemóriások, rendkívül sokoldalú tehetségek alkottak egymás után és egymással egy idôben. A középkorból örökölt hagyományos bibliai témákat újszerű, evilági szellemben dolgozták fel a festôk, s emellett mind nagyobb szerepet kaptak az antik mitológia témái is. - Az élethűbb ábrázolás érdekében elmélyülten tanulmányozták az anatómiát, s legnagyobb diadaluknak a perspektíva (távlatfestés) elméletének kidolgozását, a térbeliség kifejezési technikájának felfedezését tekintették.

A szobrokról lehullt a lepel: szabadon gyönyörködtek az emberi test szépségében. Az építészetben a gótikus függôleges tagoltságot felváltotta a vízszintes tagoltság erôs hangsúlyozása. Az új kor elsô nagy festôjének Giottót (dzsottó - ?1266-1377), Dante barátját tekintik. Freskóin az alakok szabadon mozognak, tér van köztük, az elosztás levegôs, a kompozíció harmonikus (Krisztus siratása; 1306). A firenzeiek 1334-ben a negyedik évtizede épülô katedrális harangtornyának építésével a festô Giottót bízták meg, aki nem volt tanult építész. Festôi módon oldotta meg feladatát: a tervezésnél számításba vette a perspektivikus torzulást is, s ez egészen új jelenség volt ekkor. Giottót - csak a legjelentôsebbeket említjük - Masaccio (maszaccsó - 1401-?1428), Fra Angelico (fra andzselikó - 1387-1455), Filippo Lippi (1406-1469) követte. Botticelli (botticselli - 1466-1510) a Medici-kor ünnepelt művésze volt. Egyik leghíresebb festménye, a Venus születése az emberi test szépségét és az élet élvezésének újjászületését hirdeti. A tengerbôl kiemelkedô istennô a szépség megjelenését jelképezi a földön. A 16. század eleje nemcsak az itáliai, de minden idôk művészetének egyik legdicsôségesebb korszaka. Ekkor alkották remekműveiket Leonardo, Michelangelo, Raffaello, Giorgione, Tiziano, a német Dürer, Holbein és más nagyok. Az olasz mestereket már kevesebb szál kötötte Firenzéhez; a művészetek központja a reneszánsz pápák tékozló becsvágya következtében részben Rómába, részben a gazdag kereskedôvárosba, Velencébe helyezôdött át. Leonardo da Vinci (vincsi - 1452-1512) fôműve, az Utolsó vacsora, Milánóban látható, a titokzatos mosolyú Mona Lisa még Firenzében készült. - Raffaello Santi (szanti - 1483-1520) a Vatikánban a pápák lakosztályait díszítette freskóival, s Michelangelo Buonarroti (mikelandzseló - 1475-1564) a római Sixtus-kápolnát (szixtusz) festette éveken keresztül: az oltárképül szolgáló Utolsó ítéleten Krisztus - akit addig kiálló bordájú, elgyötört, légies alaknak ábrázoltak - egy antik atléta izmaival rendelkezik. Michelangelo tervezte az új Szent Péter-templom kupoláját is. Mégis szobraira volt a legbüszkébb. 26-28 éves korában faragta ki egy márványtömbbôl azt a szobrát, amely Firenze és a reneszánsz ember jelképévé vált, a Dávidot. A szobor a küzdelem elôtti feszült pillanatban ábrázolja az erejében és eszében bízó ifjút, aki magabiztosan készül szembeszállni a barbár óriással, Góliáttal. Öregkori szobrai, befejezetlen alkotásai (rabszolgaszobrok) már a reneszánsz végét, a társadalmi fejlôdés elakadásával bekövetkezô, tragikus konfliktusokkal terhes új idôszakot jelzik. A firenzei Medici-síremlékek jelképes szoboralakjai (Éj, Nappal, Est, Hajnal) Michelangelo legérettebb alkotásai. Velence két nagy festôegyénisége Giorgione (dzsordzsóne - ?1478-1510) és Tiziano (ticiánó - 1485-1576) volt. Közép-Itália reneszánsz festôi a tökéletes kompozícióval, a gondosan kiegyensúlyozott elrendezéssel teremtették meg képeiken az új, magas szintű harmóniát, a velenceiek viszont a fények és színek szerencsés alkalmazásával értek el egységes képhatást. - Egy égiháború kísérteties fényei járják át Giorgione A vihar című képét, melyen a táj, elôtérben a szereplôkkel - talán legelôször a művészet történetében - több immár egyszerű háttérnél: önnön jogából, önmagáért van a képen mint a festmény tulajdonképpeni témája. - Tiziano kevésbé törôdött a kompozíció merev szabályaival, és pusztán a fény, a levegô, a színek segítségével teremtette meg képei egységét. Kortársai portréi (arcképei) miatt becsülték a legtöbbre. Egyházi és a világi hatalmasságok versengtek egymással, hogy megfesse arcképüket (III. Pál pápa Alessandro - alesszandró - és Ottavio Farnese - farnéze - társaságában; 1546). - Correggio (korreddzsó - ?1489-1534), a pármai festô még Tizianónál is jobban kihasználta azt a felfedezést, mely szerint a színek és a fények igen hatásosan ellensúlyozhatnak tömegeket is: fölényes biztonsággal bánt a fényhatásokkal (Jézus születése; 1530). Az építészek is új utakat kerestek. A 15. század elsô évtizedeiben néhány fiatal művész összefogott azzal a feltett szándékkal, hogy félredobják a hagyományokat, és megteremtik az új művészetet. Vezetôjük Filippo Brunelleschi volt (brunelleszki - 1377-1446). A firenzeiek kívánságára még nyolcszögletű gót kupolával fedte be a dómot, de aztán Rómába utazott, és ott tanulmányozta az antik épületek romjait.

Nem lemásolni akarta az ókori épületeket, hanem olyan új stílust kívánt kialakítani, amelyben szabadon felhasználhatja az antik formákat, és új szépségeket, új harmóniát teremthet. Brunelleschi elérte, amit akart: új korszakot nyitott az építészetben. ž tervezte a firenzei Pazzi család (pacci) híres kápolnáját (1430 körül). - Természetesen lakóházakat is terveztek Brunelleschi stílusában. Jellegzetes reneszánsz épületek Firenzében a Rucellai- (rucselláj - tervezte Alberti, 1460 körül), a Medici-Riccardi- (medicsi-rikkardi - Michelozzo - mikeloccó - tervei szerint, 1460), a Strozzi- (sztrocci - Maiano tervei alapján, 1507) és a Pitti palota (Brunelleschi tervezte; a fôépületet a 16. században fejezték be). Nyugat- és Közép-Európában más utat járt be a reneszánsz. A művészetek itáliai típusú kivirágzásához hiányzott a társadalmi háttér, hiányoztak a reneszánsz önbizalmával rendelkezô férfiak. Az Alpoktól északra sokkal erôsebb volt a gótikus hagyomány, mint délen - Itáliában nem is volt igazán fejlett gótikus építészet a milánói dómtól és Velence sajátos, bizáncias gótikájától eltekintve. A reneszánsz Itálián kívül a gótikával egy idôben, a gótikával összefonódva létezett. Franciaországban, Angliában, Németországban olyan templomok, épületek láthatók, amelyekben a boltíveket támasztó pilléreket úgy alakították át oszlopokká, hogy oszlopfôkkel egészítették ki azokat; a gótikus ablakok kôcsipkézetét is érintetlenül hagyták, csak csúcsíveiket kerekítették le. A tudományosan megszerkesztett perspektívát és az anatómián alapuló emberábrázolást az olasz művészek dolgozták ki a 15. század folyamán. Az "északi" festôk, mint Dürer vagy az idôsebb Pieter Bruegel (piter brôhel) kénytelenek voltak Itáliába menni, hogy több-kevesebb sikerrel ellessék az olaszok titkait. A kor legnagyobb német művészének, Albrecht Dürernek (1471-1528) rézkarcai sikeres summázatát adják a reneszánsz vonzásába kerülô gótikus művészetnek (Ćdám és Éva, 1504). A 16. század folyamán az északi országokban megkérdôjelezték a festészet létjogosultságát. E nagy válságot a reformáció hozta magával. A protestánsok ellenezték képek és szobrok elhelyezését a templomokban, "pápista bálványimádásnak" tekintették az ilyesmit. Gyakorlatilag az arcképfestés és az életképfestészet virágzott. A portréfestészet egyik legnagyobb alakja volt ekkor a német Hans Holbein (hans holbejn - 1497-1543): hűen, minden aggály és hízelgés nélkül ábrázolta azt, amit látott (Georg Gisze, német kereskedô Londonban, 1532). A németalföldi flamand festôk már a 15. században is elismert mesterei voltak a mindennapi élet jeleneteit ábrázoló alkotásoknak, az ún. zsánerképeknek. A 16. századi flamand zsánerfestészet legnagyobb művésze az idôsebb Pieter Bruegel (?1525-1569) volt. Egyik legtökéletesebb munkája a parasztlakodalmat ábrázoló híres festmény (1565 körül). A sok szellemes megfigyelésnél, a bôven áradó anekdotázó kedvnél is bámulatosabb Bruegel páratlan komponáló készsége, mellyel elejét veszi, hogy a kép túlzsúfoltnak, zavarosnak tessék. A 14-15. században Európa szellemi arculatával együtt a zenei ízlés és gondolkodásmód is erôsen megváltozott. A világi műfajok közül az egyik legnépszerűbb ekkor a villanella (eredetileg falusi nóta, parasztdal). Ez kórusdal: négy szólama kitűnôen csendül össze, hangszer nem kíséri, hangulata derűs. Hangzása itt-ott arra emlékeztet, hogy szerzôit egykor a tanulatlan emberek népies többszólamúsága is megihlette. A 16. században virágzik igazán a zenei reneszánsz. Leghíresebb műfaja a madrigál: anyanyelven írt értékes költôi szövegre szerzett, hangszerkíséret nélküli, négyszólamú társasének; mindegyik szólamát egy-egy ember énekli. Fôleg az olasz udvarok műértô nemességének ízlését tükrözi a népiesebb villanellával szemben. - A kor stílusjegyei fôleg Palestrina (palesztrina - 1525-1594) zenéjében figyelhetôk meg. Zene és szöveg egysége, harmónia és dallam kiegyensúlyozottsága jellemzi művészetét. A 16. század divatos hangszere a lant. Egyik legnagyobb művésze a magyar származású Bakfark Bálint (1507-1576). Hazánkban a Mátyás király korában beáramló reneszánsz művészet kivirágzását a török uralom megakadályozta. Néhány épület maradt csak meg, mint pl. az esztergomi, vörös márványból épített Bakócz-kápolna (1506-1507) vagy a sárospataki vár Perényi-szárnyának árkádos loggiája (loddzsa) és lépcsôfeljárója. Mátyás budai és visegrádi palotájából csak töredékek kerültek elô. Amig a reneszánsz idején létrehozott monumentális épitményeket városokat, templomokat, palotákat és várakat rongáltak meg ,vagy tettek a földel egyenlôvé a török rombolók, addig az irodalmi alkotásokból drága örökség maradhatott ránk,amelyeket sem a hóditók nem rombolhattak le, sem az idô vasfoga,sem a századokon keresztül dúló kisebb, nagyobb háboruk, vagy magyarromlások sem kezdhettek ki, nem pusztithattak el, mert a sok névtelen szerzô, a kevésbé ismert,Szilveszter János, Tinódi Sebestyén,Janusz Pannonius, Balassi Bálint,Bornemisza Péter oly maradandó remek műveket hagytak ránk,amelyek a tolvalyoknak ellophatatlan, a pusztitóknak lerombolhatatlanok, hiszen ezek a kincsek nemcsak megsárgult papiron, megszűrkűlt pergamenteken léteznek öreg könyves polcokon hanem a szivünkben is ôrizzűk. Az angoloknak is nagy örökség maradt a reneszánsz korból,hiszen az angolszerzôk is nagyot alkottak a reneszánsz idején. Anglia a 16. század végére Európa nagyhatalma lett, a spanyol állam félelmetes vetélytársa. 1588-ban a könnyű angol hajók megsemmisítették a legyôzhetetlennek hitt spanyol Armadát (hajóhadat), s ennek következtében a szigetország egyedüli ura maradt a tengereknek. Az angol polgárság ekkor mohó gyarmatosításba kezdett, gazdagsága rohamosan nôtt.

A trónon ülô királynô, Erzsébet is a protestáns polgárságra támaszkodott, s így ellensúlyozta a spanyolbarát katolikus arisztokrácia hatalmát. A gazdasági sikerek, a jólét emelkedése, az átmeneti belsô nyugalom kedvezett a tudományok és az irodalom fejlôdésének, szaporodtak az iskolák, a könyvnyomtató műhelyek, új színházak épültek. A kultúrának ezt a század végi virágzó korszakát nevezzük angol reneszánsznak. A dráma a reneszánsz idején csak Angliában lett az irodalom vezetô műneme a 16. század végén. A különbözô drámai műfajok felvirágzásának egyik oka minden bizonnyal az lehetett, hogy a történelmi-társadalmi változások, a polgárság és a nagybirtokos arisztokrácia küzdelmei itt hatoltak e korban a legmélyebbre, Angliában lehetett leginkább érzékelni a közelgô polgári forradalom elôszelét. - Az angol reneszánsz vége felé a drámaírói tehetségek jelentkezése, jelentôs színpadi művek sorozatos megszületése jelezte, hogy ennek a korszaknak szinte a dráma volt az "anyanyelve".A reneszánsz drámaszerzô a legnagyobb angol költô és iró:Shakespeare volt. Szophokles után ô volt az, aki a világon a legtöbb drámának volt a kiváló szerzôje. Az európai reneszánsz részletes tanulmányozása után lássunk hozzá, ismerkedjűnk meg a korszak kiváló költôivel, elbeszélôivel, drámairóival, és remek alkotásaikkal! vanna (dzsovanna) és Federigo, hogyan lehet boldog valaki, mi ennek az ára.

A mítosz és mitológia

2012-02-14T10:52:00.003+01:00

A görög mitológia jellemzése A görög történelem előzményei i.e. V. évezredig nyúlnak vissza. Ekkor Hellászt különböző népek lakták. A Krétai civilizáció ekkoriban válik nagyon fejletté. Mínosz király ekkor építi fel a knósszoszi palotát. Kréta kereskedelmi csomópont lesz, a kultúra virágkorát i.e. 1600-1400 között éli. Később különböző törzsek, az achájok, iónok, aiólok és a dórok jönnek Hellász területére. Az őslakosokat vagy elűzik földjükről, vagy beleolvadnak a lakosságba. A II. évezred elején Athén és Mükéné indul rohamos fejlődének.
Ekkoriban sok portyázás és rablókaland volt. Egyik leghíresebb i.e. 1250 körül Trója pusztulása volt. A társadalom, fejlődése kezdetén számtalan kérdésre nem találta a választ. Ezért kitaláltak történeteket, mondákat, mítoszokat. A mítosz szó a görög müthosz, azaz monda, mese, történet szóból ered. A mítosz egyrészt a világról alkotott különös elképzelést jelenti, hogy a földet szellemek, istenek lakják, irányítják, másrészt egy műfajt jelent az irodalomban. Hősök, istenek cselekedeteit meséli el, csodás elemekkel, természetfeletti erőkkel átszőve, de valóságalapja van. A mítoszok szájhagyomány útján terjedtek, s csak évezredekkel később írták le őket, gyűjteményét mitológiának nevezzük. A görögöknél mindennek más-más volt az istene. Születésükről, csatáikról Hésziodosz munkáiból tudunk. Szerinte a világ az istenek nászából jött létre. Az első isten Khaosz volt, a tátongó üresség istene, Gaia a föld istene, Érosz a szerelem istene (ő volt az első működő erő a földön). Gaia megteremti az égboltot, aminek Uránusz lesz az istene. Sorban szüli a ligeteket, vizeket, hegyeket. Gaia és Uránusz házasságából 7 titán, 8 titanisz, 3 küklopsz és 3 százkarú óriás születik. Apjuk Tartaloszba száműzte őket, mert félt, hogy elveszti hatalmát, de a gyerekek fellázadtak és Kronosz vette át apja helyét, aki feleségül vette Rheiat. Kronosz szintén attól félt, hogy elveszti hatalmát, ezért a gyerekeit sorban lenyelte, de Rheia az utolsó gyereket, Zeuszt nem adta oda neki, hanem Krétára menekítette. Miután felnőtt, mérget adott apjának, aki sorban kiöklendezte gyerekeit. Megkezdődött a trónharc az istenek között.

Zeusznak Prométheusz segített hatalomra jutni. Így eljött a szeretet, boldogság és béke. Zeusz feleségül vette Themiszt, a törvényesség istennőjét, majd hókarú Hérát. Zeusz azonban hűtlen volt hozzá, ezért Héra féltékenységből megszülte Héphaisztoszt, a kovácsok istenét, mire Zeusz bosszúból Pallasz Athénét, a tudomány és művészet istennőjét. (a fejéből pattant ki teljes harci díszben) - Árész - hadisten - Aphrodité - szépség, szerelem - Hermész - tolvajok istene - Hádész - az alvilág istene - Poszeidon - a tenger istene - (Phoibosz) Apollón - jóslás, költészet istene - Artemisz - vadászat istene Létó az anyjuk Születtek még félistenek, akiknek az egyik szülője földi halandó volt és hatalmas erejük volt. Ilyen például Héraklész (Herkules). Az istenek lakhelye az Olümposz, kivéve két istennek: Poszeidónnak (tenger) és Árésznak (alvilág). Az eledelük az ambrózia, italuk a nektár. A mítoszok szerepe a későbbiekben is nagyon fontos. Homérosz is egy mondakört (a trójai mondakör: Thétisz és Péleusz, lakodalmukra minden istent és istennőt meghívtak, kivéve Ériszt, a viszályság istennőjét. Ezért ő bosszúból legurított egy aranyalmát, "a legszebbnek" felirattal. Pallasz Athéné, Héra és Aphrodité is magának követelte az almát. Hogy eldöntsék kié legyen, Páriszt, a Trójai királyfit kérték meg, válasszon. Athéné tudást, Héra hatalmat, Aphrodité a legszebb asszony szerelmét ígérte neki. Párisz Aphroditét választotta, aki cserébe Helénét, a spártai király, Meneláosz feleségét adta neki. Párisz elrabolta őt és kincseit is, mire Meneláosz Mükéné királyához, Agamemnónhoz fordult segítségért, akivel Trója ellen vonultak.) dolgozott fel, a dráma is ebből merített ihletet és a középkorban sem tűntek el teljesen, mindmáig előkerülnek. Az európai irodalom is új és új értelmet ad nekik. Az ember születésére is ilyen mítoszokat találtak ki, hiszen nem tudtak értelmes magyarázatot találni erre a kérdésre.

Ezek sokfélék és ellentmondásosak. Hésziodosz MUNKÁK ÉS NAPOK című művében úgy írja, hogy az emberek és az istenek egy törzsből származnak. Több nemzedék volt: - Első nemzedék: aranykor - Második nemzedék: ezüstkor - Harmadik nemzedék: rézkor - Negyedik nemzedék: vaskor vagy újkor (ekkor éltek a félistenek, akik Thébában vagy Trójában haltak meg és utána a "Boldogok" - szigetére kerültek, ahol Kronosz volt a király.) Egy másik verzió szerint Gaia megteremti a Gigászokat, vagyis a kígyólábú óriásokat, akik szétfeszítik a természet határait. Zeusz a halhatatlanok segítségével legyőzi apját, majd a Gigászokat. A csata közben elhullt vérből lettek az emberek, s mivel ez erőszakos volt, ezek az emberek durvák lettek. Majd jött egy özönvíz, ami elsodorta ezeket a gonosz embereket. Prométheusz mítosz: az első embereket Prométheusz gyúrta agyagból Pallasz Athéné segítségével. Ezek még inkább állatokra hasonlítottak, majdnem elpusztultak. Ezért Prométheusz lehozta a tüzet az Olümposzról (ami tulajdonképpen a tudást jelképezte). Ennek a tűznek a segítségével tanulták meg az emberek a mesterségeket. Zeusz azzal büntette meg Prométheusz, hogy kikötözte egy sziklához és egy sas mindig tépkedi újra kinövő máját. Az embereket úgy büntette, hogy leküldte Pandorát egy szelencével, aki kíváncsiságból kinyitotta azt. Így minden gonosz kiszabadult, legvégül a reménységgel.

A középkor

2012-02-14T10:49:00.001+01:00

Történelmi változások, világnézeti átalakulás A hatalmas Római Birodalom, mely évszázadokon át a civilizáció és a romanizált görög kultúra terjesztésével betöltötte történelmi küldetését, a 3. századtól kezdve észrevehetôen hanyatlani kezdett. A rabszolgatartó római társadalom és állam leküzdhetetlen válságba jutott. A birodalom terjeszkedése már a császárság korának elején megtorpant, s egyre kevesebb rabszolga került Rómába. A rabszolgatartásra épülô gazdaság fejlôdése megállt, majd megindult lassú hanyatlása. A gazdaságilag s erkölcsileg megingott impérium képtelen volt ellenállni a népvándorlás által mozgásba hozott, három égtáj felôl támadó barbár (fôleg germán) törzsek meg-megújuló rohamának.

A Nyugatrómai Birodalom bukásától, 476-tól számítja a történelemtudomány a középkor kezdetét, s ennek a több mint ezer évet felölelô korszaknak a végét az angol polgári forradalom kirobbanásának idejére, 1640-re teszi. - Művelôdéstörténeti szempontból a középkor szűkebb idôszakaszt jelent: a 14. század elsô felében kialakuló új korszak, a reneszánsz zárja le. Az új társadalmi rend, a feudalizmus évszázadok véres gomolygásában alakult ki, s a Római Birodalmat megdöntô népek új országok, új államok alapjait vetették meg. Az ókori rabszolgaságot a feudális jobbágyrendszer váltotta fel, s ezzel az anyagi értékeket létrehozó termelôtevékenység is magasabb szintre emelkedett. A középkor "sötétnek" nevezett évszázadaiban (5-9. század), a népvándorlás idején Európa jelentôs részén igen alacsony szintre esett vissza ugyan a műveltség, az emberiség fejlôdése mégsem torpant meg ez alatt az idô alatt sem. A Római Birodalom romjain kialakult új államok átvették az addigi kultúra és civilizáció értékeit, és nemcsak részeseivé, hanem továbbfejlesztôivé is váltak ezeknek az értékeknek. Œj szellemet, új világnézetet hozott a keresztény vallás, mely a középkor folyamán óriási történelemformáló szerepet töltött be. A kereszténység már az 1. században megkezdte hódító útját, s elsôsorban a szegények, a megalázottak, a rabszolgák között terjedt. Az új vallás - keletkezése idején - abban különbözött a szinte megszámlálhatatlan keleti vallási irányzattól, hogy elutasított minden nemzeti vagy társadalmi elzárkózást, s a megváltás eszméjét mindenkire kiterjesztette. A rabszolgát gazdája még tárgyként kezelhette, adhatta-vehette, megölhette, a kereszténység azonban minden embert felebaráttá emelt, legalább Isten elôtt egyenlôvé tett, s bármely emberi élet elpusztítását halálos bűnnek tartotta. A kereszténység világképében az emberi méltóságot az a bibliai tanítás alapozta meg, hogy az ember Isten képmása, a teremtés csúcspontja, az egyetlen lény, akinek értelme van. A kialakuló feudális társadalomban nagy szerepet játszott az egyház. Mint világtörténelmi intézmény valóban történelmi küldetést töltött be a középkori Európa arculatának formálásában: a Római Birodalom bukása utáni káoszban a rend és a törvényesség elvét, a műveltség igényét, a barbár világgal szemben az emberségesebb morált képviselte, segédkezett az új államok és birodalmak megszületésénél. Mint a legnagyobb feudális birtokos, az uralkodó osztály érdekeit képviselte. Az uralkodó (a király) hatalmát Istentôl származtatta, öröknek és megváltoztathatatlannak tekintette a fennálló társadalmi rendet. A jobbágyokat a szegénység türelmes elviselésére, sorsukba való belenyugvásra intette. A középkori egyház világszemléletének középpontjában Isten és az ô világa állt, szemben az ókori műveltséggel, mely az emberre és világára összpontosította a figyelmet. Az egyház a földi élet célját a túlvilági boldogság, az örök üdvösség elnyerésében jelölte meg: siralomvölgynek mondta a földi létet, mely - szerinte - a túlvilághoz vezetô út állomása csupán. Az ókeresztény irodalom A középkori kultúra erôsen egyházi, vallásos jellegű volt, mégsem mondhatjuk, hogy a középkor "szembefordult" az antik műveltséggel vagy megtagadta azt, hiszen a kereszténység szerves része lett már a késô antikvitás szellemi életének is. Az egyre hanyatló, tartalmát és eszméit vesztett római irodalomba éppen az ókor utolsó századainak nagy műveltségű, a klasszikusokon nevelkedett keresztény írói hoztak új vérkeringést, szellemi megújulást. Az ókeresztény irodalom kora az elsô keresztény íróktól, a 2. századtól a 8. századig terjed. Nyelve eredetileg a görög volt, de nyugaton a latin kezdett általánossá válni, s így a 4. századtól a görög a keleti egyház sajátjává lett. Az ókeresztény irodalom virágkorának kezdetét olyan kiemelkedô egyházatyák működése jelzi, mint Szent Iraeneus (iréneusz - ?140-?202), Tertullianus (tertulliánusz - ?195-220 után) és Alexandriai Szent Kelemen (?140/150-215 után). A késôbbi századok kiváló egyházi íróinak nevét és munkásságát jórészt feledésbe merítette a múló idô, de feltétlenül meg kell említeni a legnagyobbakat. - Szent Ambrus (Aurelius Ambrosius - auréliusz ambrósziusz - ?340-397), Milánó püspöke széles körű teológiai munkássága mellett himnuszokat is írt. - Szent Jeromos (Hieronymus - hieronimusz - ?340-419) híres bibliafordításáról már volt szó; ô írta az elsô keresztény irodalomtörténetet A híres férfiakról címen. - Szent Ćgoston (354-430) a korszak legnagyobb latin írója. Ennek az óegyházi irodalomnak legfôbb alkotásai tanító jellegű írások: bibliai szövegmagyarázatok, prédikációk, az ún. katekézisek (vagy katekizmusok), melyek kérdés-felelet formájában világították meg a teológia fôbb problémáit, az eretnekek tanításait cáfoló vitairatok; népszerűek voltak a mártírakták (a vértanúkkal kapcsolatos hivatalos bírósági eljárások jegyzôkönyvei, illetve mártírtörténetek) és a szentek életérôl szóló legendák; műfajai közé sorolhatók még az apokrif (nem kanonizált, nem "hiteles") szent iratok (pl. a sokféle apokrif evangélium), a szerzetesi regulák (szabályzatok) és az egyháztörténetek, a lírai költészet terén pedig a himnuszok. Ezek a korai himnuszok kezdetben ritmikus prózai szövegekbôl álltak, s hasonlóak voltak a Bibliában található zsoltárokhoz és egyéb bibliai "költeményekhez". A himnuszokat már az elsô századokban a keresztény hívek karban énekelték, és rendkívül kedveltek voltak. Alexandriai Szent Kelemen írja: a keresztényeknek "egész élete egy zengô ünnep. Dicséretekkel műveljük a földet, himnuszt harsogva hajózzuk a tengert, még az ebédet is zsoltárok hangja szenteli meg." Szent Ambrus az elsô, aki a maga himnuszait antik metrikus formába öntötte, rímtelen négyes jambusi sorokba (ilyenek Horatiusnál is elôfordulnak, de csak hosszabb sorokkal váltogatva); négy sor egy strófa, s egy himnusz nyolc versszakból áll. Ez a forma, az ún. ambroziánus, az ôshimnuszok kedvelt versformája lett. - Prudentius (prudenciusz - ?348-410) az ókeresztény irodalom elsô laikus (nem egyházi személy) himnuszköltôje; az ô versei is még antik formákban jelennek meg. - Hasonló ritmikájú költeményeket írt késôbb Venantius Fortunatus (venancius fortunátusz - 530-?600) is, akinek a szent kereszt magasztalására írt himnuszait máig énekli a katolikus egyház. Szent Ćgoston: Vallomások Szent Ćgoston (Aurelius Augustinus - auréliusz augusztinusz - 354-430) a kereszténység egyik legnagyobb gondolkodója, az ókeresztény irodalom kiemelkedô alakja, a katolikus egyház szentje és tanítója.

A Római Birodalom észak-afrikai tartományának (Numidia) Thagaste nevű városában született. Apja még pogány volt, édesanyja, Monica (monika) keresztény családból származott. Tanulmányai során széles körű filozófiai műveltségre tett szert, s késôbb retorikával (szónoklattan) foglalkozott. Fiatal korában érzékisége a testi örömök felé csábította, s egy hosszú ideig fennálló szerelmi viszonyból fia is született (Adeodatus, 372-390). Mikor Mediolanumban (ma Milánó) elnyerte a szónoklattani tanszéket (384-ben), gyakran és nagy figyelemmel hallgatta Szent Ambrus híres prédikációit, és felismerte a korábban általa nem sokra értékelt Biblia allegorikus értelmezésének lehetôségét. Belsô vívódásait egy misztikus kerti jelenet döntötte el a kereszténység javára: a szomszédból éneklô gyermekhangot hallott, amely ismételten ezeket a szavakat mondta: "Tolle, lege" ("vedd, olvasd"); találomra ütötte fel a Bibliát, s Szent Pál egyik levelének következô részletét olvasta (s ezt magára vonatkoztatta): "Nem tobzódásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem civódásban és versengésben, hanem öltsétek magatokra az Œr Jézus Krisztust és ne gondozzátok a testeteket a vágyakozásra." Ennek hatására megtért, és 387 nagyszombatján felvette a keresztséget fiával és barátjával együtt. A szentség kiszolgáltatója Szent Ambrus volt. Ezután visszatért Afrikába, majd szülôvárosában, Thagastéban (thagaszté) élt kolostori magányban, filozofikus-aszketikus közösségben. Tudásának és jámborságának híre egyre jobban ismertté tette, s a keresztény hívek kívánságára beleegyezett, hogy pappá szenteljék. 396-ban Hippo város püspöke lett. - Rengeteget dolgozott, hatalmas irodalmi tevékenységet fejtett ki: filozófiai, teológiai, hitvédô, egyházszervezôi munkákat alkotott. Ćtvette a keresztény filozófiába mindazt, amit az antikban fontosnak és értékesnek tartott. Haláláig összesen több mint száz művet írt. Életének alkonyát a népvándorlás korának kezdôdô zűrzavarai árnyékolták be. Mikor meghalt Hippóban, a várost már harmadik hónapja ostromolták a vandálok. A mai olvasóra a legnagyobb hatást Vallomások című műve teszi. 397 és 400 között írta, több mint tíz évvel megtérése után. Nagyjából életútjának felén járt, amikor ezt a számadását készítette. Műfaja nehezen meghatározható: önvallomás, gyónás, ima, filozófiai elmélkedések, teológiai fejtegetések, pszichológiai megfigyelések, életrajzi adalékok keverednek benne. Az elsô részben (I-IX. könyv) a leghatározottabb az életrajzi jelleg: életútját világítja meg a megtérésig és anyja haláláig. Élete ellentmondásait akarja tisztázni benne: megmagyarázni, miként jutott el a különbözô pogány filozófiai irányzatoktól a kereszténységig. Az emberi lélek legbensôbb titkait feltáró ôszintesége, intimitása miatt ez a rész ma is izgalmas, megrendítô olvasmány. "...Ćgoston afrikai születés, afrikai lélek: ôszintesége egy afrikai lélek forró temperamentumából tör elô" (Babits). Ebben a részben olvasható a már említett kerti jelenet. - A második rész (X. könyv) már elvontabb: a kereszténnyé lett Ćgoston saját lelkét a bűn és az erény csatájának színtereként mutatja be. - A harmadik részben (XI-XIII. könyv) a Teremtés könyvét magyarázva az anyag, az idô, a semmibôl való teremtés kérdéseit tárgyalja. A Vallomásokban valami új született az európai irodalomban: elsô ízben tekinthetünk bele az emberi lélek mélységeibe, egy keresztény hívô lelkébe. Szent Ćgoston a maga tapasztalatait, az átélt szellemi hatásokat, életének eseményeit saját lelki fejlôdésének, Istenhez való útjának szükségszerű mozzanataiként fogja fel. Babits Mihály méltán írta a Vallomásokról a következôket: "A keresztény író tekinti elôször a világot saját életének illusztrációjaként, s Szent Ćgoston Vallomásai az elsô belülrôl látott lélekrajz a világirodalomban." (Babits Mihály: i. m. 133.l.) A szerzetesrendek A vallásos élet fô központjai a középkori Európában a keresztény élet teljes, mindhalálig tartó és visszavonhatatlan gyakorlására alapított, elkülönült közösségek, a szerzetesrendek voltak. Tagjai valamennyien egész életükre szóló fogadalmat tettek (tisztasági-szüzességi, szegénységi és engedelmességi fogadalmat), s ez elkülönítette ôket az egyház egyéb közönséges tagjaitól. Kolostorokban, monostorokban éltek. Bár arra törekedtek, hogy a legtökéletesebben valósítsák meg az egyház emberideálját, ez nem állt ellentétben azzal, hogy az élet minden területére kiterjedô, Európa arculatát minden tekintetben meghatározó kultúrateremtô és -terjesztô tevékenységet is folytassanak. Lelkészi feladataik mellett tanítottak, könyveket másoltak, képeket festettek, betegeket gyógyítottak, terveztek és építettek épületeket és katedrálisokat, iparra és fejlettebb mezôgazdasági munkákra nevelték, tanították a népvándorlás "barbár" népeit. A középkor nagy nyugati szerzetesrendjei között idôben a legelsô - és négy évszázadon át egyedülálló - Szent Benedek rendje, a "bencés" papok közössége volt. Nursiai Szent Benedek (nursziai - 5. század vége - 550 körül) 529-ben szervezte egybe remetetársait, s Monte Casino (kaszinó - Nápolytól északra) hegyén megalapította a nyugati kereszténység legjelentôsebb kolostorát. Híres regulájában, A szerzetesek szabályzata című művében Benedek "az antik Róma törvényhozó géniuszának utolsó nagy remekművét alkotta meg." (R. W. Southern: A nyugati társadalom és az egyház a középkorban. Gondolat, Bp., 1987. 272.l.) A Regula minden szerzetesnek kötelezôen elôírta az olvasást és a munkát, s megszabta, hogy az életet szüntelen tevékenységben kell eltölteni: "...akkor igazi szerzetesek, ha saját kezük munkájából élnek, mint az apostolok". Erre az életformára vonatkozik a bencések jelmondata: "Ora et labora!" ("Imádkozzál és dolgozzál!"). A Benedek-rend "monopóliuma" a 11. század végére megszűnt: az 1075 és 1125 közötti fél évszázad során új szerzetesrendek alakultak.

Közöttük a két legsikeresebb az Ćgoston-rendi kanonokok és a cisztercita szerzetesek rendje. Ez utóbbiak is tulajdonképpen bencések: Szent Benedek reguláját igyekeztek feleleveníteni, amelyet követôi állítólag elhagytak. Fehér reverendájukról "fehér barátoknak" nevezték ôket. Legszívesebben minden emberi lakóhelytôl távol, lehetôleg erdôk mélyén, magányos völgyekben, hegyoldalakon telepedtek meg, s ahol megjelentek, mindenütt ésszerűbb földművelés, szôlô- és gyümölcstermelés, céltudatosabb állattenyésztés, fejlettebb kézművesség, egyszóval magasabb gazdasági kultúra támadt. - Meg kell még említeni a "néma barátok", a karthauziak rendjét és a premontrei rendet is. A 13. században a nagyvárosok új körülményei hívták életre a kolduló rendeket, a dominikánus és a ferences szerzetesrendet. Elnevezésük alapítóikra, Szent Domonkosra és Szent Ferencre vezethetô vissza. Antikvitás és kereszténység A középkor tulajdonképpen sohasem szakadt el az antik kultúrától. A népvándorlás véres és kaotikus századaiban (6-8. század) a brit szigeteken angolszász és különösen ír kolostorokban ôrizték, másolták, mentették a klasszikus latin szövegeket. A Frank Birodalom urának, Nagy Károlynak az udvarában a 8. század végén és a 9. század elején egy, a klasszikusokhoz visszanyúló, világiasabb szemléletű kultúra alakult ki, és ez terjedt el a korabeli művelôdési központokban, a kolostorokban is. De összekapcsolja a két kor irodalmát a nyelv azonossága is: a latin. Természetesen átalakult, módosult ez is az antikhoz képest: új szavak, népies elemek ékelôdtek belé, egyre nagyobb teret hódított a hétköznapok társalgási nyelve. Változott a nyelv ritmikája is: erôsödött a hangsúly szerepe, elhalványult vagy eltorzult az idômértékes zeneiség. És késôbb, mikor már senkinek sem volt anyanyelve a latin, iskolákban tanították, s a tanítás alapjául mindig a klasszikus írók szövege szolgált. A szellemi élet fellendülése A 10-11. században szilárdult meg az új világ társadalmi rendje, s ezután, a 12-13. században a középkori kultúra nagyszerű virágzásának lehetünk tanúi a tudomány és a művészetek minden területén. Az 1096-ban megindult elsô keresztes hadjárattól fogva erôre kapott a tengeri kereskedelem és az ipar, a városokban megjelent a polgárság, s vele együtt megszületett a középkori értelmiségi is, az az ember, aki szellemi munkából él, akinek hivatásszerű foglalkozása az írás vagy tanítás, vagy mindkettô egyszerre. Az uralkodó osztály életszínvonala emelkedett, kulturális igénye megnôtt. A vallásos céllal igazolt keleti hadjáratok, a keresztes háborúk létrehozták a "lovagság" intézményét, emellett nagymértékben ki is tágították a középkori ember világképét. De a keresztény Nyugat és az Iszlám nemcsak a csatatereken találkozott: Itáliában és fôleg Spanyolországban békés cserekereskedelem alakult ki, s a fűszerekkel meg a selyemmel együtt a kéziratok elhozták a keresztény világ számára a görög-arab műveltséget is. A középkori Nyugat már elfelejtett görögül, a tudomány nyelve a latin volt. Most keresztény fordítók serényen munkálkodó csapata kezdte átültetni latinra az arab, az arabra fordított görög és az eredeti görög szövegeket. A nyugati keresztények segítséget kaptak ebben a munkában a mohamedán uralom alatt élô spanyol keresztényektôl, a zsidóktól, sôt maguktól a muzulmánoktól is. îgy, ilyen közvetítéssel - Keleten és Afrikán keresztül - jutott a középkori műveltségbe pl. Eukleidész matematikája, Ptolemaiosz (ptolemajosz) asztronómiája, Hippokratész és Galénosz orvostudománya, Arisztotelész fizikája, logikája és etikája. Nem lebecsülendô azonban a tisztán arab hatás sem: most ismerkedtek meg Nyugaton az arab matematikával, s az arabok orvosi szakkönyvei is - sok más tudományos mű mellett - kedvenc olvasmányai lettek a középkori tudósoknak. Mindezek hatására fellendült a szellemi élet, a tudományos kutatómunka és az oktatási tevékenység a középkor híres nemzetközi egyetemein, mindenekelôtt Párizsban, 0xfordban, Padovában és Genovában. Európa minden részébôl diákok serege tanulta itt az alapfokú műveltséget jelentô "hét szabad művészetet": a grammatikát, a retorikát és a logikát, valamint az aritmetikát, a geometriát, a zenét és az asztronómiát. Ezután kerülhetett sor az orvosi, a teológiai vagy az egyházjogi tanulmányokra. A 13. században emelkedett a tudomány rangjára a teológia azáltal, hogy az értelmet hívta segítségül. A kor legnagyobb teológusát, Aquinói Szent Tamást (akvinói - ?1224-1274) az értelmet keresô hit vezette, s arra törekedett. hogy a vallásos hit tételeit összhangba hozza a racionális gondolkodással, Arisztotelész filozófiájával. Sajátos középkori ellentmondást jelent, hogy a kereszténység magyarázatához, korszerűsítéséhez a támaszt a kereszténységet megelôzô tudományokban kellett keresni. Képzôművészet és zene E két évszázad a képzôművészet, ezen belül is elsôsorban az építészet terén alkotott halhatatlan remekműveket. A 11-12. század fejlesztette ki az ún. román stílust. A "harcoló egyház" céljainak megfelelôen a templomok inkább középkori lovagvárakra emlékeztetnek, s azt az érzést sugallják, hogy a hívôk biztonságban érezhetik magukat a Gonosz ellenében. A hatalmas falak, a zömök pillérek kívül is, belül is masszív erôt árasztanak. A teret félköríves boltozatok hidalják át, s félkörív zárja le a keskeny, lôrésszerű ablakokat is. A román stílus még a 12. század végét sem érte meg, máris egy új, még jelentôsebb építészeti irányzat született, a gótika. Eltűntek a hatalmas és vastag falfelületek: karcsú pillérek, keskeny bordák tartják az egész épületet. Az élénk színekben ragyogó üvegablakok már csúcsívben végzôdnek, s a tér lezárására is a csúcsíves megoldás, két körszelet összeillesztése szolgál. A templomhomlokzatok jellemzô elemei a gazdagon díszített kapuzatok, a fülkékbe épített szoborgalériák és a hatalmas méretű rózsaablakok. A díszítôelemek szemkápráztató gazdagsága gyönyörködteti a tekintetet. A könnyed, szinte súlytalannak tetszô, égbe törô gótikus katedrálisok a mennyek dicsôségét, a "diadalmas egyház" hatalmát hirdetik, az épületek szinte lebegni látszanak. A merev román szobrokkal szemben a gótikus szobrok légiesek, valósággal élnek, mozogni látszanak. A ruhák redôzete még eltakarja, de már sejteti az élô, eleven testet. A középkori egyház hivatalos zenéje a gregorián ének volt. Nevét onnan kapta, hogy I. Gergely pápa (590-604) alatt gyűjtötték össze és írták le a Biblia szövegének hangos felolvasásából származó zsoltárdallamokat, a bizánci liturgikus énekeket, a himnuszok melódiáit, a kolostorok zsolozsmáit. Mindezek latin szöveggel énekelt, hangszeres kíséret nélküli, egyszólamú dallamok voltak. Ez a dallamvilág - a népzenébôl közben beszivárgó új elemekkel együtt - közel ezer évig az európai zene fejlôdésének egyik legfontosabb alapja lett. A középkori zenének a kolostorok mellett egyéb központjai is léteztek. A világi zene elsô kivirágzása a trubadúrének. A trubadúrok, az eszményi udvari szerelmet és a lovagi erényeket megéneklô költôk, provanszál nyelvű lírai költeményeiket saját szerzésű dallammal adták elô. Ez fôleg a néphagyományokból táplálkozott, témái és műfajai azonban szorosan kapcsolódtak a lovagi életforma alkalmaihoz. Van közöttük szerelmi dal, udvarló esti dal, a kedvest üdvözlô hajnali nóta, vetélkedô játék, táncnóta stb. - Ebben az idôben alakult ki a többszólamúság legegyszerűbb formája, a kánon. Magyarországon Géza fejedelem és Szent István király idejében indult meg a román stílusú építészet. A korabeli épületek azonban elpusztultak, csak néhány templom alapfalait, alaprajzát ismerjük. Legnagyobb volt közöttük a székesfehérvári háromhajós bazilika. A legjobb állapotban a tihanyi apátsági templom (1055) altemploma maradt ránk. A 13. században építették a magyar romanika legnevezetesebb alkotásait. Közülük az egyik legszebb a jáki templom. Két zömök toronnyal hangsúlyozott homlokzatát az apostolokat ábrázoló szobordíszes kapuzat ékesíti (ennek stílusa már átmenet a gótikába).

Jellegzetes román kori emlékeink még a bélapátfalvi, a lébényi és az átmeneti stílust képviselô zsámbéki templomok. A pécsi dómot Schmidt Frigyes építette újjá a 19. század végén. Az esztergomi királyi palota bejáratának kapubéllete, rózsaablaka is szép példája a magyarországi román stílusnak. Kápolnája már átmeneti stílusú. Magyarországon már a tatárjárás után megjelentek a gótikus stílus elsô nyomai, a gótika kora azonban nálunk mégis inkább a 14-15. század. Gótikus műemlékeink közül a legjelentôsebbek a budapesti Mátyás-templom (Schulek Frigyes restaurálta), a budapesti Belvárosi plébániatemplom szentélye, a soproni ferences templom. A mellette levô káptalanterem hazánk legszebb koragótikus keresztboltozatos terme. Késôgótikus a hálóboltozatos nyírbátori templom. - A Kárpát-medencében gótikus stílusú a kassai dóm, a szepescsütörtökhelyi Zápolya-kápolna, a kolozsvári Szent Mihály-templom. - Gótikus váraink közül a legjelentôsebb a diósgyôri, a kôszegi, a nagyvázsonyi és a visegrádi. A magyar gótikus szobrászat kiemelkedô példája, Kolozsvári Márton és György bronzból készült Szent György lovasszobra (1373) a prágai várban látható. E korból való a gyôri Szent László-herma (fejereklyetartó) is. - A magyar gótikus festôk sorából kiemelkedik Kolozsvári Tamás (15. század) nagyméretű oltárképeivel. A virágzó középkor irodalma A tudományos életnek az egyetemeken való kibontakozásával s a képzôművészetek lendületes fejlôdésével párhuzamosan a 12-13. században az irodalom is nagyszerű virágkort ért el. Sok szálból összefonódó, rendkívül összetett, témában és műfajokban igen változatos a középkor irodalmi kultúrája. A szellemi, művelôdési élet központjai ekkor a kolostorok, az egyetemek, a fôúri várkastélyok, illetve a királyi udvarok voltak. A vallásos szellemet terjesztô, a túlvilágra összpontosított misztikus áhítatot népszerűsítô latin nyelvű egyházi irodalom mellett és vele szemben ez a két évszázad teremtette meg a harsány életkedvet árasztó, szabadszájú, az egyházi és a világi hatalmakat nyíltan támadó - fôként latin nyelven éneklô - diákköltészetet: a vágánsok vagy goliard-ok (goliár) poézisét. A lovagság intézménye hívta létre a már nemzeti nyelveken megszólaló, világi jellegű lovageposzt és lovagregényt, valamint a trubadúroknak és a német lovagköltôknek, a minnesengereknek különös bájú, az elvont rajongást és a nagyon is érzéki vágyakat ötvözô szerelmi líráját. A középkori kultúrának ebbe az elevenen pezsgô szellemi áramába kapcsolódott be - éppen ezekben a századokban - a népvándorlás hullámai által nem sokkal korábban a Kárpát-medencébe sodródott magyarság is. A feudális államalapítás és a kereszténység felvétele utáni elsô századokban, művelôdéstörténetünk kezdetén a mi irodalmi alkotásaink elôször a korabeli egyházi irodalom nemzetközi nyelvén, latinul íródtak, de a magyar nyelv irodalmi, írásbeli felhasználása is hamarosan nélkülözhetetlenné vált. A tihanyi apátságnak 1055-bôl származó latin alapítólevelében pl. 58 magyar szó (szókapcsolat) olvasható, s ezek helyesírása már határozott következetességet mutat. - A magyarországi irodalom az európai kultúra szerves része lett, s a legtöbb középkori műfaj - vallásos és világi egyaránt - megvolt a mi irodalmunkban is. Vallásos irodalom A kolostorokból és a szellemi élet más egyházi központjaiból kisarjadó irodalom az egyház céljait szolgálta, a vallásos világszemléletet hirdette. Részben az istentiszteletek szükségleteit elégítette ki (templomi énekek, prédikációk), de leginkább a kolostorokban élô szerzetesek vallásos áhítatát igyekezett fokozni, az alázatosság, a szegénység, az engedelmesség, a szüzesség stb. aszkétikus erényeinek ápolására buzdított. A keresztény szemlélet központjába a földi élet megvetése, a haláltudat és a túlvilág került. A pokol kínjai riasztották s a mennyország csodálatos örömei vonzották a középkori hívôt. A túlvilági boldogsághoz a testi vágyak legyôzésén, az önmegtagadáson keresztül vezet az út. Az ember legnagyobb ellensége - e hit szerint - a test, ez a bűnös vágyak forrása, ezért böjttel, önkínzással kell sanyargatni, megalázni a lélek megtisztulása érdekében. (A test bűnös voltából és megvetésébôl következett a higiénia hiánya, hiszen a test ápolása bűnnek számított, s ez is egyik magyarázata a nagy középkori járványos betegségeknek.) Az egyházi irodalom nyelve a latin volt, de késôbb a latinul nem tudó, fôleg nôi szerzetesek, az apácák olvasmányigényeinek kielégítésére megindult a latin szövegek átdolgozása a különbözô nemzeti nyelvekre. A vallásos irodalom változatos műfajai közül (imádság, prédikáció, passió - Krisztus kínszenvedésének és halálának dramatizált története -, példa, látomás stb.) a himnusz és a legenda volt a legnépszerűbb. Himnuszok Az egyházi lírai költészet a himnuszokban érte el csúcspontját. A középkori himnuszok istentiszteletek alatt, vallásos összejövetelek alkalmából énekelt, a hívôk áhítatos érzelmeit kifejezô, az Istent magasztaló és a szenteket dicsôítô, emelkedett hangulatú költemények voltak.

A himnuszköltôk között is az elsôk és a legkiválóbbak közé tartozik Pierre Abélard (pier abélár - 1079-1142), a latinul író francia filozófus, teológus, párizsi egyetemi tanár. (Szerelemre lobbant egyik tehetséges leánytanítványa, Héloise [eloiz] iránt, s titokban házasságot kötöttek. A leány nagybátyja, egy kanonok felbérelt pribékjeivel megfosztotta férfiasságától. Abélard kolostorba vonult, felesége pedig apáca lett, de - a hagyomány szerint - kölcsönös szerelmük életük végéig megmaradt.) - 93 himnusza maradt ránk. Ezekben új sor- és strófafajták jelennek meg. Közülük a legismertebb a Szombatesti himnusz (Babits Mihály fordította). A frissen és könnyedén lüktetô ritmusban megírt vers csupa lelkesedés és ujjongó öröm: a túlvilági, a mennyei boldogság látomása. A babiloni (földi) számkivetés után az égi Jeruzsálem királyi palotájának békéje és nyugalma várja az üdvözülteket, akik az angyalokkal együtt egy örökkévalóságon át éneklik ünnepi himnuszaikat. A 12. század végén és a 13. század elején szembetűnô a Mária-kultusz kialakulása - nemcsak a kolostorokban, hanem a városi értelmiség köreiben is. A Mária-himnuszok egyik fajtája a planctus, a siratóének, siralom. Ez kezdetben lírai sequentia volt (szekvencia - a versszakok két, egymásnak formailag pontosan megfelelô részbôl állnak), és mint ilyen, a nagypénteki istentisztelet részét képezte. A Mária-siralmakban valóságos földi érzések, evilági gondok, emberi fájdalmak, megrendülések is kifejezésre jutottak. Mária, isten anyja a kereszt alatt meg-megújuló kitörésekben panaszolja el bánatát, s földi asszonyként éli át a legnagyobb emberi szenvedést, egyetlen fiának megszégyenítô kínhalálát. Az egyik legmegrendítôbb, legnépszerűbb Mária-siralomnak, a Stabat maternek (sztábat máter) a szerzôje egy olasz ferences szerzetes, Jacopone da Todi (jakopóne da tódi - 1236-1306). Figyeljük meg a himnusz (planctus - planktusz) érzelmi hullámzását! A fájdalmas anya iránti részvét és szánalom felkeltése, majd a döbbent csodálkozás után a Máriával való azonosulás vágya imába vált át: éppen a lehetô legnagyobb emberi kín vállalása és átélése jogán könyörög a szerzô a "szűzek szűzéhez" mennyei közbenjárásért, hogy halála után a pálmás paradicsomba, a mennyországba juthasson. Œj korszak a vers történetében A középkori latin himnuszokkal az európai vers történetében egészen új korszak kezdôdött: megszületett a "modern" verselés. a) A leginkább feltűnô, füllel is hallható újdonság az antik klasszikus verseléshez képest a rím megjelenése: a verssorok végének hangzásbeli összecsengése. Rímet a görög és a latin műköltészet nem ismert, s valószínűleg a népi költészet hatására került most a latin versbe. A rím, "ez az édes és méla csendülés, mely oly tipikusan keresztény és modern" (Babits Mihály), ettôl kezdve hosszú idôn át szinte elválaszthatatlan a vers fogalmától. Nem egyszerűen csilingelô dísz, több is annál: a verszenét erôsítô, a dallamot felfokozó eszköz azáltal, hogy lezárja és kiemeli a ritmikai egységeket. A himnuszok népszerűségéhez minden bizonnyal hozzájárult a rímek által felfoghatóbbá, érzékelhetôbbé váló versdallam is. A rímeket az ábécé kisbetűivel szoktuk jelölni, a rímtelen sorokat pedig x-szel. Néha egy-egy sor közepe és vége is rímel egymással: ezek a belsô rímek. Jacopone da Todi latinul írt költeményében nemcsak a sorok végén találunk rímeket. Ezeket Babits Mihály fordítása is visszaadja. Keressünk ilyen sorokat! Az eredetiben gyakoribbak a belsô rímek, mint a magyar műfordításban. b) Ćtalakult, módosult a klasszikus idômérték is, megnôtt a hangsúly ritmuskeltô szerepe. A középkori latin költészet verssorai úgy utánozzák a klasszikus verselés egy-egy verslábát, hogy a hosszú szótag helyén hangsúlyos, a rövid szótag helyén pedig hangsúlytalan szótag áll. Ebben a költeményben is tulajdonképpen "hangsúlyos trocheusok" szerepelnek, s a sorok két-két, négyszótagú ütemre tagolhatók. Ezt a fajta verselési módot antikizáló hangsúlyos verselésnek nevezzük. Ez lett az alapvetô versformája az újlatin nyelveknek (francia, olasz, spanyol stb.), s a 10. századtól fokozatosan kiszorította az ógermán verselést a germán nyelvterületen is Angliától Skandináviáig. (A magyar műfordítási hagyomány az efféle ritmusképleteket idômértékes formában tolmácsolja.) Halotti beszéd - Űmagyar Mária-siralom A korabeli magyar irodalomban is léteztek a vallásos-kolostori irodalom különbözô műfajai - kezdetben latin nyelven, de igen hamar szükség volt az anyanyelv használatára is: a latinul nem tudó hívôkhöz ugyanis csak magyar nyelven lehetett szólni, s ôk maguk is igényelték a magyar nyelvű imádságokat, himnuszokat, a lelki épülésüket szolgáló kegyes olvasmányokat. Nem véletlen, hogy a két legelsô ránk maradt magyar szöveg egy prédikáció, a Halotti beszéd és Könyörgés (1200 körül) és egy 1300 táján lejegyzett magyar vallásos vers, az Űmagyar Mária-siralom. Mindkettô egy-egy mintaként szolgáló latin szöveg szabad, lendületes, magyaros átdolgozása. A kényszeredettségnek, az eredetihez való görcsös ragaszkodásnak semmi nyoma. Kifejezôkészségük, erôteljes nyelvi fordulataik olyan fejlett gyakorlatra vallanak, hogy szinte elképzelni sem lehet, hogy ezek lettek volna a legelsô kísérletek egyházi szövegek átültetésére. A temetési prédikáció, a Halotti beszéd a szertartási rend értelmében a koporsónak a sírba lebocsátása és szenteltvízzel való meghintése után hangzott el. A korabeli pap - igen hatásosan - egy felkiáltó mondathoz kapcsolt kérdô mondattal a halál megrendítô komorságát idézi fel, s a kérdésre adott válasszal bizonyítja, hogy mindnyájan "por és hamu vagyunk". Hogy a bűn végzetes voltát igazolja. feleleveníti a paradicsombeli tilalmakat, Ćdám bűnbeesését és következményeit. Ezt az elmélkedô részt újra egy rövid, felkiáltásszerű kérdés és gyors válasz zárja le ("Kik azok? Mi vagyunk"), majd egy figyelmeztetô gesztussal mutat a sírgödörbe: Egy ember sem kerülheti el "ez vermet", mert mindnyájan afelé közeledünk. Befejezésként imádkozásra szólítja fel a hallgatóságot a szegény halott bűnös lelkéért. A beszéd bôvelkedik retorikai elemekben (megszólítás, felkiáltás, kérdés, válasz): különösen erôteljes a hármas figura etymologica: "halálnak halálával halsz" (a latinban csak: "halállal halsz"). - A figura etymologica (etimologika) a szó tövének ismétlésén alapuló stilisztikai alakzat. Az ún. Könyörgés egy hivatalos liturgikus szövegnek az eredetihez tapadó, szó szerinti fordítása. Ezért is érezzük nehézkesebbnek, mint a beszéd szövegét. Az Űmagyar Mária-siralom magyar költôje jól megérezte, hogy a latin sorok két ritmikai egységre oszlanak, s végig kétütemű sorfajban írta meg a maga költeményét. (A latin vers szerzôje Gotfrid, a párizsi Szent Viktorról elnevezett ágostonos kanonokrendi apátság helyettes házfônöke volt, aki a 12. században élt.) A magyar hangsúlyos ütemben a hangsúlytalan szótagok száma ekkor még kötetlen volt, s ez nagyobb szabadságot, változatosabb sorok létrehozását tette lehetôvé. "Legelsô" versünkben már fejlett rímek, szép és tudatosan alkalmazott alliterációk találhatók. Változatos a rímelhelyezés is: elôfordulnak páros rímek (a a b b), félrímes megoldások (x a x a) és bokorrímek is (a a a). A régi irodalmi nyelvben gyakori stilisztikai forma, hogy egy szó önmagával alkot birtokos jelzôs szószerkezetet, pl. "halálnak halála", "énekek éneke", "hiúságok hiúsága". Ez a szófordulat a héberbôl került a Vulgatába, s tulajdonképpen a szó fogalmi tartalmának a lehetô legnagyobb mértékű teljességét jelenti, tehát afféle felsôfok, túlzófok. A "halálnak halála" = a legszörnyűbb halál; "énekek éneke" = a leggyönyörűbb ének stb. Hasonló szerkezetek fordulnak elô a Mária-siralomban is.

A "világ világa" jelentése itt: a legragyogóbb világosság, fényesség. A költeményben Mária, a keresztre feszített Jézus anyja egyes szám elsô személyben szólal meg. A legnagyobb szenvedést átélô, a fia kínhalálát szemlélô asszony tehetetlen kétségbeesésben vergôdik. Hol önmaga nyomorult állapotát zokogja el, hol pedig - váltakozva a keserű jajongással - fiát szólítja meg anyai becézgetéssel, illetve a halált kérleli - önmagát ajánlva fel neki gyermeke helyett -, majd pedig Jézus kínzóihoz könyörög kegyelemért. A vers befejezésében feltör a tébolyult anyai sikoly: ha már nem mentheti meg egyetlen iát, legalább osztozni akar vele a halálban. - Horváth János a középkori irodalmat feldolgozó híres monográfiájában (A magyar irodalmi műveltség kezdetei) így jellemzi a Mária-siralmat: "A ,siralom' műfaja egyike az egyházi költészet azon alkotásainak, melyek a szent történetet a legegyetemesebb emberi érzések részvételével fogják fel. Isteni magasságba emelve megszentesítik, felmagasztalják az emberi érzést - ezúttal az anyai szeretetet... Csak végig kell nézni: még a csonka magyar költeményben is hány fordulaton nem megy át s mily gazdag modulatiójú a ,siralom' líraisága. Bágyadt féleszmélet állapotából három ízben tör fel benne megújuló erôvel az anyai fájdalom jajszava, mindannyiszor más-más fordulattal keresve utat, amelyen megnyilatkozhassék s élô lényt, ki könyörüljön rajta és fián, mígnem a szemlélet ismételten felizgató hatása alatt az irgalomért kiáltás kitöréseiig emelkedik" (i. m. 91. l.). Legendák A középkori legenda Krisztus, Szűz Mária vagy valamely szent életének, a velük kapcsolatos csodás történeteknek prózai vagy verses elbeszélése. A jámbor szerzôk legtöbbször egyesítették a lelkileg épületest a szórakoztatóval, s a földi létet megvetô, az istenes életet propagáló történeteket az antik regénybôl és a keleti (hindu) mesekincsbôl vett motívumokkal tették érdekesebbé. A legtöbb legenda izgalmas, a képzeletet megmozgató, érdekfeszítô "regény", "novella", s a korabeli olvasók igényét szolgálta ki. Néha még az erotika is megjelenik bennük negatív formában: némelyik legenda részletesen leírja, hogy szent hôse vagy hôsnôje hogyan gyôzi le a bűnös testi vágyak kísértéseit. A legendák, mint elnevezésük is jelzi ("olvasandó dolgok", "amit el kell olvasni"), kezdetben latin nyelven árasztották el Európát. Késôbb a középkori néptömegek vallásos mozgalmainak, az ún. laikus mozgalmaknak a hatására (12-13. század) anyanyelven szólaltak meg. Nôtt ugyanis az olyan közösségeknek, fôleg nôi szerzeteseknek, apácáknak és vallásos érzületű világiaknak (elsôsorban városi polgároknak) a száma, akik latinul már nem tudtak, de igényelték a szent szövegek felolvasását vagy olvasását. Latin nyelven születtek meg az elsô magyarországi legendák a 11-12. században Szent Istvánról, Szent Imrérôl, Szent Lászlóról, Gellért püspökrôl. A magyar nyelvű irodalom kezdeteit - mind egyházi, mind világi téren - a 13. század elejére vagy közepére kell tennünk. A Margit-legenda, IV. Béla király szomorú sorsú, szentté avatott lányának története már a laikus vallásos mozgalmak hatására jött létre. A 14. század legelején, 1310 körül keletkezhetett magyar nyelven. Margit domonkos rendi apáca volt, s a Nyulak szigetén, a mai Margitszigeten lévô kolostorban élte le rövid, aszkézisben töltött életét. (A legenda szövegét megôrzô kódexet Ráskai Lea másolta 1510-ben.) Margit az egyház által népszerűsített életideál megtestesítôje: a legenda egyes eseményei mind szent életmódjának illusztrációjául szolgálnak, a jellemzés eszközei. Ezekbôl egy rendkívüli egyéniség képe bontakozik ki, aki a földi élet megvetésében, az alázatosságban, az önsanyargató aszkézisben és a szegénységhez való ragaszkodásban minden társa felett állt. Még kolostori elöljárói is korholták túlságos buzgalmáért, de nem változtatott életmódján, mellyel a mennyei boldogság felé törekedett. Rendtársai, a "sororok", nem is igen értették meg, különcnek vélték, s szerzetesi életvitelének túlzásait nem tartották méltónak királyi eredetéhez. Isten azonban még életében sokféle csodával tüntette ki. A legenda a jámbor élet propagálását összekapcsolja saját korának kemény bírálatával: az egyes részletekbôl a feudális anarchia képe bontakozik ki. Ebbôl is kiderül, hogy a középkori vallásos embereszmény aligha valósulhatott meg nagyobb méretekben. Szent Ferenc legendáját 1370 körül fordíthatták magyarra. Szövegét egy 70 évvel késôbbi másolat, az 1440 táján írt Jókai-kódex, a legrégibb, teljesen magyar nyelvű könyv ôrizte meg. A magyar Ferenc-legenda is a laikus vallásos mozgalmak hatását mutatja - errôl tanúskodik a legenda tartalma. Assisi Szent Ferenc (asszízi - 1181-1226) a 13. század elején (1210) alapította a maga szerzetesrendjét, az ún. koldulórendet. ž és társai koldusruhát öltve, kéregetésbôl tartották fenn magukat. Vallási megújulást hirdetô mozgalmuk nem lett eretnekséggé, de a teljes vagyontalansághoz, az evangéliumi szegénység állapotához való feltétlen ragaszkodásuk az egyházon belül egyfajta belsô ellenzéki magatartást képviselt. - Szent Ferenc vallásosságát az öröm és a szabadság jellemezte. A földi, "evilági" élet szeretete a világegyetem szépségeinek csodálatában nyilvánult meg. Híres költeménye, az olaszul írt Naphimnusz a Mindenhatóhoz szól, de Isten szinte azonosul a világgal, s a költô a természeti jelenségeket (nap, hold, csillagok, szél, víz, tűz stb.) testvéreiként szólítja meg. Assisi Ferenc számára a természet már nem közömbös környezet, nem megvetendô siralomvölgy, hanem az Isten gyönyörű alkotása. A ferences rend alapítójáról szóló életrajz-irodalomból kiemelkedik a Szent Ferenc virágai című olasz legendagyűjtemény (14. század közepe). A legendákkal rokon műfaj a középkorban annyira kedvelt példa (példázat, parabola): erkölcsi tanulsággal vagy allegorikus értelemmel ellátott rövid, olykor anekdotikus történet.

A középkori lelkipásztor ilyenekkel szerette fűszerezni prédikációit és elmélkedéseit, s a legendák szerzôi is gyakran iktattak a szentek életrajzába efféle érdekes "novellákat". A Barlaám és Jozafát életét feldolgozó, hindu mesemotívumokkal tarkított legendából való az unikornisról (egyszarvú) és a verembe esett emberrôl szóló híres példa. - Barlaám megmagyarázza, "elemzi" a királyfinak, Jozafátnak az allegorikus mesét, s így mi is könnyen megértjük a példában elrejtett tanulságot. - A modern irodalom is egyre gyakrabban használ parabolikus novellákat, regényeket, a mélyebb, rejtettebb értelem kifejtését azonban az olvasóra bízza. Lovagi irodalom A keresztes háborúk idején fôúri várkastélyokban és királyi udvarokban alakult ki az ún. lovagság. A lovagi ideál volt az európai ember egyik legelsô olyan eszménye, amely már ezen a világon kereste és találta meg az élet értelmét, nem csak a másvilágon. A lovag kötelességei közé tartozott a keresztény hit védelme a pogányokkal szemben, a hűbérúr feltétlen szolgálata s az elesettek, a gyámoltalanok, különösen a nôk védô oltalmazása. A lovagban a középkori felfogás a lelki nemesség, az erkölcsi tisztaság, a becsület és a harci bátorság példáját látta, az igazság fáradhatatlan védelmezôjét tisztelte. Az udvariasság, a testi ápoltság, a vidámság és az udvari szerelem tartoztak még a lovag jellemzô vonásai közé. Ez a lovagi kultúra teremtette meg a lovagi epikát: a lovageposzt és a lovagregényt. Elsôsorban francia és német nyelvű művek maradtak ránk a középkorból. A lovagi epika feltámasztotta és új fénybe öltöztette a korábbi évszázadokból származó hôsmondákat. A vallásos-hazafias lovageszményt dicsôítik a Nagy Károly frank uralkodó alakja köré csoportosuló hôsi énekek. Közülük a legnevezetesebb a francia Roland-ének (12. század). Roland, a császár rokona, a szaracénok ellen küzdve esik el árulás következtében a Pireneusok hegyei között (778). Rolandnak csak híres kürtjébe kellene belefújnia, hogy a császár segítséget hozva visszatérjen, de vitézi büszkeségében erre nem hajlandó. Csak akkor fújja meg a kürtöt, amikor már minden elveszett. Nagy Károly meghallja a kürtszót, visszafordul seregével, de késôn érkezik. A költeményt már a keresztes hadjáratok lelkesedése hatja át, amely a harci kedvet a keresztény hit szolgálatába állította. Hôsei igazi lovagok: az Istenért, a királyért és Franciaországért harcolnak. A 13. század folyamán osztrák és bajor földön is számos költemény keletkezett, amely a lovagi eposz modorában ôsi germán mondákat adott elô. A legjelentôsebb ezek közül a Nibelung-ének (1200 körül); középpontjában Siegfried (szigfrid), a szép, fiatal, sárkányölô hôs legyilkolása és özvegyének bosszúja áll. Trisztán és Izolda A lovagi költészet leggazdagabb forrása a kelta mondakincs volt. A keltákat, a brit szigetek ôslakóit az angolszász hódítók szorították ki ôsi földjükrôl, s Wales (velsz) hegyei között és Bretagne (brötány) sziklás öbleiben húzódtak meg. A mítoszok többsége Artus király és a kerekasztal lovagjai (artusz) körül kristályosodott ki. A kelta mondák a 12. század folyamán terjedtek át Bretagneból és Walesbôl francia és német nyelvterületre. A középkor talán egyik leghíresebb lovagregénye, a Trisztán és Izolda is kelta mondára vezethetô vissza. - Legjelentôsebb irodalmi feldolgozásai francia nyelven Thomas töredékben fennmaradt költeménye és Béroul (bérul) verses regénye (mindkettô a 12. század második felébôl); Gottfried von Strassburg (gotfrid fon straszburg) 1200 körül német nyelven verselte meg Trisztán és Izolda szomorú történetét. - Ezeket összeolvasztva és kiegészítve állította össze a maga modern nyelvű prózai regényét a francia Joseph Bédier (zsozef bedjé - 1864-1938) 1900-ban. Amikor Artus király trónra lépett, Cornwallban (kornval) Márk király uralkodott. Unokaöccse, Trisztán - "a szomorúság gyermeke" - párbajban megöli a háromszáz cornwalli fiút és háromszáz leányt követelô ír óriást, Morholtot, de a küzdelemben a mérgezett lándzsától maga is halálos sebet kap. Csak abban az országban tudnák meggyógyítani, ahol a halálhozó mérget a lándzsára kenték. A beteg Trisztán magányosan hajóra száll, eljut az ír partokra, s ott a királylány, Aranyhajú Izolda meg is gyógyítja. Bár kiderül, hogy ô volt Morholt gyilkosa, a király megkegyelmez neki. Hazatérése után Márk király követségbe küldi, hogy kérje meg számára feleségül a szép Izoldát. Trisztán a pusztító sárkány legyôzése után elhozza ugyan a királykisasszonyt, de a hajón - tévedésbôl - isznak az örök szerelem italából, s ezzel megpecsételôdik sorsuk. A fellángoló szenvedély ellen most már képtelenek védekezni. Titkuk napvilágra kerül, Trisztánnak menekülnie kell. Hiába vesz feleségül egy másik nôt, a Fehérkezű Izoldát, elsô és egyetlen szerelméhez hü marad. Amikor újra halálosan megsebesül, ôérte üzen. Felesége azonban féltékenységbôl félrevezeti a haldokló hôst: azt mondja, hogy' a várt fehér vitorla helyett - ez lett volna a közelgô Aranyhajú Izolda jeladása - fekete vitorla lobog a hajón. Trisztán e hírre meghal, szerelmese pedig követi a halálba. A regényben az örök, a legyôzhetetlen szerelem játssza a fôszerepet. Trisztán és Izolda szerelme mellett eltörpül a világ minden gondja, semmivé foszlanak a vallási és a társadalmi kötöttségek: Izolda félrevezeti királyi férjét, Trisztán megtagadja a hűbérúr iránti lovagi kötelességét. Az egyéni boldogságért vívott küzdelemsorozat széttépi a feudális szokás- és jogrend hálóját. A Trisztán-regény még csodákkal, varázslatokkal magyarázza a szokatlan eseményeket: a feledhetetlen, széttéphetetlen szerelmet a varázsitallal indokolja, a törvényes mértékkel mérve bűnös viszonyt istenítélettel, tüzesvas-próbával igyekszik szentesíteni. A kor felfogása szerint ilyen szenvedély csak házasságon kívül létezhet, hiszen a feudális házasság alapja nem két ember ôszinte szerelme volt. A fôhôsök végzetes szerelmét azonban csak mentegetni tudja a regény, törvényesíteni nem. Ezért szükségszerű a halálos kifejlet. Márk király csak a halálban engedheti át Izoldát Trisztánnak: megtiltja, hogy a sírokból kinövô, összeölelkezô virágokat levágják. Trubadúrlíra A lovagvilág jellegzetes szerelmi költészetének, a trubadúrlírának Délkelet-Franciaországban, Provence-ban (provánsz) volt a bölcsôje. A trubadúrok a latin nyelvbôl kialakult helyi nyelven: provanszálul énekeltek. Minnesang (minnezáng) a német lovagi költészet neve. A Trubadúrok és a minnesengerek (minnezenger) költészete megadott témákat megszabott formában megéneklô stilizált művészet, s az egyik legfôbb lovagi kötelességnek, az "úrnô" hódoló tiszteletének költôi megnyilvánulása. A hölgy, aki felé a költô sóhaja száll, magasabb rendű lény. Ellenállhatatlan szépsége kényszeríti a dalnokot, hogy szerelmes legyen belé. A kiválasztott nô csak férjes asszony lehet, sohasem leány. Házasság és szerelem nem egyeztethetô össze ebben a lírában. A kitartó lovagi hódolat jutalma esetleg az éjszakai titkos szerelmi találka, de a hajnal (latinul: alba) újra elszakítja a szeretôket egymástól. A hajnali dalok, az ún. albák úgy keletkeztek, hogy a szerelmes lovagot a torony ôre vagy ôrködô barátja dallal figyelmeztette, hogy közeledik a hajnal, a szerelmes órák vége. Igazán nagy költészet azonban csak akkor születik e korszakban, amikor az eleven, személyes élmény és az ôszinte, közvetlen hang széttöri a lovagi líra sablonos formuláit. - Walther von der Vogelweide (valter fon der fogelvájde - ?1170-?1230) a közép-felnémet irodalom legnagyobb lírikusa, az elsô, aki igazán egyénivé tette a Minnesang sokfelôl fonódó szálait. Széles látóköre, színes egyénisége nem illett a rendi elôítéletekkel terhelt lovagvilág szűk korlátai közé. Lírája hamarosan szétfeszítette a Minnesang kötelezô sablonjait. Egyéni hangú költeményeibe beleolvasztotta a népdal, a hajnali dalok s a vágánsköltészet friss elemeit. Témái sokrétűsége, érzelmi gazdagsága, szemléletes nyelve s bravúros verselési készsége, újszerű formai megoldásai révén a lovagi költészetet soha nem látott magaslatra emelte. Szerelmi lírájában nem az elérhetetlen úrnô után epekedik, hanem kölcsönös, ôszinte szerelemre vágyik. Azt teszi meg szíve úrnôjének, aki viszontszereti ôt. îgy változtatja Vogelweide a Minnesang már-már magasztos, aszketikus szerelmi felfogását természetes érzelmeket tartalmazó, derűs, kissé érzéki jellegű költészetté. Verseiben rendszerint a természet a szerelmesek találkozásának színtere, s egyben az érzelem hangulati háttere. Ma is frissnek ható, eleven kis versremeke A hársfaágak csendes árnyán... kezdetű helyzetdala.

A virtuóz versforma s az ebbôl eredô megejtô dallam csupa táncos jókedv, pajkos és pajzán vidámság. A közlésre vágyó és mégis kibeszélhetetlen, titkolt élmény kettôssége, az ujjongó öröm és ennek természetes rejtegetése a vers lírai tartalma. Egy kislány dalolja el (a német eredeti személyes névmásaiból derül ez ki) az éjszakai szerelmi találka, a beteljesült szerelem boldogságát. Legszívesebben világgá kiáltaná érzéseit, de a kötelezô szemérem visszafogja ezt a vágyat. - A vers kompozíciója is tudatos szerkesztôművészetre vall. Az elsô és az utolsó strófa - a csalogány-motívummal - körbeöleli, mintegy elrejti a titkolni kívánt szerelmi élményt. Szerelmes versein kívül Vogelweide írt szatirikus-elmélkedô s politikai költeményeket is. II. Frigyes császár híveként a világcsászárságért, a Római Birodalom visszaállításának gondolatáért lelkesedett, merész támadásokat intézett a római pápa ellen, s elsiratta korának romlottságát. Ű jaj, hogy eltűnt minden... kezdetű elégiájában nemcsak az idôsödô ember melankolikus panasza tör fel, hanem megszólal a közösségért is felelôsséget érzô művész keserűen bíráló megdöbbenése is. Maga a látható nyelv, a kettétört verssorok zaklatottságot, megrendültséget sugallnak, s a nyomdatechnikailag is elválasztott félsorok jól követik a költemény legfôbb szerkezeti elvét, az ellentétek egymásnak feszülô menetét. A legtöbb sor 7/6 osztású, jambikus lejtésű tizenhármas, melyben a harmadik versláb után egy csonka láb áll, s a sor közepén így erôs cezúra (metszet és szünet) keletkezik. Ezt a sorfajt szokták, nem egészen megalapozottan, nibelungizált alexandrinnak nevezni. Az évek, az idô hirtelen eltűnése úgy döbbenti rá a sivár jelenre az élettôl búcsúzó embert, mintha álomból riadt volna fel a kijózanító valóságra. Az álom összemosódik "a boldog és merész gyerekkor"-ral, az ifjúság reményeivel, a megszépített és megszépülô múlttal, az ébredés pedig egy ismeretlen, idegen világba, a jelenbe taszít. A régi, vonzó emlékek felidézése és ezek fájdalmas szétfoszlása párhuzamosan halad az elsô egység végéig, és ott kínzó zokogásba fullad. De nem csupán az eltűnt ifjúság és a kiüresedett öregség természetes kontrasztjából fakad a panasz, nemcsak az öreg ember sajátos életérzése jelenik meg a versben: a világ minden szempontból valóban szomorúbb, boldogtalanabb, üresebb lett. A jelenben "az ifjú emberek élete" is "gondok közt remeg", "senki sem vidám", "nincsen tánc, sem ének, gond marta szerteszét". Kietlen, örömtelen az élet, a visszaemlékezés által is megszépített múlt értékei nincsenek már sehol. A csüggedt levertség legfeljebb a vallás tanításában talál vigaszt a lét szomorúságára: "Aki gyönyörben él itt, mennyben lesz száműzött." A világ romlottságára, az életben uralkodó visszásságokra a költô a lovagi eszményben, a hitért való önfeláldozó harcban keresi az ellenszert. A befejezô sorokban az a - hiábavaló, reménytelen - vágy kap hangot: bárcsak részt vehetne a kereszt vitézeinek csatáiban, s ezzel elnyerhetné az "üdvök koronáját". A vallásos hitben és a túlvilági jutalom elnyerésének reményében nyugszik meg a versen végigvonuló jajgató panasz: Ha átkelhetnék én a szent hadak hajóival, a vízen zsoltárt zengenék és már nem azt, hogy: jaj! azt már sosem, hogy: jaj! (Radnóti Miklós fordítása) Vágánsköltészet A 12-13. században élte virágkorát a világi lírának egy harsányabb hangú ága, az értelmiség egyik különös csoportjának, a művelt, városi vándordiákoknak, azaz a vágánsoknak (vándorlók, tekergôk) vagy goliard-oknak a költészete. Lázadó poézis ez: minden hangja az egyéniség és az ösztönök szabad kibontakozásáért száll síkra a feudális kötöttségekkel és az egyházi világnézet túlzásaival szemben. Művelôi szinte valamennyien vándorok: Európa nagy egyetemein tanuló diákok, szegény klerikusok (papi tanulmányokat folytató, de azokat be nem fejezô emberek), kóbor lovagok és szökött papok, szerzetesek. Tipikus képviselôi annak a kornak, mely a városok kialakulásával szétrobbantja a feudális kereteket, s az országutakra űzi a deklasszáltakat, a vakmerôket és a szerencsétleneket, hogy ismét összegyűjtse ôket az útkeresztezôdéseknél, vagyis a városokban. Hírneves költôk és névtelen poéták vannak köztük. Költeményeikben keserű indulattal ostorozzák a középkori társadalmi rend mindhárom képviselôjét: a papot, a nemest és a parasztot. Haragjuk a pénz hatalma és ereje ellen megragadó sorokban jut kifejezésre. Nem ismernek születési nemességet, csak virtuson alapulót, és lenéznek mindenkit, aki műveletlen. Pápa- és Róma-ellenes beállítottságuk a pápa világi hatalmát elítélô ghibellinekkel kapcsolja össze ôket. Legfôbb témájuk mégis az életöröm hirdetése, a tavasz, a bor és a szerelem dicsérete, az ifjúság magasztalása. Az antik költôk közül a szerelmi csábításról tankölteményt író "Naso pápát" tisztelik legjobban (Publius Ovidius Naso - publiusz ovidiusz nászó -, római költô - i. e. 43 - i. sz. 17). A szerelmi versek azonban vágyakozásukban, bánatukban és örömükben is kollektív jellegűek, még hiányzik belôlük a késôbbi (itáliai) reneszánsz szerelmi dalciklusainak nagy lelki regénye, hallatlan gazdagsága, érzelmi finomsága. A fôleg latinul írt versek rendkívül változatos formájú, többször refrénnel is ellátott, rímes alkotások; gyakran a himnuszok ritmusára és dallamára komponálták ôket. - A leghíresebb gyűjtemény, a 13. századból való Carmina Burana (kármina burána), több mint kétszáz latin nyelvű diákéneket tartalmaz. (A kódexet 1803-ban fedezték fel az egykori, benediktbeureni bencés kolostorban - innen a Burana jelzô.) E korból való a ma is népszerű Gaudeamus igitur... kezdetű diáknóta is. - A szöveggyűjteményben három vidám, életörömet árasztó vágánsdal olvasható. Carl Orff (1895-1982) német zeneszerzô a középkori dallamvilág felhasználásával modern zenei kompozíciót alkotott a Carmina Burana szövegeire. Aki számitógépes feldolgozásban elolvasta a középkorról szóló összefoglalást,nagy kedvet kaphat ahhoz,hogy a középkor irodalmi alkotásaival megismerkedjen. A teljes megismeréshez hatalmas köteteket kellene elolvasni, de erre most nincs idô. Viszont ha egy-egy rövid alkotást,vagy nagyobb irodalmi alkotásoknak részleteivel megismerkedhetünk, akkor a távoli középkorra nem ugy gondolunk, hogy az csupán egy sötét középkor volt , hanem elgondolkodtat bennünket, hogy bizony akkor indult el igazán a világ az emberiség azon a nagy társadalmi,gazdasági és kulturális uton amely a mába vezetett. Gyönyörködjűnk az itt összeállitott irodalmi alkotásokban,vagy nagyobb irodalmi alkotások részleteiben . az összeállitás vegyes, azaz a középkori európai népek alkotásaival találkozunk.Egy kicsit nehézséget fog okozni a müvek olvasása, de ez ne riasszon el bennünket, mert azt a multat ha összehasonlitjuk jelenűnkkel, akkor tudjuk lemérni a megtett utat.Hiszen ha csak magunkat figyeljük is meg,nagyon tanulságos lesz, hiszen a középkorban keletkezett magyar irodalmi alkotások, a Halottibeszéd az Ű-magyar Mária siralom a mai ember számára ugy hangzanak,mintha nem is magyarul szólnának. Pedig magyarul irták meg azokat , de akkor még a magyar nyelv csak elindult a fejlôdés utján.

A tatárjárás poklában

2012-01-03T15:35:00.001+01:00

A középkori Magyarországot 1241-42-ben ért mongol támadássorozat; tágabb értelemben az Európát 1236 és 1242 között sújtó támadások és az őket követő megszállás összefoglaló elnevezése.

A mongolok (korabeli nevükön tatárok) 1236-tól sorra meghódították az orosz fejedelemségeket. Kijev elestével (1240. dec. 6.) a mongol haderő három részre szakadva rohanta le Közép-Európát. A Batu kán által vezetett fősereg Halics leigázása után a Vereckei-hágón keresztül tört be Magyarországra, északon az Orda (Batu bátyja) vezette sereg Sziléziát és Morvaországot végigdúlván érkezett Észak-Magyarországra, a déli sereg pedig Havasalföld meghódítása után több részre oszolva a Borgói-, az Ojtozi- és a Vöröstoronyi-szoroson keresztül hatolt be Erdélybe.

IV. Béla magyar király igyekezett javítani az ország védelmi képességeit, de a társadalmi változások nyomán válságba került az addig királyi vármegyéken alapuló hadszervezet. A mongolok elől menekülő kunok befogadása komoly segítséget jelentett, a kulturális különbségek azonban fokozták a belső feszültséget.

A kelet-európai hadjáratra elindult mongol hadsereg 9 tümenből (kb. 90 000 harcosból) állt. A korabeli Magyarország mintegy 50 000 fegyverest tudott kiállítani, akikhez még csatlakozott a kb. 10 000 befogadott kun harcos. A valóságos erőviszonyok megállapításakor figyelembe kell venni, hogy a mongol sereg Magyarországra érkezése előtt is komoly veszteségeket szenvedett, de a magyar haderőt sem sikerült teljes egészében mozgósítani, ill. több elszigetelt csapatrész esett a mongolok és a magyarokkal szembefordult kunok áldozatául. A mongolok az akkori világ legfegyelmezettebb és legjobban vezetett hadseregével rendelkeztek, bár a közelharcban hátrányban voltak a nehézfegyverzetű európai lovassággal szemben.

A magyar vezető réteg elbizakodottságát jellemzi, hogy a behódolást követelő mongol követeket lemészárolták.

A mongol fősereg 1241. március 12-én áttört a Vereckei-hágón, és lemészárolta Tomaj Dénes nádor 5000 fős hadát. Portyázói 3 nap múlva már Pest alatt voltak, március 17-én elfoglalták és felgyújtották Vácot. A magyar főurak csak ezekben a napokban kezdték összegyűjteni csapataikat, és bár a király megtiltotta a harcot, Csák Ugrin kalocsai érsek és az egyetlen külföldi segítségként érkezett Babenberg Frigyes osztrák herceg megtámadta a mongolokat. Ugrin csak néhányadmagával tért vissza, Frigyes azonban kisebb győzelmet aratott. A foglyok között kunok is voltak, ami a magyarokban megerősítette azt a tévhitet, hogy ezek összejátszanak az ellenséggel. Budán a felizgatott tömeg legyilkolta Kötenyt, a kunok vezérét és a kun előkelőket. Az összegyűlt kun sereg erről értesülvén a magyarok ellen fordult: feldúlta a Duna-Tisza közét és a Szerémséget, közben megsemmisítette Bulcsú csanádi püspök és Barc fia Miklós seregét, majd elhagyta az országot.

A magyar főurak támadást sürgettek, így mielőtt még összegyűlt volna a teljes haderő, a király elindult kelet felé. A mongol előhad feldúlta Egert, szétverte Benedek váradi püspök seregét, majd visszavonult. A magyar sereg április 8-án elérte a Sajó folyót, és április 10-11-én a muhi csatában katasztrofális vereséget szenvedett. IV. Béla, akit lovagjai kimentettek a mészárlásból, Nyitrára, majd Ausztriába menekült - ott Babenberg Frigyes kifosztotta, és a szabad elvonulásért cserébe le kellett mondania 3 nyugati vármegyéről -, ezután Dalmáciába, végül Trau szigetére (ma Grogir, Horvátország) ment. 1241 júniusában IV. Béla követei útján hűbéri esküt tett II. Frigyes német-római császárnak cserébe a katonai segítségért (amely azonban soha nem érkezett meg).

Április 14-én a mongol fősereg Pest alá ért, és 3 nap múlva rohammal vette be a hevenyészett palánkkal védett várost. A mongolok ezután a Szepesség felé nyomultak, és egyesültek az északról érkező seregrésszel. A déli sereg az Ojtozi-szorosban lemészárolta Sólyom fia Pósa erdélyi vajda hadát, majd Erdélyt végidúlván, kijutott az Alföldre. 1241 júniusára mongol uralom alá került az ország Dunától északra, ill. keletre fekvő része, bár sok vár és erődített hely maradt magyar kézen. A Pest központtal berendezkedett mongolok igyekeztek megszervezni a betakarítást és az adóbehajtást a lakóhelyére visszacsalogatott lakosságtól.

A Dunántúl védelmét a frissen kinevezett Geregye Pál országbíró vezette, 1242. januárban azonban a mongolok átkeltek a befagyott Dunán. A magyar védelem az erődített helyekre korlátozódott. Elpusztult Óbuda, Esztergom és Székesfehérvár városa, de a várak tovább dacoltak az ellenséggel. A mongol hadvezetés Kadan vezetésével egy teljes sereget küldött IV. Béla kézre kerítésére, amely feldúlta Horvátországot és Dalmáciát, és már Trau szigetének ostromára készült, amikor Ögödej mongol nagykán halálának hírére megkezdte kivonulását az országból (1242. márc.). A főerő Esztergom alól a Duna két partján, az erdélyi sereg az Olt mentén, Kadan pedig Bosznián és Szerbián keresztül vonult el. A mongol sereg Bulgáriában egyesült és vonult tovább kelet felé.

A mongol birodalmat 1251-ig hatalmi harcok gyengítették, a Kelet-Európában létrejött Arany Horda állama pedig már nem fenyegette létükben a közép- és nyugat-európai államokat.

A tatár pusztítás Magyarország területének nagy részét sújtotta (bár éppen a legnagyobb népsűrűségű területeket a legkevésbé), és a pusztítást fokozta az 1242-ben kitört éhínség, ill. a járványok. A lakosság túlnyomó része a hegyek és a mocsarak védelmébe, ill. megerődített helyekre menekült (kb. 160 vár-város-kolostor maradt mindvégig magyar kézen). Az ország emberveszteségét a régebbi történetírás 50%-ban állapította meg, ma a 15-20% a legelfogadottabb, ám még ez utóbbi esetben is 350-400 000 halottal kell számolni. Az addig expanzív magyarság terjeszkedése megállt, és felerősödött az idegen betelepülés, amelynek első nagy hullámát a visszahívott kunok jelentették. Az ország katonai ereje nem tört meg: a magyarok már 1242-ben haddal foglalták vissza az osztrákok által megszállt nyugati vármegyéket, három év múlva pedig magyar sereg támadott Halicsra. Ebben az évben IV. Ince pápa feloldotta IV. Bélát a császárnak tett hűbéreskü alól.

Az EU főbb intézményei működése, döntési rendszere

2012-01-03T15:34:00.005+01:00

Az Európai Unió nem csupán egy politikai-gazdasági társulás, hanem érték- és életközösség is. Alappillérként jelennek meg benne a demokratikus elvek (emberi jogok, szolidaritás, demokratizmus), és polgárainak igyekszik békét, biztonságot és stabilitást nyújtani. Az EU célja: a nemzetek feletti Európa megteremtése – közös jövőt épít, esélyt ad a közös jólétre.

A tagságnak azonban hátrányai is vannak, melyek leginkább frissen belépetteket sújtják. A harmonizáció miatt az árak hirtelen megugranak, a béreket azonban csak lassan, sokára emelik. A csatlakozás utáni átmeneti időszakban még számos kedvezmény nem érvényesülhet (külföldi munkavállalás, euró). A tagországokban szigorú szabályozások vannak érvényben (pl. a környezetvédelem miatt – szennyvíz), s nagy társadalmi ellentétek alakulhatnak ki. Ezek mellett a nemzeti kompetenciák is alárendelődnek az európai érdekeknek, s a helyi sajátosságok helyett a globális célok kerülnek előtérbe.

Kialakulásának története

1. Az európai egységről évszázados viták zajlottak, álmodoztak róla, terveket szőttek. Az európai országok szorosabb együttműködésének szükségessége mellett felhoztak történelmi, kulturális, gazdasági és politikai érveket. A politikusok végül a két világháború tapasztalatai és a szovjet előrenyomulás hatására kezdtek el komolyan foglalkozni az integrációval, egyelőre Nyugat-Európára korlátozva.

2. 1948-ban Hágában, az első Európa-kongresszuson kisebbségben maradtak a szorosabb együttműködést sürgetők.

Néhány ország azonban hajlandónak mutatkozott a szorosabb együttműködésre, így 1950-ben Robert Schuman (francia külügyminiszter) és Jean Monnet (francia pénzügyminiszter) felvázolta a „konkrét lépések politikáját”. Ennek értelmében hat állam – NSZK, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg – képviselői 1951. április 18-án Párizsban létrehozták az úgynevezett Montánuniót (Európai Szén- és Acélközösség), hogy közösen ellenőrizzék a tagállamok szén- és acéltermelését.

3. 1958. január 1-én lépett hatályba a Római Szerződés: ebben a „hatok” létrehozták a tagok atomenergia-termelésének ellenőrzésére az Euratom szervezetét, valamint az Európai Gazdasági Közösséget (EGK, közkeletű nevén: „Közös Piac”), amelynek célja a tagországok közötti vámunió létrehozása volt. A hatvanas években koordinálták a tagországok közös mezőgazdasági politikáját is.

4. A gazdasági együttműködés sikeresnek bizonyult: 1958 és 1970 között a tagországok közötti kereskedelmi forgalom az ötszörösére, kifelé irányuló exportjuk két és félszeresére növekedett. Hatására az addig vonakodó Nagy-Britannia is kifejezte csatlakozási szándékát. Amikor azonban benyújtotta felvételi kérelmét (először 1963-ban, majd 1967-ben), De Gaulle francia köztársasági elnök vétót emelt (attól tartott, hogy a britek hagyományos kapcsolatai az Egyesült Államokkal és volt gyarmatbirodalmuk államaival „felhígíthatja” az európai együttműködést).

5. 1967-68-ban a Közös Piac Európai Közösséggé (EK) alakult – bár a köznyelvben sokáig ezt is Közös Piacnak nevezték. A közösségen belül eltörölték a vámokat, kifelé viszont megszigorították az elszámoltatást. De Gaulle 1969-es visszavonulása után Franciaország sem akadályozta az újabb belépéseket: 1972-ben csatlakozhatott Nagy-Britannia, Dánia és Írország (Norvégia is belépett, de Európa második leggazdagabb országa lévén 9 hónapos tagság után népszavazással a kilépés mellett döntött). Ekkor vált szokássá, hogy a csatlakozó országok türelmi időt kapnak, s csak az átmeneti időszak lejárta után vonatkozik rájuk valamennyi közös előírás.

6. Ezt követően az úgy nevezett déli bővítés került napirendre: 1981-ben Görögország, 1986-ban pedig Spanyolország és Portugália csatlakozott. Így az EK a világ legnagyobb gazdasági egységévé vált, s népessége meghaladta mind a Szovjetunióét, mind az Egyesült Államokét.

A hidegháború befejeződése felvetette az európai integráció jövőjének kérdését is.

7. A közösség az integráció elmélyítése és ezzel egyidejű kibővítése mellett döntött: 1992. február 7-én a hollandiai Maastrichtban elfogadták az integráció tovább-fejlesztésének programját:

 az európai valuta bevezetése (pénzunió terve)

 közös kül- és biztonságpolitika kialakítása

 egységes vízumpolitika életbeléptetése

 a közös intézmények – az Európa Parlament és Európai Bizottság – szerepének kiszélesítés

 az EK elnevezése Európai Unióvá (EU) változott, jelezve az együttműködés elmélyülését

8. 1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország is az Európai Unió teljes jogú tagja lett, majd sorban csatlakozási tárgyalásokat kezdtek újabb, túlnyomó többségében a volt keleti tömbhöz tartozó országokkal. 1995-ben életbe lépett a luxemburgi Schengenben aláírt egyezmény, amely az unió tagállamai között „lebontotta a határokat” (személyi ellenőrzés sincs), viszont a külső határokon szigorúbb ellenőrzést írt elő. Anglia és Írország külön kérésükre nem lettek tagjai a schengeni egyezménynek, Norvégia és Izland – bár nem EU-s országok – igen. 2002-ben a tagállamok közül 12 megszüntette saját valutáját, s január 1-jén bevezette helyette az eurót.

9. A 2000. decemberi nizzai csúcsértekezleten megállapodás született az Európai Unió új működési szabályairól, amelyek lehetővé teszik az új csatlakozók beillesztését. A 2002. decemberi koppenhágai csúcsértekezleten pedig döntés született az időpontról is: 10 államot – Észtország, Lettországi Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Ciprus és Málta – hívtak meg az Unióba 2004-es, két államot – Románia és Bulgária – 2007 csatlakozási időponttal.

Az európai országokat sok évszázados kulturális és történelmi hagyományok fűzik egymáshoz. A XX. század nagy háborúi megmutatták, milyen katasztrófákhoz vezethet a kontinens politikai megosztottsága. Ez a felismerés vezetett az Európai Unió létrehozásához, s az elért eredmények sokban igazolták a várakozásokat. Tény viszont, hogy a kül- és biztonságpolitikai együttműködés kevésbé sikeres, mint a gazdasági integráció. Már a 15-ök uniója felülmúlta az egyetlen szuperhatalmat, az Egyesült Államokat mind a népesség számában, mind a gazdaság teljesítőképességében, ugyanakkor katonailag nem tudott ütőképes erőt fölmutatni. Az utóbbi évtized válságai azt mutatták, hogy az Európai Unió egyelőre képtelen az egységes és hatékony fellépésre a nemzetközi politikában.

Az EU felépítése és működése

Az Európai Unión belül mintegy 1200 különféle bizottság, albizottság és munkacsoport működik, a döntések előkészítését és végrehajtását mintegy 20 ezer nemzetközi tisztviselő („eurokrata”) segíti. A legtöbb uniós intézmény Strasbourgban, Brüsszelben és Luxemburgban működik.

Az Európai Unió bonyolult rendszerében az Európai Bizottság tekinthető az EU kormányának, az Európai Parlament pedig az EU parlamentjének, egy fontos megszorítással: egyik sem rendelkezik olyan kiterjedt jogkörrel, mint egy nemzetállam kormánya és egy nemzetállam parlamentje.

Az Unió legfontosabb döntéseit ugyanis továbbra is az egyes tagállamok kormányai által alkotott testületek, mindenekelőtt a tagállamok állam- és kormányfőiből álló úgy nevezett Európai Tanács, illetve a tagállamok minisztereiből álló ún. Európai Unió Tanácsa határozzák meg. Az Európai Unió tehát nem egy „szuperállam” – a tagországokat érintő legfontosabb döntéseket a tagállamok kormányai nem engedték ki a kezükből.

Az Európai Parlamentnek („az emberek hangja”) ma 732 képviselője van, ahová Magyarország a 2004 júniusi választásokon 24 képviselőt delegálhatott. Tagjait 5 évente választják, s nem nemzeti frakciókba, hanem európai politikai csoportokba tömörülnek a képviselők. A legnagyobb frakció az Európai Néppárt (EPP), de jelen van még az Európai Szocialista Párt (PES), az Európai Liberális Demokrata és Reformpárt és a Zöld Párt, valamint kisebb pártok és független képviselők.

Az Európai Parlament havonta 1 plenáris ülést tart, székhelye Strasbourgban van, elnöke (jelenleg) a spanyol Borrell.

Az Európai Bizottságnak („a közös érdekek képviselője”) 2002-ben 20 tagja volt, akiket a kormányok közös megegyezéssel, az Európai Parlamenttel egyeztetve, 5 évre neveztek ki. Az EB javaslatokat tesz a megfelelő döntésekre az Európai Unió Tanácsának, majd végrehajtja a meghozott döntéseket. Az EB elnöke 2005 óta Barroso, ő jelöli ki az európai biztosokat. Az EB székhelye Brüsszelben és Luxemburgban van, s nemzetközi szinten ez képviseli az EU-t.

Az állam- és kormányfők évente háromszor találkoznak az Európai Tanácsban – ebben a testületben döntenek nagy horderejű stratégiai kérdésekről, az általános irányvonalról. Ennek az irányvonalnak a gyakorlati kivitelezésére felügyel az Európai Unió Tanácsa („a tagországok hangja”), ami az EU legfőbb döntéshozó szerve. Székhelye Brüsszelben van, soros elnöki tisztét pedig – az angol ábécé sorrendjét követve – fél-fél évig más tagállam külügyminisztere tölti be.

A miniszterek a hazai parlamenteknek felelnek, találkozóikat pedig a COREPER (állandó képviselők bizottsága) készíti elő. Itt szavazzák meg a törvényeket, hangolják össze a gazdaságokat, fogadják el a költségvetést. A Tanácsban az egyes tagállamok nem rendelkeznek egyenlő számú szavazattal: a szavazatok számát ugyanis súlyozzák a tagállamok népességének arányában, de a kisállamok előnyben részesítésével.

Korábban szinte valamennyi döntést egyhangúlag kellett meghozni, mivel azonban a 27 tagú unióban ez veszélyeztetné a működést, a nizzai szerződés értelmében a legtöbb döntés már az ún. minősített többségi szavazás (345 szavazatból 255 szükséges) után meghozható.

Az Európai Bíróság székhelye Luxemburgban van, 27 tagjáról (bírók) és 8 főtanácsosáról a tagországok kormányai közösen döntenek. Feladata kiterjesztő jellegű jogi értelmezést adni, s keresetet nyújthat be és vonhat vissza a tagországokkal szemben. Az Európai Számvevőszéket 6 évente választják, és a költségvetést irányítja és ellenőrzi. Az Európai Központi Bank 1998 óta létezik, központja Frankfurt am Mainban van.

Az Európai Unió belső piacának alapelve az ún. négy alapszabadság: az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgása a tagállamok között.

Tehát az uniós polgárok szabadon utazhatnak, befektethetnek, vásárolhatnak, dolgozhatnak, tanulhatnak egymás országaiban, nem vetnek ki vámokat egymás áruira. Ugyanakkor számos korlátozás is létezik, különösen az új belépőkre vonatkoztatva (a schengeni határellenőrzési rendszerhez például Magyarország várhatóan egy kétéves, a vámunióhoz hároméves, az ingatlan- és földvásárlás szabadságához ötéves átmeneti időszak után csatlakozik majd. Viták tárgyát képezi, mikor váltja fel a forintot az euró).

A tagállamok által befizetett kvótákból működnek a közösségi pénzalapok, amelyeket az Európai Bizottság felügyel. Ezeket számos célra (mezőgazdasági, tudományos, oktatási, kulturális, szociálpolitikai) lehet fordítani. Kiemelt célnak számít a régiófejlesztés: az uniós mértékkel fejletlen régiók támogatást kaphatnak a helyi munkanélküliség leküzdésétől a közműfejlesztéseken át, az út- és hídépítésekig. Alapszabály, hogy a támogatásokat csak szabályszerű, pontos és számon kérhető pályázatok révén lehet elnyerni.

Mária Terézia reformjai

2012-01-03T15:34:00.004+01:00

III. Károly -bár még életében minden jelentôsebb állammal elfogadtatta a Pragmatica Sanctiot, a leányági örökösödést- halála után leánya, Mária Terézia trónralépésével 1740-ben mégis azonnal kitör az osztrák örökösödési háború.

Mivel III. Károlynak sokba került a Pragmatica Sanctio, leányára üres kincstárat hagyott, ezért Mária Terézia kénytelen Pozsonyban, az 1741-es országgyûlésen a magyar rendek segítségét kérni, ami egy rendkívüli hadiadót és újoncozást jelent. A rendek hajlandóak ezt elfogadni, ha Mária Terézia tiszteletben tartja a rendi alkotmányt és jogokat, legfôképp pedig a nemesi immunitást. Miután ezeket Mária Terézia megígéri, a rendek "életüket és vérüket" ajánlják fel, 35000 fônyi hadsereget állítanak ki. A királynô a magyarok megnyerésére még grófi, hercegi és bárói címeket adományoz a hozzájáró birtokokkal együtt, valamint Bécsben testôrséget alapít a magyar középnemesek számára.

A Habsburg birtokokra sok mindenkinek fáj a foga: a franciák és a spanyolok a birtokok felosztását szeretnék; a bajor választófejedelem az osztrák trónt akarja; II. Frigyes porosz király viszont 1742-ben hadüzenet nélkül lerohanja és csatolja Sziléziát. Ezekután Anglia és Hollandia Ausztria mellé áll, a többi állam eláll követeléseitôl. Az osztrák örökösödési háború egészen 1748-ig elhúzódik, azonban a határok lényegesen nem változnak 1742 óta, azaz a háború után Poroszország megtartja Sziléziát. Mária Terézia 1756-ban háborút indít Szilézia visszafoglalására, de ez a hétéves háború nem hozza meg számára a kívánt sikert.

A hagyományosan rossz osztrák-francia kapcsolatok rendezôdnek Kaunitz Anton párizsi követnek köszönhetôen. Tehetségét felismerve Mária Terézia 1753-ban visszahívja, és kinevezi államkancellárrá. Kaunitz a francia felvilágosodás szellemében irányítja a birodalmat, de a cél egy centralizált összbirodalom. Ennek érdekében Kaunitz létrehozza az államtanácsot a kancellárián belül, amelynek feladta az uralkodónak tanácsokkal való ellátása és a birodalom irányítása.

1754-ben meghozzák a kettôs vámrendeletet, ami a Habsburg gazdaságpolitikát, az összbirodalmi merkantilizmust szolgálja. A külsô vámhatár az összbirodalomból igen magas vámokkal minden árut kívül tart, továbbá létrejön még egy belsô vámhatár, ami Magyarországot szigeteli el a birodalom többi részétôl. Mivel az örökös tartományoknak az ipara sokkal fejlettebb, mint Magyarországé, ezért a magyar iparcikkeket magas vámokkal illetik, viszont a magyar mezôgazdasági terményeknek alacsony a vámjuk, mert erre az örökös tartományoknak szükségük van. Ezzel Magyarország szerves része lesz a Habsburg- birodalomnak, mi leszünk az "éléskamra" egészen 1850-ig, amikor Alexander Bach megszünteti a kettôs vámrendeletet. Ezzel erôsödik Magyarország mezôgazdasági jellege, a mezôgazdaság mellet azonban fejlôdik még a bányászat is, az ércekre az iparvidékeknek nagy szükségük van.

Általánossá válik a majorsági gazdálkodás és ezzel együtt a heti 3-4 robot, továbbá az állam állandóan növeli az adókat. Ezek a jobbágyok helyzetének romlását jelentik, parasztmegmozdulások törnek ki. Az 1750-es években a Délvidéken az állami adók növelése miatt, Horvátországban a földesúri terhek növekedése miatt. 1753-ban és 1755-ben a Körös-Maros vidékén tör ki parasztfelkelés, szintén a megnövekedett földesúri szolgáltatások miatt. 1764-ben a székelyeknek nem veszik figyelembe kiváltságaikat, és határôrszolgálatra akarják kényszeríteni ôket. Amikor azonban ellenállnak, véresen megtorolják (madéfalvi veszedelem). Ezután a székelyek innen tömegesen települnek át Bukovinába. 1765-66-ban Vas, Somogy és Zala megyékben törnek ki parasztmegmozdulások a nagy földesúri terhek miatt. A felkelôk petíciót nyújtanak be Mária Teréziának, aki erre összehívja az országgyûlést, de elutasítják a földesúri terhek egységesítését, mondván az úrbéri viszony csak a földesúr és a jobbágy dolga; ezért Mária Terézia feloszlatja az országgyûlést, és 1767-ben kiadja az úrbárium rendeletét, ami szabályozza a földesúri szolgáltatásokat. Ezeket pedig a jobbágy haszonvétele után állapítják meg. Az egésztelkes jobbágyok (1 hold belsô telek, 16-40 hold szántó, 4-15 hold rét, valamint közös földek rendelkezésére állnak) birtokosát évi 1 forint cenzus, kilenced, heti 1 nap igás vagy 2 nap gyalogrobot és ajándék illeti "jelentôsebb családi eseménykor". A rendelet célja az adóalany védelme, hogy az állam minél magasabb adókat szabhasson ki. Az urbáriumban megszabottak teljesítésére a rendelet 10 évet irányoz elô. A rendelet meghozatalát rendi tiltakozás követi, de evvel nem sokat törôdnek, mert az 1760-as években egy még erôteljesebb centralizáció figyelhetô meg.

A centralizáció egy politikailag egységes összbirodalom létrehozását célozza meg a rendi jogok korlátozásával. Elsô lépésként Kaunitz kísérletet tesz a nemesi immunitás részleges megszüntetése ellen. Az örökös tartományokban keresztülviszi, hogy a nemesség is adózzon, de Magyarországon ez olyan mértékû ellenállásba ütközik, hogy Kaunitz kénytelen tervétôl elállni. (Különben is, az államnak több jövedelme származik Magyarországon a monopóliumokból, mint az adókból, valamint a katonaság ellátása miatt hazánk hozzájárulása a birodalom pénzügyeihez mintegy 35-36%). Szintén a centralizáció szellemében 1765-ben a nádor helyett helytartót neveznek ki Bécsbôl.

Az 1770-es években Mária Terézia rendeletei a centralizáció mellett a birodalom fejlesztését is szolgálják. 1773- ban feloszlatja a jezsuita rendet, jövedelmét pedig az oktatás fejlesztésére és a tanító rendek támogatására fordítja, valamint a protestáns egyházak bizonyos feltételek mellett iskolákat alapíthatnak. Ezzel az államot az egyház fölé emeli. Egy másik rendelete a közegészséget érinti: minden megye, járás és város köteles egy orvost és egy vizsgázott bábát tartani. Képzésükre a nagyszombati egyetem orvosi fakultással egészül ki, majd pedig Budára kerül. Továbbá hoznak még népjóléti intézkedéseket, megalapítják az elsô árvaházakat, és kísérlet történik a cigányok letelepítésére. 1777-ben kiadják az elsô általános és teljes oktatási rendeletet, a Ratio Educationist, amelynek kidolgozója Ürményi József kancelláriai tag. A rendelet céljául tûzi ki az általános mûveltség emelését a felvilágosodás szellemében, ennek érdekében az egyházi iskolák is állami törvények szerint irányítandóak, hogy az iskolákban "hûséges alattvalókat neveljenek". A tanköteles kort 6-12 évig határozzák meg, kötelezôvé teszik a népoktatást, továbbá a rendelet kimondja még, hogy a szülônek erkölcsi kötelessége gyerekét iskolába küldeni. Az alsófokú oktatási intézmények a népiskolák, ahol a "hûséges alattvalók nevelése" mellett írás-olvasást, számolást és hittant is oktatnak, valamint a tehetségesebbeknek meg kell adni a lehetôséget, hogy tanulmányaikat felsôbb iskolákban folytathassák. A középfokú oktatással foglalkozik a rendelet a legtöbbet. Eszerint léteznek kisgimnáziumok, amelyek 3 osztályosok, és gimnáziumok, amelyek ötosztályosak. Szintén középfokú intézménnyé minôsítik a tanítóképezdéket. Ezekben az iskolákban a tantárgyakat két csoportra osztják: a szükségesekre és a hasznosakra. A szükségesek közé tartoznak: a vallás- és hitoktatás, az írás, a számtan, a latin és a természetrajz. A hasznosak csoportját a nemzeti földrajz, a nemzeti történelem és a testi nevelés alkotják. Emelt szintû iskolákban a hasznos tárgyak továbbiakkal egészülnek ki, ezek a görög, a mértan és a hazai jog. A felsôoktatás terén a hallgatók látogathatják a nagyszombati egyetemet, Selmecbányán a Bányatiszti Akadémiát, az 5 királyi akadémia valamelyikét (fôhivatalnok-képzés), a Mérnöki Intézetet, valamint külföldi egyetemeket. Az egységes oktatást egységes tantervek és rendtartás, azaz iskolára vonatkozó törvények szolgálják. A rendelet támogatja az iskolák és tanítóképezdék építését, továbbá lehetôvé teszi a magántanulást, ez esetben azonban a tanügyi bizottság elôtt vizsgát kell tenni.

A centralizáció és a könnyebb kormányzás érdekében 1774-ben visszaváltja Lengyelországtól a Luxemburgi Zsigmond által 1412-ben elzálogosított szepességi városokat, majd 1778-ban pedig a Temesi bánságot csatolják vissza Magyarországhoz.

Mária Terézia uralkodására jellemzô tehát az 1740-es években a magyar rendekkel való együttmûködés, az 1750-es évektôl a centralizáció felvilágosult jegyekkel, 1760-as évektôl a nagyobb fokú centralizáció és az urbárium rendelete, az 1770-es évektôl Mária Terézia haláláig, 1780-ig pedig II. József társuralkodása és a birodalom fejlesztését szolgáló rendeltek.

A Magyar Köztársaság parlamenti rendszere (kormányzás, önkormányzatok)

2012-01-03T15:33:00.003+01:00

A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Az 1989. október 23-án kihirdetett alkotmánymódosítás óta Magyarország államformája köztársaság, kormányformája parlamentáris köztársaság. A kormány felelősséggel tartozik az Országgyűlésnek, és a többség bizalmából kormányoz. A törvényhozó hatalmat a 386 tagú, egykamarás Országgyűlés gyakorolja. Az országgyűlési képviselőket négy évre választják meg.

Az Országgyűlés Budapesten, a Duna-parton 1902-ben épült Országházban ülésezik. Az épületet méltán sorolják a világ legszebb parlamenti épületei közé, amit mi sem bizonyít jobban, mint az évente idelátogatók százezrei. A falakon belül fontos törvényalkotói munka folyik. Érdemes az épület szépségén túl az itt folyó munkát is megismerni, hiszen az Országgyűlés döntései, az általa alkotott törvények meghatározzák a magyar társadalom mindennapi életét.

AZ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐK MEGVÁLASZTÁSA

A magyar választójogi rendszer (ún. vegyes rendszer) Európa egyik legbonyolultabb rendszere. A választópolgárok azonban - megértve lényegét - sikerrel alkalmazták azt az 1990 óta megtartott öt országgyűlési képviselő-választás során. Az Országgyűlésbe 386 képviselőt választanak, általános, egyenlő választójog alapján, közvetlenül és titkosan a négyévenként sorra kerülő választásokon.

A szavazáskor minden választópolgár két szavazólapot kap. Külön szavazólap szolgál az egyéni választókerületi jelöltre és külön szavazólap a területi listára történő szavazáshoz. Az országos listák jelöltjeire a választók közvetlenül nem szavaznak. Itt a mandátumok elosztása egy bonyolult kompenzációs szabály alapján történik. Míg az egyéni választókerületben mindig 176 képviselőt választanak, a területi, illetve az országos listán megválasztott képviselők száma választásonként más és más, de együttes számuk mindig 210. A 2006-os választások eredményeként

176 képviselőt egyéni választókerületben kétfordulós rendszerben,

146 képviselőt területi (megyei és fővárosi) listán egyfordulós rendszerben,

64 képviselőt országos listán kompenzációs elv alapján választották meg.

A 2006. évi országgyűlési képviselő-választáson öt párt képviselői szereztek mandátumot:

Magyar Szocialista Párt (MSZP)

190 képviselő

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség (Fidesz) és a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) (közös listán)

164 képviselő

Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ)

20 képviselő

Magyar Demokrata Fórum (MDF)

11 képviselő

AZ ORSZÁGGYŰLÉS MEGALAKULÁSA

Az Országgyűlés megbízatása az alakuló ülésével kezdődik. Az Országgyűlés alakuló ülését

- a választást követő egy hónapon belül - a köztársasági elnök hívja össze. Az áprilisi választásokat követően, az Országgyűlés 2006. május 16-án tartotta meg alakuló ülését.

Az alakuló ülés feladata, hogy az Országgyűlés megteremtse működésének alapvető személyi és szervezeti feltételeit: elfogadja a választási beszámolókat, igazolja a képviselők mandátumát, akik ezt követően esküt tesznek, és megválassza az Országgyűlés tisztségviselőit. Az Országgyűlés már az alakuló ülésen megalakíthatja állandó bizottságait, de erre az alakuló ülést követően egy későbbi ülésen is sor kerülhet. (Ez történt 1998-ban és most 2006-ban.) Az Országgyűlés alakuló ülése ad lehetőséget a köztársasági elnöknek arra, hogy javaslatot tegyen a miniszterelnök személyére, mivel az előző kormány megbízatása az új Országgyűlés megalakulásával szűnik meg, ezt követően - az új kormány megalakításáig - ügyvezető kormányként látja el feladatait. Az alakuló ülésen hozott személyi és szervezeti döntéseket (tisztségviselők, bizottsági rendszer) a frakciók politikai megállapodása alapozza meg.

AZ ORSZÁGGYŰLÉS TISZTSÉGVISELŐI

Az Országgyűlés üléseit a képviselők közül választott tisztségviselők, az elnök és az alelnökök vezetik a jegyzők segítségével. A választott tisztségviselők közül az Országgyűlés elnökének van a legfontosabb szerepe. Ő gondoskodik az Országgyűlés tekintélyének megóvásáról, rendjének és biztonságának fenntartásáról, az Országgyűlés munkájának megszervezéséről.

Az Országgyűlés elnöke: Dr. Szili Katalin (MSZP)

Legfontosabb feladatai:

* képviseli az Országgyűlést a nemzetközi kapcsolatokban

* képviseli az Országgyűlést más állami szervekkel, illetve társadalmi szervezetekkel való kapcsolatában

* összehívja az Országgyűlés ülésszakát és ezen belül az egyes üléseket

* megnyitja és részrehajlás nélkül vezeti az üléseket, ügyel a Házszabály betartására és az ülések rendjére

* összehívja és vezeti a Házbizottság üléseit

* összehangolja a bizottságok munkáját

* irányítja az Országgyűlés Hivatalát, kinevezi vezetőit

Az Országgyűlés alelnökei

Az Országgyűlés az alakuló ülésén csak két alelnököt választott meg. A többi alelnök megválasztására egy későbbi ülésen kerül sor.

Mandur László (MSZP)

Dr. Áder János (Fidesz)

Lezsák Sándor (Fidesz)

Harrach Péter (KDNP)

Dr. Világosi Gábor (SZDSZ)

Legfontosabb feladataik:

* egymást váltva vezetik az Országgyűlés ülését

* összehívják és vezetik a bizottsági elnökök értekezletét

* helyettesítik az Országgyűlés elnökét

Az Országgyűlés jegyzői:

Nyakó István (MSZP)

Podolák György (MSZP)

Török Zsolt (MSZP)

Dr. Hende Csaba (Fidesz)

V. Németh Zsolt (Fidesz)

Szűcs Lajos (Fidesz)

Móring József Attila (KDNP)

Béki Gabriella (SZDSZ)

Gulyás József (SZDSZ)

Pettkó András (MDF)

Legfontosabb feladataik:

* segítik az elnököt és az alelnököket az ülések vezetésében

* hitelesítik az ülések szó szerinti jegyzőkönyvét, valamint az Országgyűlés határozatait

* titkos szavazásnál szavazatszámláló bizottságként járnak el

A plenáris üléseken egyidejűleg egy kormánypárti és egy ellenzéki jegyző látja el a feladatokat.

AZ ORSZÁGGYŰLÉS HÁZBIZOTTSÁGA

(Más országokban Elnökség, Büro, Öregek Tanácsa vagy Főbizottság)

Tagjai:

* az Országgyűlés elnöke

* az Országgyűlés alelnökei

* a frakciók vezetői

Legfontosabb feladatai:

* biztosítja az Országgyűlés folyamatos, zavartalan működését

* javaslatot tesz az Országgyűlés üléseinek napirendjére

* állást foglal az Országgyűlés ülésszakonkénti munkarendjéről

Működése

A Házbizottság hetente ülésezik. Döntéseit konszenzussal hozza. Szavazati joguk csak a frakcióvezetőknek van. Ha nincs konszenzus a döntés (javaslattétel) az Országgyűlés elnökét illeti meg.

AZ ORSZÁGGYŰLÉS BIZOTTSÁGAI

Az Országgyűlés munkáját állandó és ideiglenes bizottságok segítik. Az új Országgyűlés a 2006. május 30-i ülésen hozta létre bizottságai rendszerét. A 18 állandó bizottság a következő:

Gazdasági és informatikai bizottság

Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság

Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság

Önkormányzati és területfejlesztési bizottság

Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság

Egészségügyi bizottság

Oktatási és tudományos bizottság

Mezőgazdasági bizottság

Európai ügyek bizottsága

Külügyi és határon túli magyarok bizottsága

Környezetvédelmi bizottság

Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság

Sport- és turisztikai bizottság

Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság

Kulturális és sajtóbizottság

Honvédelmi és rendészeti bizottság

Nemzetbiztonsági bizottság

Mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság

Az állandó bizottságok tárgyalják meg és véleményezik a benyújtott törvényjavaslatokat és ellenőrzik a miniszterek tevékenységét. A bizottságok hetente üléseznek. A bizottsági ülések a sajtó számára nyilvánosak, de a tárgyalandó téma jellegére tekintettel (pl. a nemzetbiztonsági, a honvédelmi és a külpolitikai kérdések tárgyalása során) a bizottság zárt ülést rendelhet el. A bizottsági ülésekről szó szerinti jegyzőkönyv készül, amely az Országgyűlés honlapján is elolvasható.

A speciális hatáskörrel rendelkező bizottságokban (pl. a mentelmi bizottságban vagy a vizsgálóbizottságokban) paritásos elv érvényesül, azaz a bizottságban ugyanannyi kormánypárti képviselő van, mint amennyi ellenzéki. Az állandó bizottságok többségében azonban az arányossági elv érvényesül, a bizottsági helyek elosztása a parlamenti frakciók mandátumarányában történik. Így a bizottságokban a kormánypárti képviselők vannak többségben.

Az állandó bizottságok rendszere alapvetően a kormány struktúrájához igazodik. A bizottságok munkájának összehangolását szolgálják a hetente megtartott bizottsági elnöki értekezletek.

Az állandó bizottságok mellett az Országgyűlés ideiglenes (eseti és vizsgáló-) bizottságokat is alakíthat. Ha a képviselők 1/5-e javasolja, az Országgyűlés köteles megalakítani a vizsgálóbizottságot.

Az eseti bizottságot időszerű ügyek intézésére, vizsgálóbizottságot pedig meghatározott kérdés megvizsgálására hoz létre az Országgyűlés. Mind az eseti, mind a vizsgálóbizottság munkájának eredményéről jelentést nyújt be az Országgyűlésnek, amely azt megvitatja, majd dönt arról, hogy a jelentést elfogadja-e vagy sem.

AZ ORSZÁGGYŰLÉS HIVATALA

Az Országgyűlés Hivatala az Országgyűlés munkaszervezete. Biztosítja az Országgyűlés folyamatos működését, segíti a plenáris ülések előkészítését, a tisztségviselők, a bizottságok és a képviselők munkáját. Az Országgyűlés Hivatalát az Országgyűlés elnöke irányítja.

Az Országgyűlés Hivatalát több szervezeti egység alkotja

Email címek (domain: @parlament.hu)

Országgyűlés Főtitkársága

főtitkár Dr. Soltész István fotitkar

Gazdasági Főigazgatóság

főigazgató Bakos Emil gazd-foig

Országgyűlési Könyvtár

főigazgató Ambrus János konyvtar

Külügyi Hivatal

hivatalvezető Dr. Sárdi Péter kul-h

Elnöki Kabinet

kabinetfőnök Simon József elnoki-kabinet

Az Országgyűlés Hivatalának 631 munkatársa van. E mellett a frakciók hivatalszervezetében közel 221 munkatárs segíti az öt párt képviselőcsoportjának munkáját.

AZ ORSZÁGGYŰLÉS FELADATAI

Az Országgyűlés két fő funkciója: a törvényalkotás és a kormány ellenőrzése. Az ebből eredő feladatait alapvetően az Alkotmány határozza meg.

Az Országgyűlés legfontosabb feladatai:

* az Alkotmány elfogadása

* a törvények megalkotása

* az állami költségvetés elfogadása, valamint a költségvetés végrehajtásának ellenőrzése

* a kormány programjának elfogadása, a miniszterelnök megválasztása

* a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a Legfelsőbb Bíróság elnökének, az Alkotmánybíróság tagjainak, az ombudsmanok és más közjogi méltóságok megválasztása

* a legfontosabb nemzetközi szerződések jóváhagyása

* a hadüzenetről és békekötésről való döntés, valamint a rendkívüli és a szükségállapot kihirdetése

* az országos népszavazások kiírása

Az Országgyűlés feladatai 1990-től számottevően és folyamatosan bővültek. Ma már több mint négyszáz, különböző jogszabályokban meghatározott feladatot tartunk számon.

A törvényalkotás

Az Országgyűlésnek:

* a köztársasági elnök

* a kormány

* minden országgyűlési bizottság

* bármely országgyűlési képviselő

nyújthat be törvényjavaslatot

kodifikációs hibák kijavítása, az e célból benyújtott módosító javaslatok megvitatása,

majd szavazás a módosító javaslatokról és a törvényjavaslat egészéről

A törvényjavaslatok tárgyalása a bizottsági és a plenáris tárgyalás egymást váltó szakaszaiból áll. Ennek rendjét a Házszabály rögzíti.

Minden plenáris tárgyalási szakaszt bizottsági előkészítés előz meg. Az Országgyűlés elnöke által kijelölt állandó bizottságok először arról döntenek, hogy a törvényjavaslat alkalmas-e az általános vitára. Az általános vita után véleményezik a képviselők által benyújtott módosító javaslatokat, majd a részletes vita után a kapcsolódó módosító javaslatokat. Ha szükségesnek tartják, a bizottságok maguk is benyújthatnak módosító javaslatokat.

A kormány, a bizottságok és a képviselők évente átlagosan 300 törvényjavaslatot nyújtanak be az Országgyűlésnek. A törvényjavaslatok 55%-át a kormány, 40%-át a képviselők és 5%-át pedig a bizottságok nyújtották be. Az elfogadott törvényjavaslatok kb. 90%-át a kormány nyújtotta be. Az Országgyűlés évente átlagosan 130 törvényt alkot.

A kormány ellenőrzése

A törvényalkotás mellett az Országgyűlés másik fontos, s egyre jelentősebbé váló feladata a kormány és az általa irányított közigazgatás ellenőrzése. Az ellenőrzés alapvetően arra irányul, hogy megvalósul-e a törvényhozói akarat, a törvényeknek megfelelően működik-e a kormányzat.

A végrehajtó hatalom ellenőrzésének parlamenti funkciója a kormány Országgyűlés előtti politikai felelősségének elvéből következik. Az Alkotmány kimondja, hogy a kormány működéséért az Országgyűlésnek felelős, és köteles munkájáról rendszeresen beszámolni. A kormány programját a miniszterelnök megválasztásával egyidejűleg az Országgyűlés fogadja el.

A végrehajtó hatalom parlamenti felelősségének elve nem csak a kormány beszámolási kötelezettségét jelenti - az Országgyűlés meg is vonhatja bizalmát a kormánytól, ha nem ért egyet annak politikájával. Ennek eszköze az ún. konstruktív bizalmatlansági indítvány, amelyen keresztül a képviselők abszolút többsége oly módon szüntetheti meg a hivatalban lévő kormány megbízatását, hogy egyben azonnal megválasztja az új kormány vezetőjét, biztosítva ezzel a kormányzás folyamatosságát.

A parlamenti ellenőrzést a plénum, a bizottságok és az egyes képviselők is gyakorolhatják. Az ellenőrzés történhet kifejezetten erre szakosodott, parlamenti felügyelet alatt álló szervezetek révén is, mint amilyen az Állami Számvevőszék vagy az országgyűlési biztosok (az ombudsmanok).

A plenáris ülésen

Az ellenőrzés fontos eszköze a kormány különböző beszámolóinak, jelentéseinek megtárgyalása és azok elfogadása, továbbá a politikai vita, amelyet mind a kormány, mind a képviselők 1/5-e kezdeményezhet.

A bizottságokban

A bizottságok révén megvalósuló ellenőrzés fontos területe a különböző beszámolók, jelentések és tájékoztatók megvitatása. A bizottságok határozati javaslatot nyújthatnak be az Országgyűlésnek, amelyben a beszámoltatással összefüggésben intézkedések, feladatok meghatározását kezdeményezik. Minden állandó bizottságnak létre kell hoznia egy albizottságot, amely a törvények végrehajtását, társadalmi és gazdasági hatását figyelemmel kíséri. A bizottságok kinevezésük előtt meghallgatják a miniszterjelölteket, majd évente meghallgatják a minisztereket végzett munkájukról. Meghatározott témakörökben a bizottsági tagok 2/5-ének kezdeményezésére is meghallgathatják a minisztereket és a központi közigazgatási szervek vezetőit.

A képviselők által

A plenáris ülésen az egyes képviselők által gyakorolható hagyományos parlamenti ellenőrzési eszköz az interpelláció, a kérdés, valamint az azonnali kérdés. Az interpelláció különleges súlyát az adja meg, hogy az arra adott válaszról (ha azt a képviselő nem fogadta el) az Országgyűlés dönt, s ha nemet mond, az interpelláció - bizottsági jelentés formájában - ismét a plénum elé kerül.

A képviselőknek egyéb eszközeik is vannak a kormány ellenőrzésére. Ilyen a napirenden kívüli felszólalás, s különösen annak a televízió és a rádió által is közvetített változata, a napirend előtti felszólalás.

Az Országgyűlés ellenőrző szervei

Állami Számvevőszék

1990-től újból működik az Országgyűlés saját, a kormánytól független pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve, az Állami Számvevőszék. Véleményt mond a költségvetési törvényjavaslatról, ellenőrzi a költségvetési törvény végrehajtását, továbbá általában a közpénzek felhasználását és az állami vagyon kezelését. Az Állami Számvevőszék hatásköre minden olyan gazdálkodási tevékenységre kiterjed, ahol közpénzeket használnak fel, és az államszervezet minden szintjén végezhet ellenőrzéseket. Az Állami Számvevőszék elnöke évente beszámol munkájáról az Országgyűlésnek. A különböző vizsgálatait összegző jelentéseit pedig a bizottságok tárgyalják meg.

Országgyűlési biztosok (ombudsmanok)

Az Országgyűlés 1993-ban törvényt alkotott az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról, amely intézmény nemcsak az állampolgárok jogvédelmét, hanem a közigazgatás ellenőrzését is szolgálja. Törvény rendelkezik a nemzetiségek és kisebbségek országgyűlési biztosáról és az adatvédelmi biztosról is. Az országgyűlési biztosokat az Országgyűlés először 1995. június 30-án választotta meg. Első alkalommal 1997-ben, azóta pedig évente rendszeresen beszámoltak tevékenységükről az Országgyűlésnek. A vizsgálataikról készített jelentéseiket pedig esetenként a bizottságok tűzik napirendjükre.

AZ ORSZÁGGYŰLÉS MŰKÖDÉSE

Az Országgyűlést a választópolgárok négy évre választják meg. Megbízatása az alakuló üléssel kezdődik és az új Országgyűlés alakuló üléséig tart.

Az Országgyűlést az Alkotmányban meghatározott esetekben (a sikertelen kormányalakítás vagy a bizalom többszöri megvonása) a köztársasági elnök feloszlathatja. Az Országgyűlés is kimondhatja feloszlatását megbízatási idejének lejárta előtt. Ám 1990 óta minden Országgyűlés kitöltötte a megbízatásának négy évét.

A legtöbb európai parlamenthez hasonlóan a magyar Országgyűlés működését is a kormánypárti és az ellenzéki honatyák élénk, gyakran heves vitái jellemzik. Ez így is van rendjén: az Országgyűlésnek közjogi feladatai mellett olyan politikai funkciói is vannak, mint hogy jelenítse meg a társadalomban meglévő fontosabb politikai nézeteket és véleményeket. A parlamenti szópárbajok azonban meghatározott szabályok szerint, a szabad vitát biztosító eljárási rendben történnek. A vita és határozathozatal szabályait az Országgyűlés Házszabálya rögzíti.

Az Országgyűlés működésének alapvető, garanciális szabályairól az Alkotmány rendelkezik, a működési rend részletes szabályait pedig a Házszabály állapítja meg. Az Alkotmány elfogadásához és módosításához az összes képviselő, míg a Házszabály elfogadásához és módosításához a jelen lévő képviselők 2/3-ának szavazata szükséges.

A működési szabályok közül különösen fontosak a törvények tárgyalására és elfogadására vonatkozó rendelkezések, mivel azok a parlament egyik alapfunkciójának kereteit jelölik ki.

Az Országgyűlés ülésszakai és ülései

Az Országgyűlés évente két rendes ülésszakot tart:

* február 1-jétől június 15-ig és

* szeptember 1-jétől december15-éig

Rendkívüli ülésszakot vagy ülést kell összehívni a köztársasági elnök, a kormány vagy a képviselők 1/5-ének kérelmére.

Az Országgyűlés az ülésszakok alatt hetente ülésezik, hétfőn 13 órától és kedden (esetenként szerdán) 9 órától. Az Országgyűlés ülését az Országgyűlés elnöke hívja össze. Napirendjére a Házbizottság vagy - ha a frakciók között ebben nincs egyetértés - az Országgyűlés elnöke tesz javaslatot. A napirend elfogadásáról az Országgyűlés dönt.

Az ülésen mód van arra, hogy fontos politikai kérdésekről napirend előtt essen szó, míg az ülések napirendjén az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslatok és más parlamenti döntések vitái és szavazásai, az interpellációk és kérdések szerepelnek.

Az Országgyűlés döntéseit tagjai többségének jelenlétében hozza meg, rendszerint egyszerű többséggel, de az Alkotmány módosításáról, meghatározott tárgyú törvényekről, és a parlament működésével kapcsolatos egyes kérdésekről csak az Alkotmányban, törvényben vagy a Házszabályban előírt minősített többséggel dönthet. Ugyancsak különleges többséget igényelnek a legfontosabb személyi döntések (pl. a közméltóságok megválasztása) is.

Az ülésekről szó szerinti jegyzőkönyv készül, amelyet az Országgyűlés a honlapján közzétesz. Az ülésekről a közszolgálati televízió (az m2-es csatornán) hétfőn háromórás, kedden (és szerdán) ötórás élő közvetítést ad. A közszolgálati rádió az elejétől a végéig közvetíti az üléseket. Az Országgyűlés honlapján szintén az egész ülésnapról élő televíziós közvetítés látható.

Az 1848-as forradalom és az áprilisi törvények

2011-11-28T20:32:00.006+01:00

A párizsi forradalom (1848. február 22.) híre március 1-jén érkezett Pozsonyba. Kossuth az alsótábla március 3-i ülésén általános támadást indított az abszolutizmus rendszere ellen. Felirati javaslatban követelte a kötelező örökváltságot. Új alkotmányt követelt nemcsak a magyaroknak, hanem a birodalom többi népének is. Követelte még a népképviseletet, a független nemzeti kormányt, a jobbágyfelszabadítást és a törvény előtti egyenlőséget.

Március 13-án kirobbant a bécsi forradalom. Az udvar az országgyűlés föloszlatását mérlegelte. István nádort Bécsbe rendelték, hogy ne tudja összehívni a felsőtáblát. Kossuth ekkor a pesti radikálisokhoz fordult. Arra bátorította őket, hogy követeléseikkel gyakoroljanak nyomást az országgyűlésre.

A bécsi forradalom új helyzetet teremtett. Március 14-én Pozsonyban a felsőtábla elfogadta a Felirati javaslatot. Másnap küldöttség vitte a föliratot Bécsbe. Március 15-én kirobban a pesti forradalom. A „márciusi ifjak”, Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Irinyi József, Jókai Mór, Degré Alajos, Vidats János még március 14-én este a Pilvax kávéházban elhatározták, hogy a követeléseknek másnap utcai tüntetéssel adnak hangot.

Március 15-e eseményei

A „forradalmi csarnokból” kilépve legföljebb tizenöten lehettek. Néhány óra múlva Pest utcáin soha nem látott, húszezres tömeg hömpölygött. Petőfi és társai elindultak az egyetemre. Az egyetemi ifjúság csatlakozása után mintegy ezren folytatták útjukat Landerer Lajos nyomdájához. A tömegben az egyetemi ifjúság, a pesti polgárok mellett ott voltak a József-napi vásárra érkező parasztok ezrei is. Itt Irinyi József „a nép nevében” lefoglalt egy gépet és kinyomtatták a „Nemzeti dal”-t és „12 pont”-ot, ami forradalmi jellegű memorandum. Délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd a tízezres tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, s rábírta a tanács tagjait, hogy csatlakozzanak követeléseikhez. Forradalmi választmány alakult, az ellenzéki nemesekből megalakult a Közcsendi Bizottmány, majd a

tömeg megindult Budára, hogy a legfontosabb kormányszékkel is elfogadtassa követeléseit, s kiszabadítsa börtönéből Táncsics Mihályt. A Helytartótanács nem mert katonai erőszakot alkalmazni, hanem elfogadta a „12 pont”-ot és szabadon bocsátotta Táncsicsot. Pest forradalma - ellentétben Párizséval és Bécsével - vértelen forradalom volt. Este a Nemzeti Színházban a tömeg kérésére eljátszották a Bánk bánt.

A forradalom követelései

Polgári átalakulás:

• Közös teherviselés

• Úrbéri viszonyok megszüntetése

• Törvény előtti egyenlőség

• Jobbágyfelszabadítás

• Nemzeti Bank

• Cenzúra eltörlése

• Nemzeti őrsereg

Nemzeti függetlenség:

• Felelős minisztérium

• Évenkénti országgyűlés Pesten

• A politikai státuszfoglyok szabadon bocsátása

• Gazdasági függetlenség

• A katonaság esküdjön meg a magyar alkotmányra…

• Unió

Bécsben március 17-én V. Ferdinánd jóváhagyja a Felirati javaslatot első félelmében, de már március végén próbálkozik az udvar visszavonni a javaslat önálló hadügyre és pénzügyre vonatkozó pontjait.

Március 30-án tömegtűntetést szerveztek Pesten, ahol Habsburg-ellenes jelszavak is elhangzottak, majd V. Ferdinánd április 11-én szentesíti a törvényeket.

Az áprilisi törvények

Az áprilisi törvények tehát biztosították a polgári átalakulásnak és a nemzeti függetlenségnek feltételeit. Intézkedések:

• Az önkéntes örökváltság következtében mindössze a parasztság 1%-a vált szabaddá. Az új törvény értelmében a kötelező örökváltságnak köszönhetően a parasztság felszabadult, és 40%-a földtulajdonossá vált (a többi zsellér volt). Eltörölte a földesúri adókat, a terményjáradékot, a pénzjáradékot, a robotot valamint a dézsmát. A parasztok tehát telkeik tulajdonosai lettek. Meghatározták továbbá a kárpótlás összegét is, ami a telek egyévi jövedelmének hússzorosa volt. [9-12. törvénycikk]

• Kimondta a közteherviselést. [8. törvénycikk]

• Eltörölték az ősiség törvényét [15. törvénycikk]

• Kimondták a keresztény felekezetűek egyenjogúságát

• Eltűntek a származási előjogok, amely egyfajta jogegyenlőséget alakított ki.

• A politikai rendszer is megváltozott, és ezentúl a törvényhozás a népképviseleti országgyűlés kezébe került. [5. törvénycikk].

A népképviseleti országgyűlés:

A népképviseleti országgyűlés szintén két házból állt: az egyre jelentéktelenebb felső-házból és az alsóházból, ahol ténylegesen megvalósult a népképviselet.

Működése:

Az országgyűlés évenként ülésezett Pest-Budán, és hozzájárulása nélkül nem lehetett feloszlatni, valamint tagjait (a követeket) 3 évenként választották. A választójog az áprilisi törvények értelmében cenzusos lett, vagyis a korábban választójoggal rendelkezők megtarthatták ezen jogukat, továbbá választójogot nyertek azok a húsz év feletti férfiak, akik minimum egy telekkel rendelkeztek, vagy minimum egy segéddel dolgozó üzem tulajdonosai voltak, vagy egy legalább 300 forintot érő ingatlannal rendelkeztek. Választhatók azon a 25 év feletti férfiak voltak, akik rendelkeztek választójoggal, és tudtak magyarul. Ez a rendelet kifejezetten liberális szemléletre utalt, s így az ország 7-9%-a vált választóvá, ami Európai szinten is kiemelkedő volt ebben az időben.

Politikai rendszere:

A végrehajtói hatalom élén a kormány állt. Székhelye Pest-Budán volt. Az uralkodó továbbá nem adhatott, hirdethetett ki törvényt addig, amíg azt a szakminiszter aláírásával ellen nem jegyezte. Kimondták továbbá Erdély és a Partium csatlakozását Magyarországhoz [6.-7. törvénycikk], és eltörölték a cenzúra intézményét. A parlamentben és a megyegyűléseken folyó tanácskozásokról korlátlanul lehetett tudósítani, és zárt ülésen nem lehetett érvényes határozatot hozni.

Rendeletet hoztak továbbá a nemzetőrség felállítására, amely a polgárok ideiglenes fegyveres szolgálatán alapuló katonai egység volt, és az alkotmányos rend védelmére szerveződött.

Az állami önállóság kérdése: A magyarok körében az az elképzelés volt jellemző, miszerint Magyarország és az Osztrák Császárság tiszta perszonáluniós kapcsolatban áll. Ez volt ugyanis a nemzeti önállóság záloga. Ezt az elképzelést csak erősítette a szakminiszterek ellenjegyzési joga, és az, hogy az uralkodó távollétében az államfői jogokat István nádor gyakorolta, aki magyarbarát politikát folytatott (nem is Bécsben élt, hanem Budán volt háza).

Külügy: ennek intézése továbbra is az uralkodói felségjog maradt. A magyar országgyűlésnek nem volt joga beleszólni, hogy a Habsburg birodalom milyen külpolitikát folytat, és mivel Magyarország is a Habsburg Birodalom része volt, ezért azonosulnia kellett a külpolitikájával, sőt támogatnia kellett azt. Ez komoly befolyást biztosított az uralkodónak a magyar ügyekbe.

Az áprilisi törvények hiányosságai:

• Az áprilisi törvények nem rendezték egyértelműen Magyarország és az Osztrák Császárság viszonyát.

• Nem szervezte át kellően az igazságszolgáltatás rendszerét: eltörölte ugyan az úriszéket, ám az igazságszolgáltatásban még mindig sok feudális maradvány jelentkezett.

• Az úrbéri viszonyok eltörlése is okozott némi problémát, ugyanis a felszabadult jobbágyságnak csupán 40%-a lett telkének tulajdonosa, ugyanis a törvény nem rendelkezett egyértelműen a földterületek állapotáról. A közhasznú területeket nem sorolták a telekállományba (ezt ugyan a parasztok megpróbálták elfoglalni, de nem sikerült nekik), a majorsági területeken dolgozó parasztság sem kapta meg az általa művelt parcellát, ugyanis az a földesúr magán kezelése birtoka volt, és nem tartoztak a telki állományba az irtásföldek és a telepített szőlők sem. Ezen kívül megmaradtak egyes földesúri kiváltságok is, mint például az italmérés, a mészárszéktartás, stb. kiváltsága, és bizonyos szolgáltatásokat sem töröltek el, mint például a szőlődézsmát, ugyanis ezt nem a telek után fizették a parasztok.

* Az áprilisi törvények nem rendezték továbbá a nemzetiségi kérdést sem, és tovább élt az az illúzió, hogy a nemzetiségek megelégedve az egyéni jogokkal, elfogadják majd a magyar vezetést, és asszimilálódnak

Az első felelős magyar kormány

1848. április 7-én megalakult a felelős magyar kormány, a kijelölt miniszterelnök gróf Batthyány Lajos lett. A miniszterek többsége az Ellenzéki Párt vezetői közül került ki

• Kossuth Lajos - pénzügyminiszter

• Széchenyi István - közmunkaügyi miniszter

• Deák Ferenc - igazságügyi miniszter

• Mészáros Lázár - hadügyminiszter

• Klauzál Gábor - földművelés- és iparügyi tárca

• Szemere Bertalan - belügyminiszter

• Esterházy Pál - császár személye körüli miniszter

• Eötvös József - vallás- és oktatásügyi miniszter

A kormány programja a rend és béke volt. Konszolidálni kellett a forradalmat, azaz erőt gyűjteni, hogy aztán továbbfejlesszék a vívmányokat. Pénzre volt szükség és hadseregre.

Az athéni demokrácia

2011-11-28T20:31:00.001+01:00

- Kr. e. XVI-XII. század: A mükénéi kor

Despotikus királyság, azaz az uralkodót isteni jellegű személynek tartották. Vezető réteg a fegyveres arisztokrácia volt. Az ő háztartásaikban dolgozott a kézművesek jó része. A parasztság egy része szabad parasztokból állt, akik saját földjükön dolgoztak, másik részük bérlőkből állt, akik nagybirtokosok földjeiből béreltek egy darabot. (Hasonló társadalmi rendszer, mint az ókori keleti folyamvölgyi civilizációknál.) Az államigazgatás az írást is használta. Majd folyamatos hanyatlás, a királyi hatalom csökkenése. Fokozatosan kialakul a görög városállam, a polisz.

- Athén: Az örökletes királyságot arisztokratikus köztársaság váltotta föl

Az állam élén kilenc, évente váltakozó, arisztokrata származású tisztviselő, az arkhón állt. Mellettük állt a volt arkhónokból álló tanács, amit az Areioszpagosz (Árész-domb) tanácsának hívtak.

Adósrabszolgaság: az arisztokraták a fizetni nem tudó adósaiknak földjét lefoglalták, az adóst rabszolgájukká tették, így elvesztette polgárjogát (mivel nincs földje). Ennek egyenes következménye volt a kivándorlás, gyarmatosítás (Szicília, Dél-Itália, Fekete-tenger, Égei-tenger partvidéke).

A démosz (démosz: köznép; azaz iparosok, kereskedők, parasztság) nyomására Kr. e. 621-ben Drakón írásba foglalta a törvényeket (arisztokrata szokásjogokat).

Kr. e. 594-ben Szolón arkhón intézkedései: eltörölte az adósrabszolgaságot, egyszeri alkalommal való adósság elengedés (szeiszaktheia=teherlerázás), adósok visszakapták a földjüket; a lakosság vagyoni alapon történő beosztása négy osztályba: ötszázmérősök, lovagok, ökörfogatosok (zeugitészek), napszámosok (thészek).

Gyakorlatilag egy timokratikus rendszer jött létre, vagyis a hatalomgyakorlás alapja a vagyoni helyzet volt, tehát az állam lakosai vagyonuk arányában részesedhettek a politikai jogokból.

- Kr. e. 560-527. Peiszisztratosz türannisza

A démosz és az arisztokrácia közötti harcban egyensúlyi helyzet alakult ki. Ebben a helyzetben egyes arisztokraták a démoszra támaszkodva magukhoz ragadták a hatalmat, és uralmukat az arisztokrácia háttérbe szorításával gyakorolták. Ezt a rendszert nevezzük türannisznak, az élén álló személyt pedig türannosznak.

Athénben Peiszisztratosz teremtette meg a türanniszt. Nagy építkezésekbe kezdett, fejlesztette a kereskedelmet, vidékre kiszálló bíróságokkal védte a parasztságot, az első drámákat is a türannisz idején adták elő (a Dinüszosz-ünnepek alkalmával).

- Kr. e. 508. Kleiszthenész reformjai

A türanniszok elűzése (Kr. e. 510.) után Kleiszthenész szervezte újjá az athéni államot:

• Attikát tíz phülébe (kerületbe) osztotta. Minden phülé három részből (trittüsz) állt: város, partvidék, szárazföld belseje.

• Minden phülé 50-50 tagot küldött az ötszázak tanácsába. Tagjai 1 évig voltak hivatalban, fizetést kaptak. Feladatuk volt a népgyűlés elé kerülő törvényjavaslatok megvitatása, a határozatok végrehajtása.

• Népgyűlés: a hatalom tényleges birtokosa. Tagja volt minden teljes korú athéni polgár. (Nem lehetett polgár: rabszolga, nő, betelepedett idegen.) Ez hozta a törvényeket, választotta a tisztviselőket, döntött hadüzenetről.

• Cserépszavazás (Osztrakiszmosz): a célja az volt, hogy megakadályozzák a türannisz visszaállítását. Minden évben megkérdezték a polgárokat, hogy szerintük ki akar uralomra törni, türannosz lenni. Az illető nevét mindenki felírta egy cserépdarabra, majd odavitte egy kijelölt helyre. Ha a cserepek száma hatezernél kevesebb volt, akkor a szavazás érvénytelennek számított. Ha elérte a hatezret, akkor azt a személyt, akire a legtöbben szavaztak tíz évre kiutasították, de az illető megmaradt javai élvezetében.

- Kr. e. 492-449. A perzsa háborúk

Kr. e. 492. Dareiosz nagy hajóhadat küldött Athén ellen, de ezt egy tengeri vihar tönkretette.

Kr. e. 490. A görögök Miltiádész vezetésével Marathón mellett legyőzték a perzsákat.

Kr. e. 480. Xerxész hadjárata a görögök ellen. Perzsa győzelem a Thermopülai szorosban Leónidász spártai király serege felett.

Kr. e. 480. Görög győzelem (Themisztoklész vezetésével) a szalamiszi tengeri ütközetben.

Kr. e. 479. Görög győzelem (Pauszaniasz spártai hadvezér vezetésével) a plataiai csatában.

Kr. e. 478. Déloszi szövetség létrehozása: Perzsaellenes védelmi szövetség Athén vezetésével.

- Kr. e. V. század közepe: Athén virágkora

Az athéni demokrácia gazdasági alapját az egyre inkább a rabszolgamunkára épülő árutermelés és az ebből származó jövedelmek képezték. Ez lehetővé tette azt, hogy az állami élet irányításában a polgárság egésze ténylegesen részt vegyen.

Kr. e. 461-ben Ephialtész arkhón korlátozta az Areioszpagosz tanácsának hatalmát, mely tovább növelte a népgyűlés szerepét.

Igazságszolgáltatás: Az esküdtbíróságok (heliaia) tagjait a 30 éven felüli athéni polgárok közül sorsolták, de csak egy napra, akik napidíjat kaptak.

Tíz sztrategosz (hadvezér) választása. Ezt a tisztséget egy évnél tovább is lehetett viselni.

Periklész Kr. e 443 és 429 között folyamatosan betöltötte a sztrategosz tisztségét. Remek adottságokkal rendelkezett: jó hadvezér, kitűnő politikus, nagyszerű szónok volt. A peloponnészoszi háború elején pestisben halt meg.

- Kr. e. 431-404. A peloponnészoszi háború

A perzsa háborúk után egyre növekedtek a Spárta vezetése alatt lévő peloponnészoszi szövetség, és az Athén irányítása alatt álló déloszi szövetség közötti politikai, gazdasági és katonai ellentétek. Ez végül is háborúhoz vezetett (peloponnészoszi háború), amely Athén teljes vereségével végződött. Ezzel Athén nagyhatalmi helyzete végleg megszűnt.

Az ókori görögség történetének helyszíne a Balkán-félsziget déli része, az Égei-tenger szigetvilága és Kis- Ázsia nyugati partvidéke. A Mükénei központok megszűnése után a földművesek ügyeik intézésére közösségeket hoztak létre. Új társadalmi és gazdasági berendezkedés alakult ki, ami létrehozta a poliszokat, vagyis a városállamokat. Már a kezdetektől az egyik legjelentősebb polisz Athén volt.

A Kr.e. 7-6. században gyarmatosítások indultak, amibe Athén is bekapcsolódott. Ennek következtében az arisztokrácia fokozatosan veszette gazdasági erejéből, míg az iparosok, kereskedők lés parasztok egy része egyre gazdagodott. A másik réteg a földművesek azon része volt, akik továbbra is nehéz helyzetben voltak és adósrabszolgaságba is süllyedhettek volna. Mindkét csoport ellenfele az arisztokrácia volt. Az ellentétből feszültség adódott, amit Kr.e. 621-ben Drakón próbált csillapítani, azzal, hogy írásba foglalta a törvényeket. Ezzel gátat szabott a szokásjog önkényes értelmezésének. Ezek a rendelkezések meglehetősen szigorúak voltak és az arisztokrácia érdekeit képviselték.

De továbbra is maradtak ellentétek, aminek levezetése érdekében Kr.e. 594-ben Szolón új törvényeket alkotott. Amik többek között tartalmazták az adósrabszolgaság eltörlését és az állam felé való tartozások eltörlését. A politikai jogokat kiterjeszetette a legszegényebb polgárokra is, a lakosságot pedig vagyoni helyzet alapján csoportokba osztotta. Ezekkel az intézkedésekkel Szolón megteremtette a demokrácia (népuralom) alapját, vagyis a rendszert, amelyben az államhatalom (törvényhozás, kormányzás, bíráskodás) a nép kezében van.

Szolón visszavonulása után az arisztokrácia gazdasági szerepe csökkent, politikai szerepe viszont jelentős maradt. A démosz esetében pedig az ellenkező történt; gazdasági szerepe nőtt, ehhez képest viszont kevés politikai joggal rendelkezett.

Kr.e. 560-527 között Peiszisztratosz egyeduralmat vezetett be. Ezt a rendszert zsarnokságnak (türennosznak), vezetőjét pedig türannisznak (zsarnoknak) nevezzük. Peiszisztratosz a démoszra támaszkodott, őket támogatta. Egy idő után azonban a démosz oly mértékben megerősödött, hogy a türannosz gátjává vált a további fejlődének, így Peiszisztratosz utódjait elűzték.

Kr.e. 508-ben Kleiszthenész reformokat vezetett be. A korábbi vagyoni felosztás helyett, most Athén lakosságát területi alapon 10 phülébe osztotta. Minden phülé 3 részből állt. Tengerparti sáv, vidék és városi rész. A legfőbb hatalom a népgyűlés (eklészia) kezébe került, amelynek munkájában minden athéni polgár rész vehetett.

Továbbra is működött a bulé (tanács). Ennek 500 tagja volt, akiket minden phüléből sorshúzással sorsoltak. E szervezet javaslatokat tehetett a népgyűlés számára, melyeket már előre megtárgyalt, valamit kisebb döntésekben határozhatott. Ezen kívül működött még az Areioszpagosz, az arkhónok tanácsa. 9 tagja volt, ebből 3 volt a gazdasági, a politikai, a katonai és vallási élet felelőse, a többi pedig őket ellenőrizte.

Jelentős lépés volt még a hadsereg átszervezése. A katonai vezetők, a sztratégoszok, az athéni állam tényleges vezetői voltak. Őket egymás után többször is megválaszthatták. Kleisztenész a zsarnokság újraéledését azzal próbálta megakadályozni, hogy bevezette a cserépszavazást, vagyis az osztrakiszomoszt. Ez azt jelentette, hogy ha valakinek nagyon megnőtt a tekintélye, és félő volt, hogy türannoszságra tör, akkor cserépszavazást tartottak, és akire a legtöbben szavaztak, azt 10 évre száműzték a városból. Hogy a szavazás érvényes legyen 6000 főnek kell részt vennie benne.

MAGYARORSZÁG A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT.

2011-11-28T20:30:00.001+01:00

Az 1930-as évek bel- és külpolitikai változásai.

A gazdasági világválság hatása.

A gazdasági világválság a mezőgazdaságot sújtotta; túltermelés volt, és ez árcsökkenéshez vezetett (miközben az iparcikkeké nőtt = szétnyílt az agrárolló). Az emelkedő adók miatta mezőgazdaság eladósodott. A termelőeszközöket gyártó ipar is válságba került. Kimerültek a nemesfém és devizakészletek. A kisüzemek eladósodtak és tönkrementek, súlyossá vált a munkanélküliség. Az alacsony bérek miatt az életszínvonal zuhant. Ez radikalizálta az ipari munkásságot és a szegényparasztságot, gyakorivá váltak a sztrájkok, tömegtüntetések. felszínre kerültek a szélsőségek, a KMP elítélte az MSZDP-t. Megalakult a Munkanélküliek Országos Egységbizottsága és az ún. vörös szakszervezetek. A szélsőjobboldalon a Nemzetiszocialista Magyar Munkáspárt állt, ekkor jött létre a Független Kisgazda-, Földműves és Polgári (ellenzéki) Párt. Bethlen gazdaságpolitikájával sokan elégedetlenek voltak, ezért ’31-ben, a parlamenti választásokat követően le kellett mondania.

Jobbratolódás (Gömbös Gyula, 1932-1936).

A Bethlen-féle konszolidált konzervatív rendszert az őt követő Károlyi-kormány takarékossági programja sem tudta kezelni. Az elégedetlen földbirtokosság, a közhivatalnokok, a tisztikar és az értelmiség egy része Gömbösben látta a helyzet megoldását; ő a parlament kiiktatásával történő rendeleti kormányzást akart bevezetni, melynek alapja a 95 pontos nemzeti munkaterv volt (minden rétegnek ígéretet tett: nemzeti összefogást, öncélú magyar államot, osztálybékét, revíziót, erős gazdaságot, régióvezetői pozíciót hirdetett). ’32-től a kormánypárt a Nemzeti Egység Pártja nevet viselte (előbb a Bethlen-i vonalon, ’34-től szövetségben a Kisgazdapárttal). Gömbös a harmadik erőre, a középosztálybeliek hatalomra juttatására alapozott. A munkásmozgalom kikapcsolását a korporációs rendszerrel kívánta elérni (munkaadókat és munkavállalókat egyesítő kamarai rendszerrel). Erős ellen-tétbe keveredett a Bethlen-csoporttal (akik kiváltak a NEP-ból). A’35-ös választásokat a NEP nyerte, amely csaknem fasisztoid tömegpárttá szerveződött. A ’36-tól megkezdődő telepítések a földosztás nyomán csak a módosabb parasztoknak kedvezett (a vételár 1/3-át előre kellett fizetni).

A Gömbös-féle külpolitika a békés revízióra irányult, ezért egy olasz-német-osztrák-magyar érdekegyesítést kívánt megteremteni. ’34-ben létrejött az olasz-osztrák-magyar hármasszövetség (Gömbös volt az első európai kormányfő, aki meglátogatta Hitlert). A revíziót illetően Hitler elképzelései csalódást okoztak a magyar vezetésnek, a német gazdasági pótegyezmény nyomán azonban Németo. lett Magyaro. legnagyobb felvevőpiaca, és ez megoldotta az exportot. Időközben megalakult a Berlin-Róma tengely (Olaszo.-nak szüksége volt a német segítségre Abesszíniában, így lemondott az osztrák függetlenség védelmezéséről). ’36-tól a hármasszövetség felbomlott, Magyaro.-n német hatás kezdett dominálni. Gömbös halála után a diktatúra kísérlete miatt minden réteg szembefordult irányzatával.

Darányi kormánya (1936-1938).

Miközben igyekeztek megakadályozni a jobbratolódást és a németbarátságot, mindez erősödött. A diktatorikus vonások elősegítették a fasiszta-nemzetiszocialista mozgalmak pártosodását (’37: M.Nemz.Szoc.P, betiltása után Hungarista Mozgalom, növekvő tagsággal). Növelték a kormányzó jogkörét és a felsőház hatáskörét. ’38-ban új választójogi törvényt hoztak (ffi. min. 26, nő 30 év, 6 elemi, 10 év államp., 6 év helybenlak., állandó fogl.). Az ezévben bekövetkezett Anschluss Magyaro.-n is erős jobbratolódást vont maga után.

Imrédy és Teleky (1938-1941).

Imrédy hozzáfogott a rendcsináláshoz (letartóztatták Szálasit, eleinte igyekeztek visszaszorítani a szélsőjobboldalt). Szabályozták a közalkalmazottak párttagságát és a pártok és egyesületek alapítását. ’38-ban hatályba lépett az első zsidótörvényt (értelmiségi pálya kamarai tagsághoz kötött, max. 20%). Erős jobboldali áttörés ment végbe (Magyar Élet Mozgalom). Imrédy bukását ugyanaz okozta, mint elődéét (szélsőjobb, totális tömegpárt kísérlete, kilépés a kormányzati keretekből).

Teleki a hagyományos konzervatív erők képviselője volt. Megjelent a második zsidótörvény (a kvóta 6-12%-ra esett, választójoga annak maradt, akinek ősei a kiegyezés óta Magyaro.-n éltek). A ’38-as választások előtt a kormánypárt felvette a Magyar Élet Pártja nevet, és megszerezte a legtöbb mandátumot. Visszaesett az MSZDP és a Kisgazdap., nőtt a nemzetiszocialistákra tett szavazatok száma.

Külpolitika.

Teleki ’20-as években kialakított politikája a semlegesség és a békés revízió volt. Utóbbi és a Kisantant magyarellenessége lehetetlenné tette a megegyezést a szomszédokkal. Mivel nem számíthatott nyugati segítségre sem, korlátozott volt a mozgásszabadsága. (A német közeledést lásd fentebb). A németekkel szemben kényszerűségből kialakult a vonakodó szövetséges státusza (Darányi: győri fegyverkezési program – védelmi rendszer). ’38 okt. 2: az első bécsi döntésen Mo. visszakapta Dél-Felvidéket (cseh tiltakozásra Hitler elfoglalja Csehszlovákiát); a német invázió nyomán ’39 márc.-ban Mo. bevonult Kárpátaljára. A német kapcsolat erősödött, Mo. csatlakozott az antikomintern paktumhoz és kilépett a Népszövetségből. ’40 aug. 30: második bécsi döntés (Észak-Erdély és Székelyföld is Mo.-é lett). Mo. erre adta föl addigi fegyveres semlegességét, és csatlakozott a Háromhatalmi Szerződéshez.

Széchenyi István reformja

2011-11-28T20:29:00.000+01:00

A XIX. század elejére Európa átalakulóban volt. A feudális rendszer mind tarthatatlanabbá vált. Az 1830-as években a Szent Szövetség olyan nemzetközi válságot eredményeztek, amely megnyitotta a polgári átalakulást elősegítő liberalizmus győzelmének előretörésének időszakát. A Habsburg-birodalmon belül Magyarország elmaradt a cseh és osztrák tartományok fejlődése mögött. A gazdaság agrártermelésre épült. A polgárság német anyanyelvű volt. A magyar reformkor kezdete az 1830-ra tehetjük. A reformkor elindítója gróf Széchenyi István volt. Fiatal éveiben katonatiszti pályán volt, majd utazásokat tett Nyugat Európában. Eszményképe Anglia lett, ahol figyelemreméltónak találta: az angol alkotmányosságot, az ipari forradalmat és a politikai nyilvánosságot. Utazásainak során olyan tapasztalatokat gyűjtött, melyek alapján új megvilágításban kezdte látni „szegény kis hazáját”. Úgy érezte, hogy életét hazája felemelkedésének kell szentelnie. Széchenyi programjában végig az ország modernizációját célozta. 1825-ben 1 évi jövedelmét ajánlotta fel a Tudományos Akadémia létrehozására. Az angol clubok mintájára Nemzeti Kaszinót alapított. A lótenyésztés és lóversenyzés beindításán is dolgozott. A reform ügyének az ifjú arisztokráciát akarta megnyerni. A folyókat hajózhatóvá tette, a Tisza és a Vaskapu szabályozása. A gőzhajózás beindítása. A Lánchíd felépítése, mely a közteherviselés szimbóluma lett. Városrendezési tervek. Széchenyi programjában nem helyeselték az arisztokrácia vezető szerepének megőrzését, de elvetették azon illúzióját is, hogy Bécs megnyerhető a reformokhoz. Kossuth joggal nevezte a „legnagyobb magyarnak. Széchenyi barátságot kötött Wesselényi Miklóssal, közösen utazták be Európát, de politikai nézeteik szétváltak. 1830-ban a Hitel c. Könyvével lépett a nyilvánosság elé. A feudalizmus felszámolásának teljes programja benne van a könyvben. A cél a reformok gondolatának elfogadtatása. Tartalmazza: hogy a modernizálás útjába áll a robot, azaz az ősiség, ami megakadályozza a birtokok szabad forgalmát. Nincs hitel.

A felemelkedés akadályai: a folyók az utak állapota, az elavult közlekedés, a céhrendszer. De a legfőbb akadály a feudális rendszer. Meleg hangon szólt a jobbágyságról, „a terhek türelmes viselője”. A nemességet már másképpen ábrázolta, akik az újításra nem hajlandók. Pedig a magyar nemzetre szép jövő várhat. A Hitel nagy visszhangot keltő hadüzenet a fennálló feudális rendszer ellen.

Széchenyi reformelképzeléseit 1830-ban a Hitel című röpiratában tette közzé. Később ezt pontosította, részletezte a Világ (1831) és a Stádium (1833) című röpirataiban. Ezekben a következőket javasolta:

- Töröljék el a földtulajdont korlátozó ősiség törvényét, illetve a háramlási jogot. Míg ezek érvényben vannak, a földbirtokosok nem rendelkezhetnek szabadon birtokaikkal, az nem lehet fedezete a gazdálkodás modernizálásához szükséges hitelnek. Széchenyinek korábban egy bécsi bank nem volt hajlandó hitelt adni, mert arra nem rendelkezett fedezettel. (Lásd Stádium 1., 2. és 3. pontja.)

- Kívánatosnak tartotta a jobbágyság megszüntetését is, mert azok nincsenek érdekelve a termelésben, de erre konkrét elképzelést nem dolgozott ki. Erre vonatkozik a Stádiumban a birtokbírhatási jog kiterjesztése is, itt főként a parasztokra gondol. A felszabadult parasztoknak az érdekvédelem biztosítását is fontosnak tartotta. (Stádium 4. és 6. pontja)

- Követelte a törvény előtti jogegyenlőséget. A kornak sajátossága volt, hogy gyakran ugyanazért a vétségért a jobbágyokat jobban büntették, mint a nemeseket. (Stádium 5. pontja)

- Követelte a közteherviselést. Tekintve, hogy az adókat (pl. hadiadó) nem a magyar hatóságok ellenőrizték, ennek megvalósítását egy újonnan felállítandó országgyűlési és házipénztárban képzelte el. Házipénztárnak nevezték a megyék és a városok költségeit fedező saját ellenőrzésű pénztárakat. (Stádium 7. pontja)

- Az országgyűlés hatásköre terjedjen ki a közlekedési és kereskedelmi kérdésekre, hogy a gazdaság ezen területeit egységesen tudják szabályozni (Stádium 8. pontja).

- El akarta törölni a vármegyéknek és a királyi városoknak azt a jogát, hogy területükön megszabhassák az érvényes árakat, vagyis a limitációt, ez ugyanis akadályozza a piaci törvények érvényesülését. (Stádium 9. pontja)

- Az országgyűlés magyar nyelvű törvényeket hozzon. Ekkor még latin volt az államigazgatás hivatalos nyelve. (Stádium 10. pontja)

- Azt is akarta, hogy a királyi udvar csak a Budán működő Helytartótanácson keresztül intézkedjen Magyarországra vonatkozóan. Több fontos államigazgatási kérdésben, pl. a pénz- és kereskedelmi ügyekben bécsi kormányszervek intézkedtek Magyarországon. Széchenyi ezt akarta megszüntetni, növelve ezzel az ország önállóságát is. (Stádium 11. p.)

- A reformok megvalósításában szükségesnek tartotta a nyilvánosságot is. (Stádium 12. p.)

A Stádiumban leírtakon túl szükségesnek tartotta:

- A mezőgazdaság fejlesztését.

- A közlekedési feltételek javítását, így állandó hidak, vasutak építését, a folyók szabályozását és azokon a gőzhajózás megindítását.

- A tudomány és a műveltségi szint emelését. (Az "országnak kiművelt fők sokaságára van szüksége".)

- A reformokhoz meg akarta nyerni a birodalmi kormányzat támogatását is.

- A reformok vezető társadalmi erejének a nagybirtokos arisztokráciát tekintette.

Összefoglalva:

Széchenyi a nemesség fölvirágzásának útját az egész nép boldogulásával kereste. A változásokat felülről kezdeményezett reformok útján kívánta, az Ausztriához fűződő kapcsolatok bolygatása nélkül. Elképzelései nyomán az arisztokrácia agrárkapitalista „újnemességgé” válnék, megtartva gazdasági és politikai hatalmát.

Széchenyi tevékenysége az országos piac kialakulásának és a polgári nemzetté válásnak az útját egyengette.

Hunyadi Mátyás, a reneszánsz uralkodó udvara és portréja

2011-11-16T19:34:00.001+01:00

A trónra kerülésének körülményei

A nándorfehérvári diadal /1456/ után pestisben elhunyt Hunyadi János. Halála után fiai közül az idősebb László lett a Hunyadi család feje. Az uralkodó, V. László csökkenteni akarta a Hunyadiak befolyását ezért országos főkapitánynak, rokonát Cillei Ulrikot nevezte ki. A nándorfehérvári főkapitány Hunyadi László lett, aki az 1456-os országgyűlésen megígérte, hogy a királyi várakat és jövedelmeket visszaszolgáltatja. Mikor a király és kísérete megérkezett Nándorfehérvárra a vár átvételére, Hunyadi László csak őket engedte be a várba, a kísérő sereg kívül maradt. A várban szóváltás történt Cillei Ulrik és Hunyadi László között, mire a Hunyadi-hívek lemészárolták Cilleit és a királyt fogságba, ejtették. V. László ezután Hunyadi Lászlónak adta apja megürült tisztségeit, és megígérte, hogy nem áll bosszút. Később mindezt a szabadon engedett uralkodó megtorolta. A Garai nádor által Budára csalt Hunyadi testvéreket elfogták. Lászlót 1457-ben kivégezték, Mátyást pedig V. László magával vitte fogolyként előbb Bécsbe, majd Prágába. Itt halt meg váratlanul 1457 őszén V. László. Még ugyanebben az évben megkezdődtek a harcok a megüresedett trónért.

Hunyadi Mátyás 1443-ban született Kolozsvárott. Nevelője Vitéz János volt. Vitéz János váradi püspök megegyezett Podjebrád György cseh kormányzóval, hogy kiadatása fejében feleségül fogja venni Katalin nevű leányát. Közben Szilágyi Mihály, aki Hunyadi László halála után a Hunyadi párt élére került és Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet a Garaiakkal egyezett meg. Megállapodásuk szerint hazahozzák Mátyást, és királlyá választják. Ennek fejében az új uralkodó nem áll bosszút, a Garaiak büntetlenséget kapnak, Garai megtartja a nádori tisztségét, és Mátyás feleségül veszi Garai Annát, Szilágyi Mihály pedig öt évig kormányzó lesz Mátyás mellett.

Így az 1458 januárjában megtartott királyválasztó országgyűlésen, ahová a Hunyadi-pártiak 15 ezer fegyveressel érkeztek a még Prágában tartózkodó Mátyást királlyá választották. Megkoronázni nem tudták, mivel a korona III. Frigyesnél volt, de ünnepélyesen a királyi trónra ültették.

A hatalom megszilárdítása /1458-1464/

Mátyás uralkodását a bárók hatalmának visszaszorításával kezdte. Garait megfosztotta a nádorságtól, Újlakit pedig erdélyi vajda tisztségétől. Szilágyi Mihály kormányzóságából sem kért. A sértődött Szilágyit először Világos várába záratta, majd a déli végekre küldte harcolni, ahol később fogságba esett és a törökök kivégezték. A lemondatott bárók helyére köznemesi híveit rakta. Garai a bárókkal szövetkezve III. Frigyes német-római császárt hívta meg a trónra – de közben meghalt Garai – így a Habsburgok nem volt fogadtatás. Mátyás és serege Körmendnél kiszorította az országból a Habsburg sereget.

1461-1462 Mátyás megtörte a felvidéki huszita Jan Giskra erőit is. Behódolása után Giskra Arad megyében kapott birtokot és bárói címet, fogságba esett katonáinak nagy részét zsoldosként fogadta fel az uralkodó /ez lesz a fekete sereg alapja/.

1463-ban sikerült III. Frigyest békére kényszeríteni és a szent koronát tőle visszaszerezni, a Bécsújhelyen megkötött szerződés értelmében:

- III. Frigyes elismeri Mátyást királynak

- 80000 aranyért visszaadja a koronát

- Ha fiú utód nélkül hal meg Mátyás, akkor a magyar trón a Habsburgokra száll.

A következő évben, 1464-ben Székesfehérváron megkoronázták. Uralkodására az erős központosítás volt a jellemző.

A rendi központosítás gazdasági alapjai

A mezőgazdaságban általánossá vált a háromnyomásos gazdálkodás. A gabonatermesztés mellett elterjedt a kertgazdálkodás és a szőlőművelés. Növekedett a szarvasmarha-, juh- és lóállomány. Az árutermelés és a pénzgazdálkodás virágkorát éri, különösen a paraszti árutermelés indult fejlődésnek. A parasztok egyre gyakrabban vitték terményfeleslegüket piacra. Megkezdődött a földesúri árutermelés is. Virágkorukat élték a mezővárosok, számuk 800-900 körüli volt ebben az időben. A városokban az ipari termelés céhes keretek között folyt. A kedvező gazdasági helyzet miatt gyorsan nőtt a népesség, kb. 4-5 millió lakos, ami egyenlő a korabeli Angliával. Ez a fejlett gazdaság tette lehetővé, hogy új adópolitikát vezessen be, államszervezeti intézkedéseket hajtson végre, katonai reformot valósítson meg.

Új adópolitika /1467/

Mátyás újjá szervezte az államháztartást is. Mivel a korábbi kapuadó alól sok földesúr szerzett mentességet a jobbágyai számára az összes addigi adót eltörölte, ill. más néven vezette be. Ilyen pl. a kapuadó, melynek új neve királyi kincstár adója lett, s most már nem telkenként, hanem háztartásonként („füstpénz”) kellet fizetni évi húsz dénárt. A telkes jobbágyokon kívül a zsellérek és a jobbágytelken ülő nemesek is fizették. Eltörölte a harmincadvámot, mert ez alól is sokan mentesültek és bevezette a koronavámot, amit minden kereskedőnek fizetnie kellett. A Legfontosabb adó a rendkívüli hadiadó lett, amit szintén háztartásonként szedett, gyakran évente többször is. Ennek összege 1 aranyforint volt (egy hízott disznó ára). Mátyás gondosan ügyelt arra, hogy a földesurak ne szedjenek jogtalan pénzeket. Többször megerősítette a jobbágyok szabadköltözési jogát. Megmaradtak természetesen az egyéb jövedelemforrások / pl. városok adói, só bevételek, zsidók, szászok adói stb./. Ezekkel, az adókkal az állami bevétel elérte illetve meghaladta az évi 700 ezer forintot.

A központosított rendi monarchia hivatalszervezetének kiépítése

Először is háttérbe szorította a bárói befolyás alatt álló királyi tanácsot. Új hivatalokat hozott létre:

-nagykancellária: ez intézte a legfontosabb államügyeket a bárói befolyás alatt álló királyi tanács helyett. Szakképzett titkárai, jegyzői és írnokai bonyolították le az ügyeket és készítették az okleveleket.

- kincstartóság: az állami bevételeket kezelte, ez hajtotta be a királyi jövedelmeket./ Legnevesebb kincstartó Ernusz János volt, aki polgári származású volt, de tevékenységéért bárói rangot kapott./

-királyi személyes jelenlét bírósága: Ez volt az igazságszolgáltatás legfőbb szerve. Élén a személynök állt. Előnye, hogy a nádor, vagy az országbíró bíróságával szemben ez folyamatosan működött.

Az ügyintézők gyakran köznemesi, polgári, sőt olykor jobbágyi származású szakképzett tisztviselők voltak, akik munkájukért rendszeres fizetést kaptak.

Hadseregszervezés

Állandó zsoldossereget állított fel („fekete sereg”). A sereg gerincét cseh, lengyel, német zsoldosok adták, de voltak közöttük magyarok, délszlávok és románok is. Háború esetén a zsoldosok száma 8000 gyalogosra és 20000 lovasra emelkedett. Ezzel a haderővel a király függetlenedni tudott a bárók bandériumaitól. Mátyás dunai naszádflottát is alakított, melyet ágyúkkal szerelt fel. Ismert vezérei a fekete seregnek Kinizsi Pál, Magyar Balázs, Hag Ferenc, Haugwitz János voltak.

A központosító politika miatt 1471-ben bárói összeesküvés indult Mátyás ellen, melynek élére Vitéz János és Janus Pannonius álltak. A szervezkedés lelepleződött. Mátyás Vitéz Jánost elfogatta, és Esztergomban őriztette annak haláláig /1472/. A beteg Janus Pannonius menekülés közben meghalt. Az összeesküvők uralkodó jelöltje / Kázmér lengyel királyfi / pedig kivonult az országból. Ettől kezdve Mátyás arra törekedett, hogy a rendektől függetlenül kormányozzon. Egyre ritkábban hívta össze az országgyűlést. Az irányítást saját hivatalaira bízta, törvények helyett rendeletekkel kormányzott.

Külpolitika

Külpolitikai téren Mátyás mindvégig megosztotta figyelmét a török veszély és a nyugati törekvései között. Ellenzéke folyton felrótta, hogy az uralkodó elhanyagolja a török elleni harcot. Mátyás ezzel szemben arra hivatkozott, hogy egyedül úgysem képes a török kiűzésére a Balkánról, ráadásul nem lát garanciát arra, hogy III. Frigyes nem támadja hátba, míg ő a déli területeken a török ellen harcol.

Török háborúk:

Támadás helyett inkább a déli védelmi rendszer minél teljesebb kiépítését tartotta fontosnak Ezért 1463-ban több hónapos ostrom után visszafoglalta Jajca várát, majd 1464-ben Szrebeniket. A Zsigmond óta épülő végvárrendszer két, egymástól mintegy száz kilométerre húzódó végvárláncból állt. Mátyás a kettős végvárrendszerre támaszkodva folytatott aktív védekező politikát a török ellen, ami azt jelentette, ha a török beütött, Mátyás ellencsapással válaszolt. Így történt ez pl.1474-ben is, amikor a törökök betörtek a Temesközbe és Moldvába, Mátyás támadó hadjárattal válaszolt és 1476-ban elfoglalta Szabácsot, Az utolsó jelentő török támadásra 1479-ben került sor, mikor egy nagyobb sereg Erdélybe tört be a kenyérmezei csatában a Kinizsi Pál és Báthory István által vezetett magyar sereg nagy győzelmet aratott. A török beütésre válaszul Kinizsi Észak-Szerbiába vezetett hadat 1481-ben, de a sikerek ellenére Mátyás 1483-ban kénytelen volt öt évre békét kötni a szultánnal, mert nem kapott garanciát arra, hogy III. Frigyes nem támadja hátba.

Mátyás szeme előtt egy Duna-menti össz-monarchia létrehozása szerepelt, melynek egyesült ereje lett volna képes kiverni a törököt Európából. Felismerte ugyanis, hogy erre Magyarország önmagában nyugati segítség nélkül nem képes. Ezért foglalkozott annyit a nyugati politikával.

Cseh háborúk

Csehország nemcsak a területszerzés miatt volt fontos Mátyás számára, hanem ugródeszkát is jelentett egyben, hiszen a cseh korona választófejedelmi címmel járt a német birodalomban, és utat nyithatott a császári cím felé. A beavatkozásra az adta a lehetőséget, hogy 1466-ban a pápa eretnekké nyilvánította Pojebrád György cseh királyt, mert engedélyezte országában a huszita áldozási módot. Mátyás pápai támogatással hadat indított 1468-ban volt apósa ellen. (Felesége Pojebrád Katalin 1464-ben meghalt.) Mátyás elfoglalta Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot, Bár a cseh katolikus főurak 1469-ben Mátyást királlyá választották, de Csehországot nem tudta elfoglalni Pojebrád Györgytől. 1471-ben változott a helyzet, meghalt Pojebrád, akinek végakarata szerint a cseh rendek a lengyel Ulászlót választották királyukká és III. Frigyes a koronával együttjáró választófejedelmi címet Ulászlónak adta és nem Mátyásnak. Mátyás erre haddal támadt III: Frigyesre, melynek eredményeként Frigyes elismerte Mátyás cseh trónigényét (1477), sőt beleegyezett 100 ezer forint hadisarc kifizetésébe is. Később Mátyás újra hadjáratot indított Frigyes ellen (1482), mert a császár nem egyenlítette ki tartozását és rá akarta kényszeríteni Frigyest, hogy ismerje el házasságon kívül született fiát, Corvin Jánost törvényes utódjának, de Frigyes nem mondott le a magyar trónöröklés lehetőségéről. A hat évig tartó háborúban, Mátyás 1485-ben elfoglalta Bécset, ahová áthelyezte székhelyét és udvarát is, de a főcél a német-római császári cím megszerzése nem sikerül. 1486-ban meghalt III. Frigyes, aki halála előtt elérte, hogy a német fejedelmek nem Mátyást, hanem fiát, Miksát választották német királynak. Mátyás 1490-ben halt meg Bécsben agyvérzés következtében.

Mátyás reneszánsz udvara

Mátyás udvara a humanista műveltség egyik európai központja volt. Támogatta a művészeteket és a tudományokat. Budai palotája a reneszánsz kultúra központjává vált, ahova tömegesen érkeztek Itáliából a művészek, építészek, szobrászok, tudósok, írók. A reneszánsz stílusú építkezések szép példája Mátyás visegrádi nyári palotája, és a budai vár egyes részei.

Európa-hírű volt Mátyás könyvtára, a Biblioteca Corvina, mely 2500 kötetből állt. könyvtárosa Galeotto Marzio volt. Támogatta a könyvnyomtatást. Hess András 1473-ban alapította meg az első magyar nyomdát. Igaz ez nem sokáig maradt fenn. 1476-ban alapította a pozsonyi egyetemet, amely lassan elsorvadt. Udvari történetírója Antonio Bonfini volt. Ebben az időben született meg a Budai Krónika, melynek szerzője Thuróczy János volt, aki a hun-magyar rokonságot hangsúlyozta.

Az Aranybulla-mozgalom

2011-11-16T19:33:00.000+01:00

- II. András (1205-1235) idején bontakozott ki
- okai: pazarló hadjáratok, idegen kegyencek, adományozások
- szembekerültek vele:
* azok az előkelők, akik kimaradtak az osztogatásból
* királyi szerviensek (kisnemesek)
* féltek, hogy a kialakuló nagybirtokok közelsége véget vet független életüknek
* várjobbágyok: a várak eladományozásával az új földesúr joghatósága alá kerültek
* a várnépek és szolganépek
* magánbirtokokon erősebb alávetettségnek voltak kitéve, mint a királyi birtokokon
* az elégedetlenkedők (elsősorban a szerviensek) oklevél kiadására kényszerítik a királyt
Az 1222. évi aranybulla:
- 31 cikkelyből áll; 7 példány készül belőle, egy sem marad fenn
főbb pontjai:
- legnagyobb része a szerviensekkel foglalkozik
- szervienseknek joguk van panaszukat előadni a törvénytartó napon
- szerviensek birtokai nem háboríthatók
- szerviensek birtokai adómentesek
- király és kísérete nem szállásolhatja be magát a szerviensek birtokaira
- szerviensek erdeiben tilos a sertések makkoltatása
- várjobbágyokat és hospeseket I. István által elrendelt szabadságban kell tartani
- hospes: külföldi telepes, kedvezményeket kap nehezebb mezőgazdasági munkáért
- külföldiek korlátozása
- országos tisztségre külföldit csak a királyi tanács beleegyezésével lehetett emelni
- tiltja az egész vármegyék eladományozását
- tiltja a birtokok külföldieknek való adományozását
- tiltja a tisztségek halmozását
- ha a szerviens fiú utód nélkül hal meg, akkor a birtok ¼ része a lánygyermeké, a többiről szabadon rendelkezhet
- ha váratlanul hal meg, akkor a legközelebbi rokon örököl
- ha nincs rokona, akkor a királyra visszaszáll a birtok
- örökölhető földbirtokot csak a király adhat
- megtiltja a tized pénzbeli fizetését
- zsidók, izmaeliták kamarai tisztséget nem tölthettek be
- adómentes az egyházi birtok
- ellenállási záradék: a nemesek ellentmondhatnak a királynak
1231 az Aranybulla első megújítása
- egyértelműen tükrözi az egyház felülkerekedését
- nem tartalmazza a tized pénzbeli fizetésének tilalmát
- egyház részesül a sókereskedelem hasznából
- egyházi személyt csak egyházi bíróság ítélhet el
- az uralkodót az esztergomi érsek kiátkozhatja
1232 zalai szerviensek oklevele
- Kehida
- szolgabírákat választhatnak saját ügyeik elbírálása végett
- a királyi vármegye felbomlását, a nemesi vármegye kialakulásának kezdetét jelenti
- sikertelen kezdeményezés
1233 beregi egyezmény
- egyházi befolyás csúcspontja
- sókereskedelem jogát megkapja az egyház
- az elmaradt haszonért az egyház kárpótlásban részesül
- megtiltja a zsidók, izmaeliták kamaratisztség vállalását
- adómentesíti az egyházat
- a főnemesek kiterjesztik hatalmukat a szerviensekre
- familiaritás: a hűbériség lazább magyarországi változata, a kisnemesek főúri szolgálatba állnak, katonáskodással vagy birtokigazgatással foglalkoznak, vagy urukat helyettesítik a királyi tanácsban

III. Béla (1172-1196) évszázadokra szóló reformot hajtott végre a belső igazgatásban. Új kancelláriát szervezett. Önálló királyi bürokrácia alakult ki a kancelláriával. Az ő korára teljesedtek ki a gazdasági és társadalmi jellegzetességei az Árpád-kornak. Az uralkodó osztályba tartoztak az előkelők, a vitézek és a várjobbágyok, a dolgozó osztályba pedig a közrendűek és a rabszolgák. A földnek ekkor még a háromnegyed része a király tulajdonában volt. A főtisztségviselők jövedelmüket elsősorban nem a magánbirtokukból, hanem a tisztségükhöz tartozó javakból nyerték. A vitézek katonáskodással szolgálták a királyt, s kis- és középbirtokaik voltak.
II. András (1205-1235) hosszú türelmetlen várakozás után került a trónra. Uralkodása idején a főtisztségviselők újfajta javadalmazásra tettek szert. Rábírták urukat új birtokpolitika bevezetésére. Eddig főként szolgálatukért kapták fizetségüket. Ezentúl a jövedelmük tekintélyesebb hányadát a birtokadományokból szerezték. A birtokok örökjogon, feltétel nélkül kerültek az arra érdemesek tulajdonába, azaz nem voltak hűbérbirtokok. Az új birtokpolitikának számos következményei volt. Egy-egy vármegyében szinte teljesen eltűnt a királyi birtokállomány: a királyi magánuradalmak, a várföldek a tisztségviselők kezére kerültek. Emiatt létalapjukat vesztették a várispánságok. A várispánságok hanyatlása pedig a király katonai erejét is gyöngítette. A királyi birtokok elidegenítésével a nagybirtokosok kezére kerültek a királynak járó szolgáltatások is. II. András jelentős jövedelemtől esett el. Ezek pótlására a pénzrontással próbált jövedelemhez jutni. Ez azt jelentette, hogy időnként új pénzt hozott forgalomba. A régi pénzt kevesebb újért váltották be. A pénzrontás azonban nem vezetett eredményre. Több királyi jogon szerzett jövedelem, úgynevezett regálé bérbe adása viszont nagyon megpezsdítette a pénzgazdálkodást.
A királynak hamarosan széles körű ellenzéke támadt. A sókamarák bérbe adása különösen sértette az egyház érdekeit, amely korábban a só egyedüli forgalmazója volt. Az egyház haragosan tekintett az új bérlőkre, az izmaelitákra és a zsidókra, s nehezményezte a király gazdaságpolitikáját. A bárók, akik nem részesedtek kellőképpen a birtokadományokból látván a királyi tekintély hanyatlását, II András fia, Béla herceg körül gyülekeztek. Az új intézmények bevezetése nem kedvezett azoknak a kis- és középbirtokosoknak sem, akik egyedül a királynak tartoztak engedelmességgel, katonáskodással. Ők a király szolgáinak, szervienseknek nevezték magukat. Mozgalmuk azon bárók ellen irányult, akik a birtokreform következtében a királyi hatalom rovására gyarapodtak, s veszélyeztették a függetlenségüket. A várjobbágyok és a várnépek pedig élesen tiltakoztak a várbirtokok eladományozása miatt.
Az új berendezkedés kárhoztatói rákényszerítették a királyt az Aranybulla kiadására (1222). Az Aranybulla 31 pontból álló díszes okmány. A király ebben írásban is megfogadta, hogy a jövőben tartózkodik a királyi birtokok eladományozásától. Kimondta, hogy idegenek nem kaphatnak birtokadományt, s tisztségeket csak a királyi tanács jóváhagyásával viselhetnek. Megtiltotta, hogy a kamarák élén izmaeliták vagy zsidók álljanak. Az Aranybulla biztosította a szerviensek adómentességét, szabad végrendelkezési jogát és mentesítette őket a megyésispán joghatósága alól. Az okmány ezek után meghatározta a szerviensek katonakötelezettségét. Az Aranybulla megerősítette a várjobbágyok és a vendégek szabadságjogait. II. András rendelkezése nem egy egyházellenes pontot is tartalmazott. Például megtiltotta azt a gyakorlatot, hogy az egyház már ekkor pénzben követelte a tizedet. Végül az Aranybulla törvényesnek nyilvánította a nemesség ellenállását abban az esetben, ha a király megszegi a törvényt (ellenállási záradék).
Az Aranybulla kiadása után a birtokreform haszonélvezői újra visszatértek a hatalomba. A nagyurak még az egyházat sem kímélték hatalmaskodásuktól. Ezért 1231-ben a főpapi ellenzék képviselői megújíttatták az Aranybullát. Az Aranybulla második változata több ponton is eltért az eredetitől, mert elsősorban az egyházi kiváltságok számát gyarapította. 1233. évi beregi egyezményben az egyház további engedményeket csikart ki a királytól.

Életmód és mindennapok a Kádár-korszakban

2011-11-16T19:30:00.000+01:00

A Kádár-korszak 1956 és 1988 közti időszak, amikor Kádár János volt az MSZMP első titkára. Konszolidációs időszak volt, a belpolitika rendezésének céljával. Változatlan maradt a pártállami rendszer, a tervgazdálkodás és a kollektivizálás terve. Majdnem minden földet sikerült állami gazdaságba vagy tsz-be szervezni. Erős kampányt indított a kormány az egyházak – főként a katolikus egyház – ellen. Ugyanakkor a lakosság életszínvonalát is igyekeztek javítani a jobb közhangulat és a kisebb ellenállás érdekében. Odafigyeltek a fogyasztási cikkekre, megszüntették a beszolgáltatási rendszert, emelték a béreket, munkaszüneti napoknak nyilvánították az egyházi ünnepeket (karácsony, húsvét) és ’57-ben bevezették a Lottót. Mindezek mellett a lakosság is belátta, hogy a forradalom kudarca után a közeljövőben nagy változások nem várhatóak. ’62-63-ra amnesztia rendeletet adott ki a kormány, aminek köszönhetően a külföld (ENSZ) is elfogadta, elismerte a kormányt, így megszűnt az ’56 óta tartó külpolitikai elszigeteltség.

A 60-as évek közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a tervgazdálkodás hosszútávon nem működik. Kialakult a pártban egy csoport, amely reformot szorgalmazott. 1968. január 1-jén életbe is lépett az „Új gazdasági mechanizmus” (Nyers Rezső). Hatékonyabb, színvonalasabb, eladhatóbb termékeket gyártó, az adottságaihoz, piachoz jobban alkalmazkodó gazdaságot terveztek. Egyes ipari vállalatoknak nagyobb önállóságot adtak. A mezőgazdaságban engedélyezték – az állami tulajdon mellett – a „háztáji” (v. „kisegítő”), az iparban a „második”gazdaságokat, ami a lakosság számára jobb megélhetést biztosított.

A mezőgazdasággal foglalkozók aránya jelentősen csökkent. Az ipari munkások aránya 1970-ben volt a legmagasabb, majd az is csökkeni kezdett. A harmadik szektorban viszont folyamatosan nőtt a foglalkoztatottak száma – akárcsak a többi fejlett és közepesen fejlett országban. A korszak nagy vívmánya volt, hogy jelentősen csökkent a szegénység, ami már „csak” százezres tömegre volt jellemző. A Kádár-rendszerben emelkedett szinte valamennyi civilizációs mutató: javultak a lakásviszonyok, a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság; 100%-os lett a társadalombiztosításban részesülők aránya; javult az iskolázottsági szint; általánosan elterjedt a nyaralás szokása és bővült a külföldi utazások lehetősége.

A viszonylagos jólétnek azonban ára volt: a rendszer stabilitását szolgáló életszínvonal emelése mellett elhanyagoltak egy sor, kevésbé fontosnak ítélt területet, mint például a távközlés vagy az úthálózat fejlesztését. A nagyvonalú szociális intézkedések hosszú távú következményeivel se számoltak. Az életszínvonal emelkedésének árát nemcsak az állam, fizette meg, hanem az emberek is, akiknek jelentős része (mintegy háromnegyede) önkizsákmányoló munkát végzett a „második gazdaságban” (háztájiban, kisiparban és kiskereskedelemben végzett munka, de a féllegális és illegális tevékenységet is ide számították, mint pl. a csempészetet vagy a fusizást, vagyis a magáncélú termelést az állami tulajdonban lévő eszközökön, munkaidőben). 1960 és 1980 között a várható élettartam ismét csökkent, különösen a középkorú férfiak halálozási arányai romlottak. Nőtt a deviáns jelenségek száma: az öngyilkosságok és az alkoholisták száma folyamatosan emelkedett.

Életmód az országban:
A XX. század utolsó harmadában jentős társadalmi ás életmódváltozások voltak megfigyelhetők Magyarországon. A kádári egypárti diktatúra ezen változatát „gulyáskommunizmus”-ként, vagy „fridzsiderkommunizmus”-ként emlegetjük

• Foglalkoztatottság:
A teljes foglalkoztatottság elvéből nem engedtek. Így mindenkinek volt munkája, de nagyon sokan fölöslegesek voltak valójában.

A mezőgazdaságban foglalkozók száma jelentősen csökkent, de már nem is az iparba vándoroltak el a munkások tömegesen, hanem a harmadik szektorba. Így a szolgáltató ágazatokban (szolgáltatás, kereskedelem, egészségügy, kultúra, oktatás, közigazgatás) jelentősen nőtt a dolgozók aránya. Ezzel párhuzamosan folyamatosan nőtt a szellemi dolgozók és csökkent a fizikai dolgozók aránya. A Kádár-korszakban jelentősen csökkent a szegénység, már nem milliós, „csak” százezres tömegekre volt jellemző. Megszűnt a napi nélkülözés, és a jövedelmi viszonyok kiegyenlítődtek, nagyjából mindenki ugyanannyit keresett.

• Technika, életszínvonal:
Az elektromos kommunikáció gyorsan terjedt, megjelent a tv ( Magyar televízió-1957), rádió és különböző háztartási eszközök. Ezzel szemben elhanyagolták az úthálózat fejlesztését, sok faluban még a víz sem volt bekötve.

Az életszínvonal növekedett, de ezt a társadalom nagy része megszenvedte, az emberek jelentős része önkizsákmányoló munkát végzett az ún. második gazdaságban (a kisiparban és kereskedelemben mellékállásban végzett munka).

• Lakosság:
Nagy különbségek vannak falu és város között. A falvakban lakók nagy része a mezőgazdaságban dolgozik, míg a városokban inkább munkások élnek. Megkezdődött a vidék polgárosodása, és folytatódott az urbanizáció (a lakosság városba költözése), elsősorban nem a főváros, hanem a vidéki nagyvárosok (Miskolc, Győr) lélekszáma nőtt dinamikusan. Az 50-es évekre lényegében befejeződött az ország villamosítása, megjelenik a központi fűtés, a csatornázás megkezdődött.

• Élettartam
1960 és 1980 között a várható élettartam ismét csökkent, különösen a középkorú férfiak halálozási arányai romlottak. Nőt a deviáns jelenségek száma: az öngyilkosságok – korábban is nagyon magas, a világ élvonalába tartozó – aránya 1950 és1970 között duplájára nőtt. Az alkoholisták száma folyamatosan emelkedett, becslések szerint az korszak végére több mint félmillióan szenvedtek ebben a betegségben.

• Oktatás
A hetvenes években az alapfokú oktatásban áttörés következett be: a felnőtt népesség többsége elvégezte legalább az általános iskola nyolc osztályát. Az egyetemi ill. főiskolai képzésben részesülők száma viszont az európai sereghajtók közé kerültünk (nem csak a nyugati, de a szocialista országok nagy része is lehagyott minket ezen a területen). A nyolcvanas években a felvételizőknek csak 35-40%-át vették fel valamilyen egyetemre vagy főiskolára.

• Család
A korszakban a családok élete jelentősen megváltozott: nőtt a válások száma, 1950 és 1988 mintegy duplájára. Ennek ellenére az első házasságkötések időpontja korábbra került, és a felnőtt lakosság nagyobb része élt házasságban, mint a két világháború között. A gyerekszám folyamatosan csökkent, ugyanakkor csökkent azon nők aránya, akinek nem született gyermeke. Az egy-két gyermekes családok váltak jellemzővé.

Az állam szociálpolitikai intézkedéseinek következtében nőtt az óvodai férőhelyek száma – 1960-ban a megfelelő korú gyermekek alig harmada járt óvodába, a nyolcvanas években már majdnem mindegyikük.

1967-ben bevezették a gyermekgondozási segélyt (GYES), mely kis mértékben, de lassította a születések csökkenését.

Egy átlagos magyar családnak a szocializmus éveiben több éves várakozás, gyűjtögetés kellett ahhoz, hogy autóhoz jussanak. Legtöbbeknek a keletnémet gyártmányú Trabantra, Wartburgra tellett.

Megindultak a lakásépítési programok, melynek következtében rengeteg lakótelep, panellakás épült. A városi lakásépítések nem tartottak lépést a városi munkahelyek számának gyarapodásával, ezért tömegek kényszerültek arra, hogy lakóhelyük és munkahelyük között naponta igázzanak.

Általánosan elterjedt a nyaralás szokása, és bővült a külföldi utazások lehetősége.

• Szabadidő és sport
Jelentősen megváltozott a szabadidő eltöltésének a módja is. Az életmód, a társadalom változásai új szórakozási formák kialakulását eredményezték, melyek sokszor generációs keretek között érvényesültek. A közösségi szabadidős tevékenységek jelentőssége visszaszorult, az emberek mind nagyobb mértékben egyedül, vagy szűk családi és baráti körben kapcsolódtak ki.

A sport elvesztette azt a kiemelt támogatottságát, amelyet az 1950-es években élvezett. Az 1952-es Helsinki olimpián elért teljesítményét a későbbiekben meg sem közelítette a magyar csapat. A tömegsport fejlődése visszamaradt, az emberek többsége semmilyen sportot nem űzött.

A táplálkozási szokások és a kevés mozgás is szerepet játszottak abban, hogy 1986-ban a magyarországi felnőttek 60%-a túlsúlyosnak számított.

• Fogyasztói kultúra
A magyar társadalomra a hatvanas évektől nagy hatást gyakorolt a nyugati fogyasztói kultúra. A farmer, a miniszoknya, a rockzene, a fiúk hosszú hajviselete kezdetben erős rosszallást váltott ki a társadalom többségéből. Ezek az ellenérzések csak lassan, a 70-es évektől kezdtek oldódni. Az áhított fogyasztói javak egy részét megpróbálta a hazai ipar helyettesíteni. Sokáig csak Magyarországon gyártottak farmernadrágot, a Trapper farmert. A nehezen beszerezhető nyugati termékek – orkánkabát, nejlonharisnya, farmer, rágógumi, lemezek, kazetták, kvarcórák, zsebszámológépek – jelentős része a csempészet révén kerültek „forgalomba”.

A rendszer keretein belül szabaddá vált a sajtó és a könyvkiadás. A híres három T (tiltás, tűrés és támogatás) körülményei között nőtt a művészetek mozgástere is.

• Étkezés
A háború utáni élelmiszerhiány már nem jellemző országunkra, javulnak az életkörülmények. Nagy mennyiségben megjelenik a hús és tejtermék, ezzel szemben visszaszorul a burgonya és tésztafélék aránya. Az alkoholfogyasztás is megnő. Megjelennek a gáz- és villanytűzhelyek, a hűtők és mélyhűtők.

• Vallás
A „marxista-leninista” ideológia meghatározta a tömegtájékoztatást, az oktatás és a művelődést, szabályozta az állami életet. Az emberek jelentős részére azonban továbbra is a korábbról örökölt értékek hatottak. A vallásnak a párt ideológiája szerint fokozatosan el kellett volna halnia. Amikor azonban a hetvenes években ismét vizsgálni lehetett az emberek vallásosságát, az eredmények meglepték a pártvezetést: a népesség mintegy fele, a nyolcvanas években pedig már több mint a fele vallotta magát vallásosnak. Ugyanakkor az egyházak befolyása a mindennapi életre csökkent: bár az esküvők, keresztelők és temetések nagy része egyházi keretek között zajlott, a Kádár-korszak végén a lakosság valamivel több, mint tizede járt csak templomba vagy imádkozott legalább hetente.

A tudományos-technikai fejlődés hatása az életmódra a XIX-XX. Században. A modern Budapest kialakulása (1860-1910)

2011-11-16T19:29:00.000+01:00

1.A tudományos technikai fejlődés hatása az életmódra (XIX-XX. század)

A századfordulótól az első világháborúig

Népességnövekedés, társadalmi átalakulás • Európa népessége – az ipari forradalom térnyerésével párhuzamosan gyorsan növekedett. A növekvő népesség a városokba és a tengerentúlra vándorolt. A gazdasági fejlődés átalakította a társadalmat. Rohamosan csökkent a mezőgazdasági népesség aránya, ugyanakkor felduzzadt a városlakók száma. Gyors iramban nőtt a munkásság létszáma, s megfigyelhető a középosztály, az alkalmazotti réteg számbeli gyarapodása is. Az átalakulás egész Európában megindult, viszont korántsem egyformán zajlott le.

A fejlett Nyugaton az imént ismertetett folyamatok érvényesültek, míg Kelet-Európában az átalakulás éppen csak megkezdődött. Ennek következtében Oroszországban egymás mellett éltek a régi, földbirtokosokból és parasztokból álló, és az új, polgárokból és munkásokból álló társadalmi rétegek. Együttélésük, eltérő szokásaik, értékrendjük számos társadalmi feszültséghez vezetett. Az ilyen, egymásba kapcsolódó, átmeneti szerkezetű társadalmat nevezik torlódó társadalomnak. Közép-Európa társadalmi szerkezetében átmenetet képezett. A két világ együttélése itt is megfigyelhető, ám összeolvadásuk sokkal zökkenőmentesebb volt, mint keleten.

A nagyváros• A korszak sajátos és egyre jellegzetesebb képződménye a nagyváros. Itt jelentek meg átütő erővel a századforduló új vonásai: a városi tömeg, a tömegközlekedés, a sport, a sajtó. A XIX. Század első felében valójában csak két nagyváros létezett Európában: London és Párizs. A rendkívül gyors fejlődés következtében az ipari forradalom korába lépő régiókban gomba módra szaporodtak a nagyvárosok. Ezek voltak az új életforma és a gazdasági fejlődés kiindulópontjai.

Lakás, ruházkodás, élelmezés• Egy korszak embereinek életmódja országonként és társadalmi rétegenként alapvetően eltér egymástól, az új jelenségek bemutatása mégis átfogó képet adhat a kérdéses időszakról.

A nagyvárosok jellemző lakhelye a bérház lett. Az ilyen típusú, 5-6 emeletes házak már a XIX. század első felében megjelentek, most azonban tömegessé váltak. A komfortfokozatnak megfelelően a lakbérek az első emelettől felfelé csökkentek. Így egy házon belül is elváltak egymástól a különböző keresetű csoportok, bár ez a folyamat a századfordulóra inkább az elkülönülő lakónegyedek létrejöttében nyilvánult meg (szegregáció). A különbséget az mutatta, hogy volt-e vezetékes víz- és gázszolgáltatás a lakásokban, mekkora volt a belmagassága, hány szoba volt benne stb. A vagyonosabb polgárok és a középosztály tagjainak lakásiban megjelent a fürdőszoba, a vízöblítéses WC, a központi fűtés. A szobák világosabbakká váltak, könnyebben lehetett tisztálkodni, mosni. A szegényebbek lakásaiban mindez a komfort később és csak részlegesen valósult meg. A szakmunkások jövedelmei megközelítették a kispolgárokét, s ahogy az egyes szolgáltatások a tömegtermelés révén egyre olcsóbbá váltak, úgy a XIX. Század első felének nyomornegyedei Nyugat-Európában visszaszorulóban voltak.

A táplálkozásban a lakásviszonyokhoz hasonló különbség figyelhető meg, de a tendencia itt is a viszonyok javulása volt. A századfordulón a tömegek nyomora mást jelentett, mint korábban, megszűnt az éhezés.

A tömegtermelés olcsóbbá tette a ruházkodást. Az egyszerű emberek is gyakrabban cserélhették öltözetüket. A divat változásának követését korábban csak a középosztály engedhette meg magának – ez már általánossá vált. A nagyvárosi élet, a tömegtermelés egyik következménye, hogy a hagyományos helyi viseletek visszaszorultak vagy eltűntek.

Harc a női egyenjogúságért• A nők családon belüli alárendeltsége és távolmaradása a közszerepléstől évszázadokon át alapvetően nem változott. A „modern idők” jelentős változásokat hoztak.

Az életmód átalakulása növelte a szabadidőt, s a gyermeknevelés mellett más tevékenységre is jutott idő. Ebbe az irányba hatott a születésszabályozással csökkenő gyermeklétszám is, a századfordulóra az átlagos brit gyermeklétszám a családokban 2-3 főre csökkent.

Az ipari forradalom idején már nagy számban alkalmaztak női munkaerőt, ami szintén oldotta a nemi szerepek megrögződött korlátait. Az oktatás tömegessé válása révén a nők is hozzájutottak a korábban „elzárt” műveltséghez, egyre több nő szerzett diplomát. A nők iskolázottsága kitágította érdeklődésüket, ugyanakkor alkalmassá tette őket számos, korábban nők számára elképzelhetetlen munkakör betöltésére (tanár, orvos, kutató).

A XIX. század végén Angliában indult el a női egyenjogúságért folytatott harc, melynek központi követelése a nők családon belüli jogi alárendeltségének megszüntetése és a nőkre kiterjedő szavazati jog (franciául: suffrage) megszerzése volt. A szüfrazsett-mozgalom legismertebb harcosai: Mrs. Pankhurst és lányai, Emily Davison. Harcukat az első világháború előtt nem koronázta siker.

A két világháború közötti időszak

Tudomány és technika• A változásokat számos tudományos és technikai újdonság, felfedezés segítette. A két világháború közötti időszak nagy technikai vívmányai korábbi korszak találmányainak tökéletesítésével születtek meg (repülőgép, autó).

A világháború előtti években korszakalkotó tudományos elméletek születtek. Albert Einstein relativitáselmélete, Ernest Rutherford radioaktív bomlásra vonatkozó kísérleti eredményei Niels Bohr atom-modellje új lendületet adtak a húszas-harmincas évek kutatásainak. A két világháború között született meg az új tudományág, a kvantummechanika, amelynek tudományos jelentőségén túl fontos világnézeti hatásai is voltak. A korábbi mechanikus világkép alapján nem volt ugyanis megmagyarázható számos új kísérleti eredmény. Az atomfizika elméleti eredményeinek gyakorlati következményei is lettek. Az első kísérleti atomreaktort 1942-ben a Chicagói Egyetemen helyezték üzembe, az atombombát a második világháború végére sikerült előállítani.

A technikai fejlődés a két világháború közötti korszakban tömegek számára tette lehetővé a korábban csak kevesek által használt újdonságokat. Ekkor jelentek meg a kényelmes, könnyen kezelhető fényképezőgépek, amelyekkel a harmincas évek közepétől már színes képeket is lehetett készíteni. Az elektromosságot a háztartásokban már nem csak világításra, hanem háztartási gépek működtetésére is használták. A műanyag hasznosítása ekkor vált tömegessé, a plexi, a PVC a mindennapi tárgyak sokaságában jelent meg.

Az orvostudományban is jelentős felfedezések születtek. A vitaminok felfedezésének hatására számos, korábban elterjedt betegség tűnt el a fejlett országokban, mint a skorbut, az angolkór és a vészes vérszegénység. Az Alexander Fleming által felfedezett penicillin a baktériumok elleni küzdelmet tette sikeressé. Fontos védőoltások jelentek meg, amelyek a sárgaláz, a tetanusz, a tuberkulózis, a diftéria megelőzésére szolgáltak. Az inzulin felfedezése a cukorbetegek életesélyeit javította nagymértékben. Számos korábbi felfedezés ( röntgensugárzás, a vércsoportok elkülönítése) eredményeként új eljárások jelentek meg a diagnosztikában és a műtéti eljárásokban.

Hírközlés és közlekedés• A ma már mindennapi életünk részét képező eszközök –telefon, villamos, autó- az újdonság erejével hatottak, s alapvetően átalakították az emberek mindennapjait. A telefon és a tömegközlekedési eszközök megjelenésével a távolságok lerövidültek. A postai szolgáltatások olcsóbbá, így tömegessé váltak, a levelezés, a képeslapok küldése széles körben vált divattá.

Higénia, táplálkozás, lakásviszonyok• A közművesítés óriási változásokat eredményezett. A század elején még a kastélyokban is a cselédek által behozott mosdótál jelentette a tisztálkodás lehetőségét. A gyakori mosakodás így elképzelhetetlen volt. A vezetékes ivóvíz kiépítése forradalmasította a kérdést: a módosabb rétegek lakásaiban megjelentek a fürdőszobák.

A csatornázás lehetővé tette az „angol” vízöblítéses WC elterjedését. Higiéniai szempontból ez óriási előrelépést jelentett. De mindennek két oldala van: a higiénia segített a járványok visszaszorításában, ugyanakkor megkezdődött az ivóvízkészlet szennyezése.

A lakásviszonyokról sem lehet egységes képet adni, hiszen rétegenként óriási volt az eltérés, a tendencia mégis az egy főre jutó szobaszám emelkedése volt. Ez a 4-5 szobás polgári otthonok, és a szoba-konyhás bérlakásokban zsúfolódó négy-öt munkáscsalád átlagából eredt.

A táplálkozásban is jelentős változások zajlottak le. Az éhínségek megszűntek, ami természetesen nem azt jelenti, hogy mindenki jóllakhatott.

2. A modern Budapest kialakulása (1860-1910)

A XIX. század a főváros számára nagy változásokat hozott. A század elején még Buda és Pest két külön város volt. Aztán a szabadságharc idején nem is ez volt az ország fővárosa. Majd – főleg a kiegyezést követően – hatalmas fejlődésen esett át.
A reformkor idején jelentős urbanizáció ment végbe az ország területén. A vidéki városok népessége kétszeresére nőtt, Pest népessége megháromszorozódott. Országos piac alakult ki. Nagy szerepe lett a közlekedési hálózat kiépítésének. Megszűnt a városok elszigeteltsége. A hangsúly Buda és Pest közül inkább Pestre tevődött át. Ez az ország igazi központja ebben az időben, azaz az 1830-as években leginkább. Ez az ország legnépesebb városa. Több mint 100 000 fő élt itt. Ebben az időben Pest és Buda még külön fejlődött. A pesti rész sokkal népesebb volt. Ipara erőteljesebben fejlődött. Kereskedelmi központ. A vasút és a Duna miatt. Az 1838-as nagy árvíz jelentős károkat okoz a városban, ám ezt követően hatalmas építkezésekbe fog a város vezetősége József nádor irányításával. Megépül ekkor a Nemzeti Múzeum és a Ludovika. Utóbbi a nemzeti oktatás színtere. Ekkor épül Pest első hídja, a Lánchíd is a Clark testvérek tervei alapján. Ez összekötötte Pestet és Budát. Kiépül a közvilágítás. Pest legforgalmasabb útjait burkolattal látják el, mely zúzalék kőből készült. Ezt nevezzük MacAdam műútnak. Megindult Pest területi kiterjedése is. Elővárosokkal gazdagodott. Ilyen például Terézváros, Lipótváros, Józsefváros. Az elővárosok neve az uralkodókra utal.
Pest és Buda fejlesztését a korszak két nagy reformpolitikusa, Kossuth és Széchenyi is támogatta: mindketten az iparon és a kereskedelmen (téli kikötő, dunai gőzhajózás, Pest központú közlekedési hálózat kiépítése 1846: Pest-Vác, 1847: Pest-Szolnok) keresztül kívánták biztosítani a város fejlődését. Széchenyi Pestet zsákutcás településnek tekintette. A város fejlesztése érdekében Széchenyi kezdeményezésére megépítették a Lánchidat, mely összekötötte Pestet és Budát.
Ez a fejlődés a szabadságharc idején megtorpant. Olyannyira, hogy 1849 elején át kellett költöztetni a fővárost Debrecenbe. A főváros átköltöztetését a katonai sikerek tették lehetővé. Windischgrätz ezzel egy időben bevonult Budára. 1849. május 21-én kerül a főváros újra magyar kézbe.
1849 és 1868 közötti időszakban ismét nincs jelentős változás a főváros életében fejlődést illetően. De a kiegyezés után egy gyors fejlődés indult el. A gyors fejlődés számos tényezőnek köszönhetően alakult ki. Központi fekvése ilyen. Felerősített a vasútvonal kiépítése. Itt voltak a központi hivatalok. A magyar kormányok támogatták a város fejlődését, mert céljaik közt szerepelt többek között Bécs utolérése illetve lekörözése is az adókedvezmények terén. Biztosították a reprezentatív építkezések feltételeit is. 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesült Így lett az ország egyetlen és máig is létező fővárosa Budapest. A városfejlesztés érdekében létrehozták a Fővárosi Közmunkák Tanácsát, melynek elnöke volt többek között Andrássy Gyula és Podmanizcky Frigyes is. Továbbá a népesség is jelentősen megnőtt. Demográfiai robbanás következett be, ami nem jelent mást, mint a népesség megduplázódását egy adott idő alatt.
250 000 főről 1 millió főre nő a népesség. A világháború előtt Európa 10 legnagyobb városa közé tartozott Budapest.
A fejlődésnek számos pozitív eredménye volt. Egyik ilyen a nagyvárosi szerkezet átalakulása. Az egyes városrészek eltérő funkciót töltöttek be. Így a belváros lett a kereskedelem, a bankvilág és a politikai élet központja. A Nagykörút által határolt terület a belső lakóövezet, azaz az arisztokrácia és nagypolgárság területe. Külső munkahelyövezet a pályaudvarok, munkásnegyedek helye. Valamint volt még a város széle, a külső lakóhelyöv, ahol kizárólag munkásnegyedek voltak. Ez utóbbiak higiéniája igen alacsony szinten állt és az itt élők szegények voltak. Ellentétes fejlődést mutat a város, hisz a belső városrészek, a „luxusnegyedek” a legfejlettebb területek, és ahogy egyre kijjebb haladunk, úgy csökken a színvonal és a fejlettség is.
Másik pozitív eredmény az eklektikus stílusban épült épületek. 1884-ben megépült a Keleti pályaudvar a Baross téren. Eiffel tervei alapján ezt követően belekezdtek a Nyugati pályaudvar építésébe is. 1896-ban épült a Budapest Körút és a Nagykörút, ami a városból való kivezetést is lehetővé tette. Milleneumi ünnepségeket tartottak. Ez időre a pártok félretették az ellentéteiket. Megépült továbbá az Erzsébet híd, a Ferenc József híd és a Margithíd. Bérházak száma megduplázódott. Gangos, azaz körfolyosós bérpaloták épültek. Budapest igazi világvárossá vált tele bérházakkal és utakkal. Később ugyan lelassult ez a fejlődés, de a városmag nem bomlott meg, így máig a világ egyik legegységesebb városképével rendelkezik.
Gyorsan fejlődött a közlekedési hálózat. Megjelent az elektromosság így kiépülhetett a villamos vonal. 1895-96-ban pedig – kontinensen először – Budapesten létesült földalatti vasút és a budavári sikló.
Nagyvárosi kultúra minden eleme megjelent. Legalább kéttucat napilap, melyek - a példányszám növelése érdekében - a politikáról és a botrányokról írtak. Ezeket az utcán is elkezdték árusítani a rikkancsok révén, akik a legfontosabb szalagcímeket hangoztatták. Ezek a rikkancsok gyerekek voltak és olcsón lehetett őket alkalmazni. A mozi tömegszórakozássá vált és mindenki számára elérhető lett. Számos új színház épült. Ilyen például a Vígszínház, a Zeneakadémia és az Operaház. Ezek a színházi élet központjává váltak. Könyvtárak is létesültek és fejlődtek. Például a Széchényi Könyvtár, Nemzeti Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Országos Levéltár.
Kávéházak jelentek meg. Kb.300. A kávéházba-járás nemcsak időtöltés lett, hanem egyfajta polgári életformát is megtestesített. A kor magyar irodalmának a színtereit is jelentette. Például Mikszáth és Karinthy is sok időt töltött el kávéházakban.
De a fejlődésnek negatív oldalai is voltak. Elszakadt a főváros a lassabb ütemben fejlődő vidéktől. Budapest és a vidéki nagyvárosok között hiányzott az átmenet. Kialakult a nagyvárosi nyelvezet.A fejlődés aztán a világháború idején teljesen megtorpan és a világháború nemcsak a lakosság, hanem a város életében is a borzalmakat hozza el.

A középkori város élete

2011-11-16T19:19:00.000+01:00

A középkori város olyan erődített helyeken alakult ki, amelyek közel feküdtek a távolsági kereskedelem útvonalaihoz. A kereskedőknek – biztonságuk érdekében – szükségük volt a sánccal vagy fallal körülvett helyekre, ahol áruikkal együtt meghúzódhattak. Áruik vonzották a környék kézműveseit és jobbágyait.

A megerősített helyek közé tartoztak a püspöki székhelyek. A püspökségek az egyházmegye közigazgatási központjai voltak, s minden székesegyház rendelkezett ereklyével, amely vonzotta a zarándokokat, s velük együtt a kereskedőket.

A biztonságra vágyó kereskedők a világi uradalmak várait szintén keresték. Amikor a régi falak közötti terület már szűknek bizonyult, a kereskedők a falakon kívülre költöztek, s létrehozták a szintén fallal körülvett külvárost.

Megtörtént, hogy a kereskedők nem találtak a közelben püspöki székhelyet vagy más várat. Ilyenkor gyakran építettek kereskedőtelepet, útvonalak kereszteződésénél, kikötőkben, eltérő földrajzi tájegységek találkozásánál, folyók mentén. Vagyis azokon a helyeken, ahol az átmenő forgalom különösen élénk volt.

A városok kialakulásának oka elsősorban az árutermelés és a pénzgazdálkodás kialakulásának következménye.

A középkori város és lakói

A kereskedők a megerősített helyeket kezdetben csak átmeneti szálláshelyül használták. Tömegesen érkeztek viszont olyanok is, akik állandó lakhelyet és helybeni boldogulást kerestek a falak mögött. Ezek a föld nélküli emberek az éhínség vagy a háború sújtotta vidékekről menekültek. Általában nem csalódtak: mint a kereskedők alkalmazottai – elárusítók és raktárosok – tarthatták fenn magukat. Ez az életforma – amely kevesebb kötöttséggel járt, és a földművelésnél könnyebb munkát jelentett – hamarosan a jobbágyokat is megkísértette. Mind többen szöktek el telkeikről, hogy a kereskedelmi központokban éljenek. Magától értetődő, hogy a falvak kézművesei szintén az értékesítő helyre vándoroltak. Itt juthattak hozzá az iparűzéshez szükséges segédanyagokhoz, itt adhatták el fölösleges gyártmányaikat. Sokan közülük végleg a falak között maradtak. Velük egész iparágak – mint például a posztókészítés – költöztek be a kereskedelmi központokba.

A benépesülő vár és a vásárhelynek otthont adó külváros ekkorra már teljesen összeolvadt.

A kommuna mozgalom

A kora középkori kereskedelmi és ipari központok egy-egy földesúr birtokán feküdtek. Az egy helyre összegyűlt kereskedők és iparosok közösséget, azaz kommunát alkottak. (A kommuna a latin communitas szóból ered, melynek jelentése: közösség.) Szerették volna kivonni magukat az urak hatalma alól, hogy saját maguk kezébe vegyék a sorsuk irányítását.

A kereskedők hagyományos szabadságára, önigazgatására hivatkozva kezdték meg harcukat.

A városlakók szinte folytonos tevékenysége volt a biztonságot jelentő városfalak erősítése. A falak építőanyagaira a malterkeverők, a falazók, az ácsok, a pallérok fizetésére elő kellett teremteni a pénzt, s a munkálatokat meg kellett szervezni. A városlakók, azaz a polgárok ezért tisztségviselőkből álló tanácsot választottak maguk közül, amely a falak építését irányította, s a városi közigazgatás egyéb feladatait ellátta. A városi tanács élén a polgármester állt.

A városfalak és a közcélú városi épületek (városházák, templomok, raktárak, vásárcsarnokok) költségeit adóból térítették, amit minden polgárra kivetettek, s amelynek összegét a vagyon arányában állapították meg. A városi adó közcélú rendeltetése a földesúri adóhoz képest új jelenség.

A városi tanácsokat nemegyszer heves küzdelem után ismerték el a püspökök és a világi urak. A felkelések hulláma Itáliából indult s átterjedt a Rajna völgyébe, majd Franciaországba. A sikerek után a városi tanácsok megalkották a városok alkotmányát, a városi jogok gyűjteményét. Ezekben a város szabadságot biztosított polgárainak a földesúrral szemben, a törvényekkel szabályozta a város lakóinak életét. A szabad polgárság viszont vagyonilag rétegződött. A város így kiváltságolt területté vált, s ezért merőben különbözött a vidéktől. A városfal is ezt az elkülönülést hangsúlyozta (a védelmi funkció mellett).

A városok típusai

A nyugati városfejlődés során a városoknak három típusa alakult ki. Az agrárváros lakói többnyire mezőgazdasággal foglalkoztak. E városok zöme a földesúr fennhatósága alatt maradt, s csak a bíráskodási önkormányzatot sikerült elnyerniük.

Az ipari és kereskedővárosok (pl. bányavárosok, kikötővárosok) termékeiket a város környékén – az úgynevezett piackörzetben – értékesítették. Ezek a városok általában kivívták a teljes önkormányzatot, s csak az uralkodónak fizettek adót.

A legnagyobb városok a távolsági kereskedelemre berendezkedett városok voltak, amelyek szintén az uralkodók fennhatósága alá tartoztak.

Az utóbbi két várostípusban a beáramló jelentős jövedelmek nagy társadalmi különbségeket alakítottak ki.

A céhek

Az új keletű középkori városokban hamar kialakult az a gyakorlat, hogy a város kézművesei a várost környező vidék parasztságának adták el termékeiket, akik ennek fejében élelmiszereket szolgáltattak a polgároknak. A városi ipar tehát kezdetben csupán a város piackörzetének termelt: azaz a kézműves áruk megjelenési helye inkább a hetipiac, mint az országos vásár volt. Egy-egy iparág kézművesei a XII. századtól kezdve megkísérelték monopolizálni a városok zárt piackörzeteit. Az idegen árukkal szemben és a minőség védelmében éppen ezért érdekvédelmi szervezetekbe, céhekbe tömörültek. A céhek kiváltságait a városi tanács is elismerte. A céhek elérték, hogy a városi piacon csak a városi céhekbe tartozók értékesíthessék termékeiket, s lehetetlenné tették a céhen kívüli kézművesek – a kontárok – működését.

A honfoglaló magyarság életmódja és I. Szent István államszervező tevékenysége

2011-11-12T17:14:00.000+01:00

Életmód és társadalom a honfoglalás idején

A magyar történettudomány a magyarság õstörténetén a Honfoglalás elõtti egész idõszakot érti. A történelemnek ezt a leghosszabb idõszakát alig világítják meg írásos emlékek.895 nyarán történt a besenyõ támadás. Simeon bolgár cár – aki átmenetileg békét kért a bizánciaktól-, ezt arra használta fel, hogy bosszút álljon az õt korábban megtámadó magyarokon. A besenyõ támadás következtében az Etelközben maradt törzsek szó szerint bemenekültek a Kárpát-medencébe. Teljesen rendezetlenül, az erdélyi hágókon és fõleg az Al-Duna mentén jutottak be Erdélybe. Ez utóbbinál támadtak Simeon csapatai, s a területért hatalmas küzdelem folyt, mely végül magyar gyõzelemmel zárult. A fõ sereget a katonai segédnépek segítették a hadjáratokban. A sereg létszáma a legnagyobb hadjáratok esetén sem volt húszezernél nagyobb. A fejedelem sosem vett részt a hadjáratokban, csak a kisebb vezetõk. A magyarok harcmodora különleges volt, fõleg rajtaütésszerû támadások jellemezték, amelyek mégis alaposan megtervezett akciók voltak. Elõször kisebb egységekben pusztítottak, azután egyesítették csapataikat, a fõ cél az ellenség fellázítása volt, mivel a nehézlovas seregek így legyõzhetõk. A magyarok gyakran alkalmaztak cselt: a harcvonal középsõ részén menekülést színleltek, eközben a szélek a helyükön maradtak. Az üldözõk szétszóródtak, a hátrafelé nyilazó magyarok pedig a hátulról támadó seregek segítségével legyõzték az ellenséget. A honfoglaló magyar könnyûlovasság, ha támadt, ezt egymást szabályos idõközökben követõ rohamhullámokban, széles arcvonalban tette. Kétféle rohama volt: az úgynevezett felpuhító támadás és a közelharc-roham. A felpuhító támadás egyetlen fegyvere a nagy horderejû íj volt. Az íjak alapanyaga rugalmas fa (talán nagyobbrészt nyír) volt. Halenyvvel ragasztották rá a csontmerevítéseket. Hogy az íjat és a nyilakat - az enyv miatt - az esõtõl óvják, tegezekben tartották. A nyílhegyeket kovácsok készítették. Néhány száz métert vágtatva egy lovas 4-6 nyilat tudott kilõni. (A lovakat irányítani nem kellett: kürtjelek alapján tájékozódtak.."A honfoglaló magyarság olyan háziállatfajtákat hozott magával, amelyek a vándorlást, az állandó legeltetést, általában az extenzív tartást jól bírják. ... A magyarság legmegbecsültebb háziállata a ló, amit az is mutat, hogy a honfoglaló magyar harcos mellé a ló fejét és négy lábát temették el, és sok esetben a nyergét is a sírba helyezték. Ezek a lovak alacsony marmagasságúak, viszonylag kis fejûek, acélos inúak, az éhséget, fáradságot jól tûrték.").A ló szerszámozását a nyergen kívül kantár, zabla és gyeplõ egészítette ki. Honfoglaló eleink lovasversenyeket is rendeztek; ilyenekre ünnepekkor, születés, házasságkötés és halotti tor alkalmából került sor. (Az erõs, hajlékony és szinte elszakíthatatlan lószõrbõl sok hasznos tárgyat - fék, kötél, ostor, béklyó - fontak, de gyûrûket, nyakékeket, függõket is készítettek belõle.) Komoly harci eszköznek számított a IX. században a parittya, a közelharcban pedig a szablya és a balta (ez utóbbit a bõrpáncél vagy bõrpajzs átütésére használták)..A zsákmányt otthon szétosztották, a legnagyobb értéket a rabszolgák, nõk, arany, posztó, szövet, lovak, marhák jelentették. Idõvel felváltotta a zsákmányolást az elfoglalt területek adóztatása, mely teljes egészében a fejedelmet illette meg, s õ osztott belõle alattvalóinak.A kalandozó hadjáratok száma 40 és 60 között van, jártak a keleti és a nyugati frank államban, Itáliában, a Pireneusi-félszigeten, Bolgárországban, lengyel területen és Bizáncban.A honfoglaló magyarság már bizonyos elsõsegély-nyújtási ismereteket is hozott magával az õshazából, a magyarok - ellentétben más népekkel - az ellenség sebesültjeivel is törõdtek, sebkezeléssel és ápolással megmentve azok életét. Õseink nyilván ismerték a gyógyfüvek hatását, a sebek gyógyításának sikerre vezetõ eljárásait és sok mindent, ami az orvosi mesterséghez tartozik.Eleink tisztában voltak a koponya megnyitásának tudományával és azt jó eredménnyel gyakoroltákA férfiak borotválták koponyájukat, gyakori volt a szakáll. A szem- és hajszínt illetõleg"se nem szõke, se nem barna az igazi magyar fajta."Fejükre keleti jellegû csúcsos sisakot húztak, amelyrõl valószínûleg arc- és nyakvédõ páncélszövet csüngött le Voltak csúcsos süvegek, melyeknek prémes - néha lehajtható - szegélyük volt. Csúcsuktól ívesen fedték a fejet, úgy, hogy a kardcsapásokat kipenderítették irányukból. Lehet, hogy a fém és a prémes sisakokat egyesítették. Azt nem tudjuk, hogy a sisak alatt lekötötték-e a hajat, de az kiderül az ábrázolásokból, hogy a férfiak csak a tarkó alatt hagytak hajat, s azt varkocsba fogva viselték. Feltételezhetõ, hogy a varkocsok számának -1, 2 vagy 3 - is rangjelzõ szerepe lehetett, vagy törzsenként változott. A sisak levétele az önkéntes meghódolás jelképe volt. Alsóruhájuk len- vagy kendervászonból készült, magas, merev nyakú ing lehetett, melyhez buggyos alsónadrágot vettek. A honfoglaló magyar férfiak ruházata egyszerûbb volt a nõkénél. A viselet legfontosabb darabja a kaftán, vagy köntös (ennek a felsõruhának eredeti neve nem maradt ránk)feltételezhetõ, hogy ez a ruhadarab gomb nélkül, vagy csak néhány gombbal záródó felsõruha lehetett. A kaftán két szárnya elöl úgy hajlott egymásra, hogy a jobb oldali szárny volt felül. A kaftánt övvel fogták össze, melyet veretekkel díszítettek. Az öv a magyar viseletben a szabadság jelképe volt, fogságba eséskor ezt vették le elõször (utána a sapkát), jelezve, hogy megadják magukat. A másik szempont, amiért az övnek olyan nagy jelentõséget tulajdonítottak, hogy minden használati tárgyat erre akasztottak. Az övnek rangjelzõ szerep is jutott. Az elõkelõk kaftánját arany-, vagy aranyozott ezüstöv fogta össze. Errõl csüngött le a tarsoly, a kés, a szablya, az íj, a tegez és a zempléni ásatások során az egyik sírban egy palmettás aranyozott ezüst ivócsészét is találtak. Álmos övérõl például arany peremû ivókürt függ(ez fejedelmi jelvény volt). A vállon, mellkason nem hordtak díszeket, minden az övön alulra került, mert azok akadályozták volna a lóról hátrafelé való nyilazást. A honfoglaló magyar férfiak övének jobb oldalán függött a bõrtarsoly. Ebben õrizték a tûzgyújtáshoz használt acélt, kovát és taplót. Lábukon puha talpú bõrcsizmát viseltek, mely - a nõkével ellentétben - nem volt díszített.A fémtárgyakat vasból, bronzból, vörösrézbõl, ezüstbõl és aranyból készítették. Gyakorta aranyozták az ezüstöt, illetve a bronzot vagy vörösrezet. A kisebb jelentõségû darabokat öntéssel, préseléssel készítették, az igényesebbeket domborították, poncoló tûvel alakították. Valószínûleg ismerték a drágakõ befoglalást. A honfoglaló magyar nõk is a feltételezések szerint felsõruhaként kaftánt viselhettek. A kaftán díszítésére préselt ezüst korongokat vagy nagyméretû csüngõs vereteket használtak. A nõi viseletben az öv valószínûleg nem bírt akkora jelentõséggel, mint a férfiakéban. Rendszerint sarkára fordított négyszögletes veretekbõl álltak, amelyekrõl levél alakú, nagyméretû csüngõk függtek. Késüket akasztották rá. Közismert az elképzelés, miszerint a nõk - életkoruktól és családi állapotuktól függõen – fejükön pártát vagy fõkötõt hordtak. A párta valószínûleg a hajadonság jelképe volt, asszonyok már nem hordhatták. Fülbevalót a nõk és a férfiak egyaránt viseltek. Néha egy fülbevaló pár egyik darabját az asszony, a másikat a férje viselte, de a díszesebb a nõknek jutott. Jellegzetesek a sorban csüngõ, bogyós díszû fülbevalók, de vannak nagyobb, díszített korongok és félhold alakú, áttört és granulációval díszített arany fülbevalók is. Az ujjakon egyszerûbb gyûrûket hordtak. A vallásban központi szerepe volt a nemzetiségi õsök tisztelete, amely az egyik legfontosabb társadalmi összetartó erõ. A meghalt õsök szelleme varázserõvel bírt, gondozója, védelmezõje volt az utódoknak. Jóindulatuk megnyerésére szolgált a nemzetiségi tûzhely-kultusz, a temetkezési szertartások szokások, az õsbálványok kultusza. Az állandóan égõ házi tûzhelyen mindennap mutattak be áldozatot az õs szellemének. Az étel elsõ darabját mindig tûzre vetették. Évente egyszer oltották el a tüzet, de azonnal újra gerjesztették. A tor jelentette a halott szellemének kiengesztelését, amely a temetés után rendezett lakomát jelentette. A magyarság õsvallásának papjait sámánoknak nevezték, errõl nevezték el a vallást sámánizmusnak. A sámán szó az egész világon elterjedt, bizonyos területeken máig fennmaradt ez a vallás. A szó jelentése tudó, tudós, táltos, látó, mondó, felelõ, igézõ is lehet. A táltos tehát kiválasztott ember, aki már születésekor felismerhetõ volt, mivel erre a tevékenységre születni kell: foggal született, hat ujja volt a kezén vagy a lábán stb. A táltosnak kellett kapcsolatba lépni a természeti erõkkel, melyektõl a hétköznapi emberek féltek. A táltos gyógyított, esõt, vihart támasztott, fehér bika alakjában szembeszállt a gonosz erõkkel. A táltos segítõje a csodálatos képességekkel rendelkezõ ló, a táltos paripa, amely sokszor beteg csúnya állat volt és csak kiválasztott gazdája ismerhette rejtett értékeit (négynél több lába, szárnya volt).A sámánok különbözõ rangúak voltak. A sámánok legfontosabb eszköze a dob. A sámándob lehet a “sámán táltos lova”, melynek segítségével a szellemek világába utazik. A dob segítségével megjósolja jövendõ eseményeket, meggyógyítja a betegeket. A dob hártyáján van a világkép, amely három fõ részbõl áll: alvilág, középsõ (emberi) világ, felsõ világ. a világokat az “égig érõ világfa” köti össze, melynek ágai között vannak az égitestek: Nap, Hold, csillagok. A sámán másik eszköze az álarc, amellyel a nemzetség totemállatát utánozza. A sámán, ha kapcsolatba lép a szellemekkel fokozódó dobolás és tánc közben révületbe esik. Az extatikus állapot elérésekor elájul, lelke elhagyja a testét, hogy átszálljon a szellemek világába. Kezdetben a sámán és a közösség vezetõje ugyanaz a személy volt, csak késõbb vált szét a két tevékenység. De ezentúl is gyakran kikérték a véleményét politikai kérdésekben. A magyarság – a török népekhez hasonlóan – hitt egy mindenek felett álló égi istenben, akit egyedül nevezett “Isten”-nek, tehát egyistenhívõ (monoteista) vallásnak mondhatjuk. A fõisten mellett imádhattak valamiféle nõistent, amelynek alakja a keresztény Mária-kultuszban õrzõdött meg. Eszerint a világ rétegekre oszlott: alvilág, emberi világ és felsõ világ. A rétegek közötti átjárást az életfa (világfa, égig érõ fa) tette lehetõvé. A felsõ világ kétrétegû volt. Az alvilág a gonosz szellemek tanyája.

A társadalom élén a fejedelem állt. Neki is volt saját törzse, és neki is volt alárendelve a többi törzsfõ is, akinek akkori neve úr volt. A törzsfõk uralma alá tartozó területet nevezték úrságnak vagy - ahogy ma hívjuk – országnak. Mindegyik úrnak akkoriban tehát saját “országa” volt. A törzsek száma a hagyományok szerint hét volt, erre utal a népmesék “hetedhét ország” kifejezése is. Az elõkelõk harmadik csoportját a nemzetségfõk alkották, akiknek akkori neve bõ volt. Mindhárom csoport hatalmát egyrészt kiterjedt rokonsága biztosította, másrészt pedig idegenekbõl álló fegyveres kísérete. Ez utóbbi jelentette az igazi bázist, hiszen a vezetõk õket akár saját rokonságukkal is szembefordíthatták. Az idegen törzsekbõl szervezett kíséret tagjai szolgálatukat önként vállalták, és hûségesküt tettek, hogy urukat nem hagyják el. A katonai kíséret vezetõi jelentették az elõkelõk testõrgárdáját. Nekik békeidõben is megvolt a feladatuk: a gazdaság irányítása, fontosabb küldetések teljesítése, felügyelet nagyobb vadászatok alkalmával. Sokoldalú szolgálatuk fejében az úr oltalmába fogadta, védelmezte hû embereit, gondoskodott szállásukról és élelmezésükrõl. A közrendûek akkori elnevezése ín volt. Voltak köztük módosabbak, de soraikban rabszolgákat is találhatunk. A köznép szálláshelyét az elõkelõk jelölték ki, s a közrendûek falvai termék- és munkaszolgáltatással tartoztak nekik. Nagycsaládokban éltek , melyek vérségi, vagyon- és munkaközösségek voltak. A nagycsaládon belül pontos rangsor volt aszerint, hogy ki milyen munkát végzett a közösen birtokolt földön, vagy az állatok közt, az asszonyoknál pedig a ház körül, a fonás-szövésben, a baromfik körül stb. Az asszonyok feje a családfõ felesége volt. Ugyanúgy irányította a munkát, mint férje. Általában három nemzedék élt együtt, vagyis a szülõk és házas fiaik. Ha a nagycsalád túlszaporodott “kenyértörésre” került sor – azaz a nagycsalád kiscsaládokra tagolódott, amelyek újabb nagycsalád alapjává váltak. A vagyont egyenlõ arányban szétosztották. Ezért kapta a “kenyértörésre került sor” kifejezés az ellenségeskedés, harag színezetét. A nagycsalád tehát nemcsak rokonsági, hanem legalább ilyen mértékben gazdasági egység is volt. A családközösség nagysága is ettõl függött. Csak annyi emberre volt szükség, amennyi el tudta látni a családot, el tudta végezni a sokféle munkát. Nem lehettek túl sokan sem, kis létszám esetén pedig a munkák ésszerû felosztása nem volt megvalósítható. Alapvetõen rokonokból állt tehát a közösség, de az optimális gazdálkodás miatt sokszor szegény idegeneket is befogadtak maguk közé. A nagycsaládok átlagosan 40-50 fõbõl álltak. A nagycsaládi formára elsõsorban a köznép volt ráutalva, az elõkelõk számára a szolganépek biztosították a termelés folyamatosságát. ( A társadalom külön rétegét jelentették a szolgáló népek. Általában külön falvakba tömörültek, s az ilyen települések lakossága egyfajta szolgáltatásra volt kötelezve. Az elõkelõk igyekeztek udvarhelyük közelébe telepíteni õket. Mindegyik település népe vagy valamely kézmûipari tevékenységet végzett és annak termékével adózott, vagy meghatározott szolgálattal tartozott: pl. Fazekas, Szekeres? Kovács stb.)A letelepült földmíves és állattenyésztõ magyar falusi ember honfoglalása nemcsak a katonai gócokat szállta meg, hanem benépesítette hazánk homokos és folyó menti tereit, és jól megfért az agyagos legelõkön, szántókon élõ onogur magyarokkal, az elsõ honfoglalás népével. Meglepõ, hogy egyes folyók felsõ és alsó szakasza mellett ugyanazok a helynevek ismétlõdnekAz áradásoktól megtermékenyített folyópartokon az évenkénti kiöntések termékeny szerves anyaggal (iszappal) trágyázták meg a vetéseket. Az ekés földmûvelés különben már az idõszámításunk elõtti elsõ évezredben megvolt azokon a területeken, amelyeken Árpád népe kialakulhatott. (A magyar köztudatba mélyen beivódott, hogy a hortobágyi és bugaci rideg pásztorkodás honfoglalás kori örökségünk. Ez azonban tévhit: az alföldi pásztorkodás csak évszázadokkal késõbb, a török világban elpusztásodott legelõkön keletkezett.)A nomád állattenyésztõk életmódja bizonyos idõszakonként vándorlási hullámokat indított el.Õseink otthonainak java része Honfoglalás kori telepünkön nem putri volt, hanem földre épített ház. Ezeket úgy építették, hogy nem ástak alapot a falaknak, hanem csak elegyengették a területet, akárcsak a kazárok vagy némely tanyák építésekor a múlt század turkománjai.A korai magyaroknak már volt téglaépítészetük, tévednek tehát azok, akik úgy vélték, hogy a téglaépítkezést a XI. századtól betelepült bencések honosították meg népünknél. Minden háztartásnak megvolt a saját malma, mert igen sok malomkõ került elõ az ásatásokon.A rendszeres heti fürdési alkalmuk a péntek volt.A vadászat nem volt létfenntartó foglalkozás.A madarak és kisebb vadak elejtésére parittyát használtak. A halászat legõsibb módja a rekesztõhalászat volt, az elvonuló árvizek tocsogóinak mintájára az elterelt patakokból kézzel lehetett megfogni a halat. Irtották az erdõt, leginkább a gyertyánosokat, bükkösöket.Országszerzõ eleink az ételt már régen fazékban fõzték, amely a honfoglalás kori leletek tanúsága szerint cserépedény volt.Ételeink között a növényi eredetûek éppúgy helyet kaptak, mint a húsnemû. Az elõbbiek gyûjtögetéssel szerzett alapanyaga inkább csak kiegészítõ tápláléknak számított. Az utóbbinak hosszabb idõn keresztül történõ eltartása viszont sok nehézséget okozott. A halat szárították vagy füstölték, a jószág sózott húsát apró darabokra vágva kifõzték, majd két-három napig szikkasztották. Az így nyert eledelt aztán zsákba önthették és vándorlásaikra magukkal vihették. Ez a táplálkozási forma sokáig fennmaradt.Számos, mai is szívesen fogyasztott ételünk, például a szarvaspörkölt, eredeti formájában a pogány magyarok hitvilágát meghatározó sámánizmushoz kötõtõ áldozati étel volt. (A nyereg alatt puhított húsról néprajztudósaink régen kimutatták, hogy az nem emberi táplálék volt, hanem a ló nyeregtõl feltört, sebes hátát borogatták, gyógyították vele.) A vadhús elkészítési módjai közül néhányat megõrzött a néprajzi hagyomány. Így például emlékezetes a madarak olyan sütésmódja, amikor az elejtett szárnyast - tollastul - vastag sárréteggel vették körül és tûzbe dobták. A megszilárdult sarat a tollal együtt lefejtették - alatta a hús nagyszerûen megpirult.A Honfoglalás utáni idõkben az egész középkoron át általánosan fogyasztották a ló húsát, s ez a szokás egyes néprétegekben egészen a múlt századig élt.A Kárpát-medencébe érkezõ eleink általában naponta kétszer ettek: reggel és napnyugtakor. Noha késük már volt, leginkább kézzel nyúltak az ételhez. Mai evõszereink közül a villát elõbb kezdtük el használni, mint kanalat, amelyre még évszázadokat kellett várni.A honfoglalók italai közül a legjelentõsebb a víz, amelyhez forrásokból, patakokból jutottak. Szálláshelyeik közelében - már csak a lovak miatt is - mindig bõségesen volt vízvételi lehetõség. Fogyasztottak s erjesztettek lótejet is, ismerték a bort. A mézsör (márc) a középkortól ismeretes.Kevésbé ivódott be köztudatunkba, hogy Árpád magyarjainak nemcsak a megjelenése volt erõsen törökös jellegû, hanem - egyebek közt - temetkezési szokásai is - a másvilágot az evilági lét tükörképének képzelték el, a halott asszonnyal vele temették kelengyéjét is stb. -, mûveltsége pedig sajátos iszlám színezetû mûveltség.Honfoglaló õseink halottaikat észak-déli tengely mentén, ívesen temették egymás mellé, úgy, hogy fejük nyugaton volt, lábuk keletre nézett. (Az elhunytat arccal a felkelõ nap irányába tájoló temetkezési szokások sok rokonságot, egyezést mutattak a közép-ázsiai és délkelet-európai sztyeppei nomádokéval, e szokások közül némelyike szinte napjainkig megõrzõdött.)Temetkezési helyeiket a honfoglaló magyarok lakóhelyüktõl feltehetõen távolabb választották ki. Árpád magyarjai általában nyugat-keleti irányban temetkeztek.Árpád népe a sírnál feláldozta a lovat és megnyúzta, csak koponyáját és lábcsontjait hagyta meg a bõrben(az onogurok a halott lovát megölték, és vele temették). A férfi fejét lova nyergére fektették. Temetéskor az asszonyok mellé csak nagyon ritkán és feltehetõleg csak akkor került lókoponya és lóláb, ha a férfiak elhaláloztával a család vezetése rájuk szállott.Ha a férfit felövezve temették el, az övre kapcsolták a szablyát, a tegezt és az íjat (egy tömött tegezbe legalább 25 nyíl fért bele). A nyilak száma a rangot, méltóságot jelentette.A magyarok találkozása Európával több mint egy fél évszázadon keresztül a háborút, a nyugati kalandozásokat, a zsákmányolást jelentette.

I.Szent István államszervező tevékenysége

István 975 körül született, 996-ban feleségül vette Gizellát. 997-ben meghalt Géza, akit a primogenitúra elve szerint István követett a fejedelmi székben. A szeniorátus ősi elve szerint azonban a család legidősebb férfi tagja, Koppány lett volna az örökös, aki ezért fellázadt és Sarolt veszprémi vára ellen vonult. István serege azonban a sváb Vecellin vezetésével legyőzte. Kemény megtorlás követte a lázadást, Koppányt felnégyelték. István így megszerezte a fejedelmi széket. III. Ottó császár és II. Szilveszter pápa koronát küldött neki, amit Asztrik (Anasztáz) hozott el Rómából. 1000. dec. 25-én, vagy 1001.jan.1-én megkoronázták, és a szertartáson egyúttal főpapja is lett az országnak.

István katonai erővel, térítők segítségével, illetve házassági politikával megszerezte a tényleges hatalmat a Kárpát-medence egésze felett és megteremtette a központosított királyi hatalmat

• 1003-ban István és Doboka vezér hadjáratot indított az erdélyi gyula ellen, aki végül harc nélkül megadta magát.
• István a Mátra-vidéken élő kabar törzsek vezetőjéhez, Aba Sámuelhez feleségül adta egyik húgát.
• A Körös-vidéki Vata törzséhez a király térítőket küldött, majd ha csak színleg, de maga Vata is megtért, és elfogadta a király főségét.
• István az Al-Duna és a Maros-vidékét Marosvár központtal uraló Ajtony ellen is hadjáratot indított. Csanád nevű vezére legyőzte Ajtonyt (1008 vagy 1028: nagyőszi csata), aki maga is életét vesztette.

• István korában befejeződött a vérségi alapokon nyugvó törzsi szerveződések felszámolása és megkezdődött a területi közigazgatás kialakítása, a vármegyék szervezése. A vármegye egy egybefüggő terület, élén a megyésispánnal. A megyésispán képviselte a megye területén a királyt: adót szedett (a begyűjtött adók 2/3-a a királyt, 1/3-a az ispánt illette), bíráskodott és szükség szerint hadba vezette a megye csapatait. Az első vármegye Somogy lehetett. István halálakor a vármegyék száma 30-45 között mozgott.
• Végbement a királynak alárendelt katonai szervezet kialakítása is. A királyi haderő a királyi várakban (72 körül volt a számuk) összpontosult. A várak vezetői a várispánok, a szolgálatot teljesítő tisztek pedig a X. századi harcos elemekből kialakult várjobbágyok voltak. A várakhoz tartozó szórt rendszerű (vár)birtokokon dolgoztak a várnépek, akik háború esetén „közlegényként” vonultak hadba.
• Létrejött a királyi udvari szervezet és udvartartás. A kor gazdálkodási viszonyaiból (naturális, önellátó) adódóan a királyi udvar mozgott az országban , és az egyes udvarházakban felhalmozott, a királyi (udvari) birtokokon megtermelt, illetve a magán-és egyházi birtokokról adóként természetben beszedett élelmiszert elfogyasztotta.
• István nyugati minta szerint felállította az ország legfőbb vezető testületét, a királyi tanácsot. Ennek két legtekintélyesebb tagja az esztergomi érsek és a nádorispán, a királyi udvar ispánja volt.
• Az egyházszervezés párhuzamosan haladt az államszervezéssel. 1001-ben megalapították a Szent Adalbertről elnevezett esztergomi érsekséget, amelynek eérsekei Radla, Asztrik, később Gellért volt. A korban alapították a kalocsai érsekséget is, valamint 8 püspökséget (veszprémi, győri, pécsi, egri, váci, csanádi, bihari, erdélyi). Létrejöttek az első kolostorok. Kiemelt szerepe volt a pannonhalmi bencés apátságnak (996), ahol térítő papokat és szerzeteseket neveltek.
• István a koronázás után alkalmi jelleggel dénárt veretett, majd 1015 után a rendszeres, bojár minta szerinti pénzverés is megkezdődött. Ekkortól jelent meg az obulus vagy féldénár, amely távoli vidékekre is eljutott sőt hamisították is.
• István okleveleket is kiadott. 9 István korabeli oklevelet ismerünk, de csak 3 valódi: a pannonhalmi (1002), a pécsi és a veszprémi.
• A korban két törvénykönyvet hoztak létre, melyekben az államalapítással, az új társadalmi berendezkedéssel és az egyházszervezéssel kapcsolatos intézkedéseket rögzítették.

Külpolitika:

• A németekkel kezdetben jó volt a kapcsolat, de később II.Konrád megpróbálta hűbéri függésbe vonni az országot. 1030-ban támadást indított, de ezt István elhárította.
• Amíg a lengyel-német háborúk zajlottak (1003-1018), addig rossz volt a magyar-lengyel viszony, 1015-ben István a Vág folyó völgyében megállította I.Boleszláv lengyel király támadását. Később rendeződtek a kapcsolatok.
• Bizánccal kezdetben ellenséges volt a viszony, mert a magyarok dinasztikus viszonyt létesítettek a bolgárokkal. Később azonban a velencei szövetség létrejötte és Imre herceg bizánci hercegnővel való házassága a kapcsolatok javulását eredményezte.

Istvánnak két fiáról tudunk: Ottóról, de ő korán meghalt és Imréről, akit trónörökösnek neveltek (István király intelmei Imre herceghez), de 1031-ben egy vadászaton meghalt. A király az öröklésnél szóba jöhető unokaöccsét, Vazult pogánysága miatt nem tartotta alkalmasnak. Ezért húgának fiát, Orseoló Pétert jelölte ki örökösnek. Mivel Vazul állítólag merényletet tervezett a király ellen, István elfogatta, megvakítatta és száműzte három fiával együtt (Levente, András, Béla). I. István 1038-ban halt meg, 1083-ban I. László király szentté avattatta.

A gazdasági világválság és közvetlen következményei (1929-33)

2011-11-12T17:13:00.000+01:00

1929. október 24-én a New York-i tőzsdén 40-60%-kal estek a részvények árfolyamai. A válság a túltermelés matt következett be. Az eladhatatlan áruk miatt nagyon sok gyár bezárt, ez növelte a munkanélküliséget és csökkentette a fizetőképes keresletet. A kereslet csökkenésével ismét számos gyár kényszerült bezárásra, ami megint csak elbocsátásokkal járt. Ez az ördögi kör felmorzsolta a monopolkapitalista rendszert. A szűkülő belső piac tönkretette az agrárgazdaságot. Kinyílt az „agrárolló”, ami azt jelentette, hogy a mezőgazdasági termékek ára meredekebben zuhant az ipari termékekénél. Összeomlott a bankrendszer, és általános hitelválság tört ki.

A gazdasági válság politikai következményekkel is járt. Angliában a munkáspárti McDonald próbált úrrá lenni a válságon, 1931-ben a Munkáspárt kettévált és McDOnald nemzeti egységkormányt alakított, de ez a többlábon álló kormány nem volt képes radikális, New Dealhez hasonló reformokat véghez vinni. Keynes közgazdász nem lehetett próféta saját hazájában. Franciaországban 1929-ben Poincaré távozása után tört ki a válság. A politika megjelent az utcán is, szélsőbaloldali kommunisták csaptak össze szélsőjobboldali szervezetekkel (Action France, Tűzkeresztesek). Párizs a korrupcióról és botrányokról lett nevezetes. 1934-ben a Stavisky-ügy korbácsolta fel az antiszemita indulatokat. Az amerikai hitelektől függő Németország került a legmélyebb válságba. A munkanélküliség az 50%-ot is elérte, a kis- és középüzemek tönkrementek. Mindennaposakká váltak a politikai zavargások, a választásokon egyre jobban előretörtek az új rend hívei, a nemzetiszocialisták. Végül 1933. január 30-án Hitlert Hindenburg kancelláráá nevezte ki. A válságot Keynes elvei alapján az USA-ban Roosevelt elnök oldotta meg. Szakítottak a be nem avatkozási politikával és az állam fontos szerepet vállalt a gazdaságban. Új gazdaságpolitika – az állammonopolkapitalizmus – alakult ki. Az állam feladata az egyensúly fenntartása lett, majd ebből alakult ki a II. világháború utáni szociális piacgazdaság.

Amerikai válasz a nagy gazdasági világválságra

Roosevelt gazdasági- politikai programja: a New Deal

1929-ben Herbert Hoover lett az USA elnöke, akit váratlanul ért az 1929. október 24-én bekövetkező New York-i tőzsdekrach. Soha nem látott válságba került az amerikai gazdaság. 1932-re az ipari termelés 50%-kal csökkent, míg a munkanélküliség elérte a 25%-os szintet. A foglalkoztatás és a túltermelés ördögi körét a szabadversenyes-kapitalizmus nem tudta megoldani. Új gazdaságpolitikai irányváltásra volt szükség, amelyet elméletben Keynes angol közgazdász dolgozott ki, és Roosevelt valósított meg. 1932 novemberében lett a Demokrata Párt színében az ország elnöke. Politikai hitelét New York állam kormányzásában elért sikerei jelentették. Roosevelt beiktatása napján (1933 március 4.) általános bankzárlatot rendelt el négy napra. A Kongresszussal új banktörvényt szavaztatott meg, megtiltotta a bankbetétek tömeges kivitelét és az arany kivitelét az országból. Ezzel megoldotta a bankválságot. Megalakította a Polgári Tartalék Hadtestet, ahová munkanélküli fiatalokat soroztak be közmunkára napi 1&-ért. Ennek fontos társadalmi és gazdasági stabilizációs hatása volt. Helyreállította a gyapottermeléssel kimerített Tennessee folyó völgyét. 1933 májusában új agrártörvényt fogadtatott el, intézkedett a vetésterület és az állatállomány csökkentéséről. Elvetette a dollár aranyhoz való rögzítését és lebegtető inflációs politikát kezdett. Állami beavatkozással próbálta talpra állítani az ipart. Hatalmas összegeket áldozott közmunkára, közhasznú beruházásokra, az infrastruktúra fejlesztésére. Olyan beruházások voltak ezek, melyek effektíve nem jelentek meg a már telített piacon. Lefektették a tisztességes verseny szabályait, és kötelezővé tették a kollektív szerződések kötését. Létrehozta a Szövetségi Rendkívüli Segélyhivatalt a munkanélküli segélyek osztása céljából. Nemzeti propagandát folytatott, melynek része volt a „kék sas” akció is, amellyel a politikáját támogató vállalatok termékeit jutalmazta.
Keynes-elmélet

• Elméletének legfontosabb eleme a munkanélküliség problémájának újszerű megközelítése: nem a teljes foglalkoztatottság jelenti a gazdaság tökéletes működését
• A munkanélküliség méretét szerinte a beruházások, és a fogyasztás szintje határozza meg, amit az adott kormány politikája befolyásolhat
• Válság idején az állam kötelessége a beavatkozás a gazdasági életbe (még a túlköltekezés és a költségvetési egyensúly felborulása esetén is)
• Jóléti (állammonopolista) kapitalizmust kell kiépíteni (kereslet határozza meg a termelés mértékét), a fogyasztást állami segédlettel kell ösztönözni (pl. közmunkával infrastruktúra kiépíttetése).
• A munkaalkalom növeli a keresletet, ami újabb munkalehetőségeket teremt (állami szabályozás a termelésben.)

A világválság hatása az egyes országokra

A válság minden országot súlyosan érintett, egzisztenciális válságot okozott, és felkorbácsolta a szélsőséges ideológiai- politikai nézeteket.
Magyarország

1931 nyarán a Magyar Nemzeti Bank 200 millió pengőnyi aranyat és devizát fizetett ki, a készletek kimerültek, fizetésképtelenség, államcsőd fenyegetett.

1931. 07. 13-án 3 napos bankzárlatot rendeltek el, korlátozták a betétek kifizetését. Zárolták az arany- és devizakészleteket, pénzváltás csak a Nemzeti Bank engedélyével történhetett.

Mezőgazdasági termékeink nem voltak versenyképesek, szélesre nyílt az agrárolló. Nőtt a munkanélküliség, az elégedetlenség.
Nagy-Britannia

Az ipari termelés stagnálása miatt a gazdasági válság hatása nem olyan nagyméretű, mint pl. USA-ban, ezért nincs számottevő belpolitikai feszültség (szociális támogatások pl. munkanélküli segély bevezetése).
Franciaország

Az első világháborút követő gazdasági visszaesést nem tudta megfékezni, a gazdasági válság is érzékenyen érintette, s ez tartós társadalmi feszültséget gerjesztett.

Németország

A világgazdasági válság erősen éreztette hatását a német gazdaságban (50%-os munkanélküliség), a kommunista és a nemzeti szocialista szavazók tábora ennek hatására megerősödött (SA és a kommunista csoportok sorozatos fegyveres összecsapásai).

1933-ban Hitler lett Németország kancellárja, majd Hindenburg halála után (1934) megszüntette az elnöki tisztséget, és magát Führerré (birodalmi vezér) nyilvánította.

Megkezdődött a totális fasiszta állam kiépítése (végrehajtó hatalom teljesen bekebelezi a törvényhozó hatalmat, összes politikai pártot és szervezetet feloszlatják, terror: koncentrációs táborok létrehozása, Hitler a vezérelv alapján kormányoz a tömegmanipuláció eszközeivel: demagóg beszédek, nagyszabású ünnepségek).

Szovjetunió

Az első világháború totális gazdasági összeomlást eredményez (közlekedés elégtelensége miatt a segélyszállítmányok nem jutnak el az ország belsejébe, az élelmiszercsomagok tönkremennek, ez növeli az amúgy is pusztító éhínség mértékét).

1920-as évek eleje polgárháborúval és az intervenció visszaverésével telik, a súlyos gazdasági helyzetre hivatkozva bevezetik a hadikommunizmust (minden magánüzem államosítása) és a munkakényszert; a kötelező beszolgáltatás és a központi újraelosztás miatt több millióan halnak éhen a falvakban.

1921-ben a kronstadti matrózlázadás (amelyet levernek) megmutatja, hogy nem lehet a hadikommunizmust tovább fenntartani.

1921-ben Lenin bevezeti a NEP-et, az új gazdasági mechanizmust, amely megpróbálja érdekeltté tenni az embereket a termelésben, és piaci alapra próbálja helyezni a gazdaságot. Megszűnik a mezőgazdaságban a kötelező beszolgáltatás, helyette terményadó, de a fennmaradó résszel a gazda rendelkezik, iparban bevezetik a 8 órás munkaidőt, megszüntetik a munkakényszert, társadalombiztosítási ellátást vezetnek be.

1927-től megindul az erőltetett iparosítás (főleg a hadi és nehézipart fejlesztik, a könnyűipar elsorvad, az életszínvonal csökken), megszüntetik a NEP-et, 1929-től indul az öt éves tervek programja.

A mezőgazdaságban erőszakos szövetkezetesítés zajlik, kötelező beszolgáltatás van (ismét éhínségek falun).

A nagy földrajzi felfedezések és hatásai

2011-11-12T17:11:00.000+01:00

A XV. században lassú fejlõdés indult meg Európában: fejlõdött az ipar és a mezõgazdaság, s a népesség is növekedett. Ez nagymértékben hatott a nemzetközi kereskedelemre. Mivel Nyugat-Európa már nem tudta a megnövekedett népességet ellátni élelemmel, kialakult a kontinentális munkamegosztás, miszerint Kelet-Európa mezõgazdasági termékeket szállított az iparcikkekért cserébe. Ennek következménye lett Kelet-Európában a második jobbágyság kialakulása. Az olcsó nyugati iparcikkek pedig megfojtották itt az ipart, ezzel indul meg az sok évszázados lemaradás, mert keleten stagnálni fog a fejlõdés.
Az egyre növekvõ kereskedelem szomjazta a nemesfémet, amit eddigre a Távol-Keleti kereskedelem kiszívott Európából. A bányák is kimerültek, tehát pont akkor csökkent a hozam, mikor növekednie kellett volna. 1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyt, s a földközi-tengeri kereskedelem hasznát lefölözték. Közvetlenebb kapcsolatra lett volna szükség kelettel, ezért megindult az új útvonal keresése. Ám ehhez bizonyos technikai feltételek elengedhetetlenek voltak: kialakították a hosszú tengeri utakra alkalmas Caravellát, a tõkesúlyt, a kormánylapátot, s ekkor nyert igazi jelentõséget az iránytû is.
Ekkor kezdett terjedni az a tudományos elképzelés is, melyet az ókori görög tudós, Ptolemaiosz hirdetett, hogy a föld gömb alakú. Akkor tehát ha az ember nyugat felé indul el, egy idõ múlva keleten köt ki.
Az elsõ felfedezõ utakat a portugálok tettek meg (Tengerész Henrik, portugál herceg hajósiskolát alapított)
A portugál hajósok 1471-ben haladtak át az egyenlítõn, Bartolomeo
Diaz pedig 1487-ben érte el Afrika déli csúcsát, s bízva abban, hogy ezen az úton eljuthat Indiába, a csúcsnak a Jóreménység fok nevet - adta (igaza volt, mert 1498-ban Vasco de Gama így jutott el Indiába. Az elsõ portugál gyarmatot Indiaban Goa-nak nevezték.) Spanyolország 1479-ben lett egységes Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinand házasságával. 1492 elején befejezõdött a reconquista is. Ennek örömére engedték Colombus Kristófot elsõ - útjára: 1493 augusztus 3-án indult el három hajóval, s október 12-én lépett partra Guanahani szigetén. Másodi útjára (1493-1496) 17 hajóval indult, s állatokat vitt magával. A harmadik útról (1498-1500) aranyat, ezüstöt, drágaköveket hozott. Negyedik útján (1502-1504) fedezte fel a panamai partvidéket. Amerikát egyébként - Amerigo Vespucciról, a Medici-bank egyik megbízottjáról nevezték el.
A kor még egy nagy utazója volt Fernando Magellán, aki 1519-1522-ig körbehajózta a földet Öt hajójából mindössze egy tért vissza.
A pápa 1494-ben felosztotta a Spanyolország és Portugália között a területeket (Tordes Villi), miszerint a 80. hosszúsági körtõl nyugatra Spanyolország, keletre Portugália terjeszkedhet. A portugáloknak nem is volt érdekük nyugatra terjeszkedni, hiszen õk szerezték meg a Indiába vezetö rövid útvonalat.
Európába megindult az ismeretlen növények áradata: kukorica, dohány, burgonya, paprika, paradicsom, napraforgó, ananász, tök gyapot, kinin, kaucsuk, kakaó, és a vanília. Az állatok közül a pulyka és a láma származik Amerikából.
Bányákat gyapot-, cukornád- és dohányültetvényeket nyitottak a fehér emberek, s indiánokat dolgoztattak bennük. Ám mivel az indiánok gyengének bizonyultak, a rabszolgakereskedõk fekete rabszolgákat hoztak Afrikából, s ezzel megszületett az újkori rabszolgatartás. Az itt elterjedt ültetvényes gazdálkodás monokultúra volt, világpiacra termelt, és rabszolgamunkaerõre épült.
Európában az aranyéhségbõl túltermelés lett. Megindult az infláció, rohamosan emelkedtek a mezõgazdasági termékek árai a nagy népességnövekedés miatt, míg az iparcikkek ára nem változott. Az ipari termelés növelését sürgette a kelet-európai országok megnövekedett igénye. Angliában pl. a bérmunkásréteg létrejötte a posztóipar fellendülésével függött össze: a gyapjú iránti nagy kereslet arra ösztönözte a földbirtokosokat, hogy földmûvelés helyett juhot tenyésszenek. Ehhez egyre több területre volt szükség, így fokozatosan kisajátították a közös területeket, majd a parasztok földjeit is elvették, s „bekerítették" juhlegelõnek. A földjüket elvesztett parasztokból, és a tönkrement kézmûvesekbõl alakult ki a bérmunkás réteg. A nagy keresletet a merev céhszabályok keretei között nem lehetett kielégíteni, ezért a vállalkozók megkerülték a céheket, s a városokon kívül szervezték meg manufaktúráikat, ahol fizetett munkásokat dolgoztattak. A manufaktúra kezdetleges formája volt az ún. szétszórt manufaktúra, mikor a kereskedõ adta a nyersanyagot, de azt a munkás még meglevõ saját szerszámaival dolgozta föl, s visszaadta a kereskedõnek. A termelés fejlettebb formája a központosított manufaktúra volt, amikor a munkás a tulajdonos mûhelyében és szerszámaival dolgozott. A manufaktúrákban fontos szerepet játszott a munkamegosztás. A manufaktúrák létrejötte olcsóbb és nagyobb mennyiségû termelést tett lehetõvé, s emiatt sok kézmûves tönkrement, a vállalkozó kezében pedig jelentõs vagyonok halmozódtak fel, hiszen a bérmunkást elszakította a nyersanyagforrástól és az értékesítési piactól, s a hasznot a kereskedõ fölözte le. Ezek az emberek kénytelenek voltak éhbérért dolgozni, vagy ha csavargókká lettek, akkor Erzsébet királynõ 1597. évi rendelete értelmében gályarabságra ítélték õket. Ezt már tõkés üzemnek nevezzük, mert a pénzt a kereskedõ befektette. Ezzel az egyszerû árutermelés felbomlott, s kialakult a tõkés árutermelés (P-Á-P+P). Ezt nevezzük az eredeti tõkefelhalmozás korának: az a történelmi folyamat, amelyben a kistermelõ parasztokat és a kézmûveseket a termeléshez szükséges eszközöktõl megfosztják, mások kezében pedig felhalmozódik ez az eszköz, vagy az annak megvásárlásához szükséges összeg.
A nagy földrajzi felfedezések hatására a világkereskedelem fõútvonala a Földközi-tengerrõl az Atlanti-óceánra tevõdött át, s az itáliai és a hanza kereskedõvárosok hanyatlani kezdtek.

A gazdaság fejlődése és a királyi jövedelmek alakulása Károly Róbert idején

2011-11-12T17:10:00.000+01:00

Károly Róbert 1308-1342 között uralkodott. A XIV. század az érett feudalizmus korszaka Magyarországon. Fejlett pénzgazdálkodás és árutermelés volt jellemző. A rendi monarchia kialakulása is ebben az időszakban kezdődött meg.

1301-ben III. Andrással az Árpád-ház kihalt. Ezt követően a hatalom az oligarchák (tartományurak) kezébe került. Károly Róbert V. István dédunokájaként tartott igényt a trónra a cseh Premysl Vencel és a bajor Wittelsbach Ottóval szemben. Hosszas csatározások és tárgyalások után a pápa és a magyar főpapság támogatásával szerezte meg a trónt. Háromszor koronázták meg (1301, 1309, 1310), mire a legitim koronázás összes feltételét biztosítani tudta (Szent Koronával, Székesfehérváron, az esztergomi érsek által). 1321-ben, Csák Máté halálával került az egész ország a király kezébe.

A tartományurakkal kapcsolatban gazdasági problémák is felléptek. Mivel III. Bélától kezdve a mindenkori uralkodó rengeteg birtokot adományozott, emiatt az ezekből származó domaniális jövedelem rendkívül megcsappant.

Károly Róbert ezért legelőször a feudális monarchiát szervezte újjá:

• visszaszerezte a királyi birtokokat
• a tartományuraktól elvett uradalmakat saját híveinek osztotta ki, így új nagybirtokosi réteget hozott létre (Garai, Lackfi, Báthory)
• a birtokokat ezentúl honorként és nem magánbirtokként kapták a nemesek, vagyis hivatali időre. Ezáltal teljesen a király kegyétől függtek.
• A megadományozottaknak birtokaik arányában magánhadsereget kellet kiállítania. A király erre az ún. banderiális hadseregre támaszkodik. (Csak az ország védelmekor vehette ingyen igénybe.)

Károly Róbert ezekkel a lépésekkel alapozta meg hatalmát és ezek tették lehetővé, hogy további reformokat hajtson végre.

Gazdaságpolitikájának kulcsszava a regálé jövedelem. Ez olyan jövedelem, amely a királyi rangból kifolyólag jár az uralkodónak, ellentétben a domaniális jövedelemmel, amelyet a birtokok jogán kap, a legnagyobb földesúr lévén.

Magyarország rendkívül gazdag volt ásványkincsekben. Főként aranyat, ezüstöt és sót bányásztak. Károly Róbert elsősorban a nemesfémbányászatot kívánta támogatni. A bánya monopólium reformjával érdekeltté tette a földesurakat a bányák megnyitásában: a birtokos megkapta a bányabér (urbura) egyharmadát. A bányabér az aranykitermelés egytizedét ill. az ezüstkitermelés egynyolcadát jelentette. Magyarország európai viszonylatban is jelentős mennyiségű nemesfémet bányászott: évente 1 tonna aranyat és 10 tonna ezüstöt.

Jelentősebb jövedelem volt ennél a pénzverés monopóliumából származó bevétel. A kitermelt aranyat, ezüstöt a termelők kötelesek voltak beváltani. A beszolgáltatások során kb. 40-50%-os haszonra tett szert az uralkodó.

A király az alsó-magyarországi bányászat fellendítésére külföldi bányászokat hívott az országba. Itt új központok jöttek létre: Körmöcbánya, Selmecbánya és Besztercebánya. A pénzveréshez firenzei pénzverő mestereket hozatott. Az jó minőségű új pénz, az aranyforint is firenzei mintára készült. Váltópénzként az ezüstdénár szolgált. Hogy az aranyforint megtarthassa értékét, a királynak le kellett mondania az évenkénti beváltásról (kamara haszna) és a pénzrontásról.

Ezen jövedelem pótlására vezette be az első állami adót: a kapuadót. Ez jobbágytelkenként évente 18 dénár fizetését jelentette.

A harmincadvám, mellyel a fellendülő kereskedelmet adóztatta meg tovább növelte az uralkodó bevételét.

Károly Róbert kiépítette a kamarákat, a pénzbegyűjtés szerveit. Ezek élén a kamaraispánok álltak. Az egész rendszert a tárnokmester, akkoriban Nekcsei Demeter fogta össze. A király –kihasználva a pápaság meggyengülését- a pápai jövedelem egyharmadát is lefoglalta. Emellett élt az invesztitúra jogával.

1335-ben a visegrádi királytalálkozón Luxemburgi János cseh és III. Kázmér lengyel királlyal tanácskozott. A cseh uralkodóval egy Bécset elkerülő kereskedelmi útvonalról állapodott meg. A gyermektelen Kázmér pedig Károly Róbert fiát, Lajost tette meg örökösévé.

Károly Róbert utódja, Nagy Lajos (1342-1382) aktív és nagyhatalmi külpolitikát folytatott. A rengeteg hadjárat leapasztotta az apja által felhalmozott kincstárat. A harcok fedezésére nőttek a földesúri terhek, a nagybirtokosok tovább gazdagottak, ezáltal a hatalmuk is növekedett. 1351-ben ezért gyűlést hívott össze, melynek keretein belül több új dolgot is törvénybe iktatott :

• Megújította az Aranybullát, biztosította a nemesi szabadságjogokat, kivéve a nemesi föld örökítését.
• Aviticitas: ősiség törvénye: a nemesi birtok sérthetetlen, elidegeníteni nem szabad. Ha nincs örökös, a nemzetség oldalági ága örököl. Ha a nemzetség kihalt, a föld a királyi kincstárra száll. (háramlási jog, fiscalitas)
• Bevezette a kilencedet (nona), amely a jobbágyi terhek egységesítését jelentette.
• Egyazon nemesség elve: a kisnemesektől a bárókig a nemességet ugyanazok a szabadságjogok illeti.
• Úriszék: a nemesek ítélkezhettek a jobbágyok ügyeiben. (Esetenként pallosjoggal is bírtak, amely halálbüntetés kiszabására is feljogosította őket.)
• A jobbágyokat megillette a szabad költözés joga.

A városok két típusa alakult ki: a mezővárosok (földesúri függésben vannak, terheiket egy összegben fizethetik, saját bírót választhattak) és a szabad királyi városok (csak a királynak adóztak, fallal vehették körül magukat, saját önkormányzatuk volt). Az ipar fejlődését mutatja a céhek megjelenése.

A szabad királyi városok Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) király uralkodása alatt váltak önálló renddé. A feudális gazdaság Mátyás (1458-1490) idején teljesedett ki, ekkor élte fénykorát.

A feudalizmus gazdasági viszonyai Nyugat-Európában

2011-11-12T16:50:00.001+01:00

A középkori uradalom jellemző vonásai és a mezőgazdasági technika fejlődése Európában (X-XI. sz.)

A Római Birodalom fennállásának utolsó száz évében visszaesett az árutermelés és beszűkült a piac. Ennek oka , a rabszolgaságot felváltó colonusrendszer volt. A Nyugat önellátó nagybirtokok sokaságára esett szét. Ezeket uradalmaknak hívjuk, s gazdasági funkcióik mellett igazgatási, bíráskodási szerepük is volt. A nem véletlenül ,,sötétnek’’ nevezett középkorban azonban némi fellendülést jelentettek a mezőgazdasági fejlesztések. Északon új eszközök, módszerek alakultak ki. Eleinte az erdőirtással nyert területeket felszántották és a föld kimerüléséig művelték. Ezt nevezzük talajváltó rendszernek. De ez a módszer alacsony hozamú volt.

A fejlődés első állomása a kétnyomásos gazdálkodás volt, amelynek lényege, hogy a termőföld felét bevetették, a másik felét ugarnak hagyták, ahol az állatok legelhettek, és trágyájukkal felfrissítethették a földet. Minden évben másik fél volt a szántó és másik a legelő. A következő lépcső a háromnyomásos gazdálkodás volt, ahol az ugar már csak a termőföld egyharmadát jelentette, a maradék két harmad közül az egyik tavaszi, a másik őszi gabona volt. Az egységek évente cserélődtek.

Új eszközöket kezdtek el használni, mint például a csoroszlyás, kormánylemezes, nehéz fordítóeke. Ennek segítségével mélyebben tudtak szántani. Jelentős volt még a borona elterjedése is. A nehézeke fogatolása csak a szügyhámmal együtt terjedhetett el, ami segítségével nagyobb erőkifejtésre volt képes az igavonó állat (ökör, ló).

A fenti technológiai és technikai újdonságok tették lehetővé, hogy a 12. századra a mezőgazdaság virágzásnak induljon Nyugat-Európában, megjelenjen a többlet, javuljanak az életkörülmények, növekedjen a lakosság száma - és kialakuljon a növénytermesztés és s az állattenyésztés egyensúlya. A hatalom alapja a földbirtok volt. Az előkelők az újonnan földet szerzett germán törzsfőkből és kíséretükből alakultak ki. Az újdonsült királyok hatalmuk biztosítása érdekében kénytelenek voltak földet osztani híveik között. Ezeket a birtokadományokat (benefíciumokat) a király bármikor visszavehette. A fegyveres szolgálathoz kötött földet hűbérbirtoknak, feudumnak nevezzük. Ebből a kifejezésből alakult ki a korszak elnevezése: feudalizmus.

A király által adományozott nagy földterületekből azok urai szintén kénytelenek voltak szolgálat fejében földeket átadni, és ezek tulajdonosai megint csak hasonlóan tettek. Az uralkodó réteg ilyen rendeződését hűbéri láncnak hívjuk, melynek tagja volt az egyház is. Az adományozó a hűbérúr (senior), az adományozott a hűbéres (vazallus). Mindannyian a nekik alárendelt parasztok munkájából éltek, akik védelmére elkötelezték magukat.

Fokozatosan létrejött a jobbágyság korábbi rabszolgák, colonusok, szabad germán parasztok összeolvadásának eredményeként. A jobbágy csak használója volt telkének, de azt szabadon örökíthette. A telek nagyságának mértékében szolgáltatásokkal tartozott a földesúrnak. Ez több részből állt. Meghatározott időtartamú robottal tartozott a földesúrnak, ami azt jelentette, hogy az allódiumot kellet művelni, szállítani, építkezni. Az allódium a földesúr saját kezelésű birtoka. A roboton kívül terményadót is kellett fizetnie a jobbágyoknak, és ajándékokat adni, nagyobb eseményekkor. Érdekelt volt a termelés fokozásában, hisz minél többet termelt, annál többet kapott. A jobbágy személyileg is függött urától, mert költözködése fölött a földesúr döntött.

A termelés rendjét a faluközösség szabta meg. A falu közösen birtokolt határát dûlõkre osztották és meghatározták, hogy melyikben mit kell termelni. Évenként minden dûlõben osztottak valamennyi családnak megfelelõ parcellát. Sorshúzással döntötték el, ki melyik területet mûveli. Ezeken a falu által meghatározott növényt kellett termelni (nyomáskényszer). A paraszti tulajdon örökölhetõ volt. A dűlőkön kívül voltak közös használatú területek, mint például, patak, tó, erdő, legelő.

A hűbéri rendszer Nyugat-Európában alakult ki, két főszereplője a hűbérúr, akinek földbirtoka van és a vazallus (hűbéres), aki örökletes használatra megkapja a földet. A hűbérúr megvédi a vazallusait és igazságot szolgáltat nekik, a vazallus pedig szolgálatokkal tartozik neki. A vazallus minden peres ügyével a hűbérúr bírósága elé tartozik, ami egy nagyon erős függés, amit viszont enyhít, hogy a bíróság esküdtjei az ő vazallustársai, akik tehát hasonló cipőben járnak, mint ő.

A hűbéres-vazallusi kapcsolat nagyon tartós, addig tart, amíg a hűbéres családban ill. a vazallus családban van fiú örökös, aki apjuk halálával annak földjét, esküjét is megörökli. Az örökös mindig a legidősebb fiú, a többiek ki vannak zárva az öröklésből, nekik más úton kell szerencsét próbálniuk egyházi pályára lépéssel, vagy más földön lovagi szolgálatba állással stb. A hűbéri föld csak a hűbéri eskü megszegése esetén vehető vissza, akkor is csak a hűbérúr bírósága által. Előfordulhat, hogy valaki csak földjei egy részének révén hűbéres. Az angol királyok Hódító Vilmostól Földnélküli Jánosig franciaországi birtokaik révén a francia király hűbéresei voltak, és sokkal nagyobb birtokaik voltak Franciaországban, mint a királynak. Ezektől a birtokoktól végül Jánost a király hűbéri bírósága fosztotta meg a hűbéresküjének megszegése címén, innen kapta János a földnélküli jelzőt.

A hűbéres mindig elsősorban a saját hűbérurának tartozik engedelmességgel, ami erősebb minden egyéb viszonynál. Ha a király egyik hűbérese fellázadt, akkor ő ezért büntetést kapott, mentesültek viszont a büntetés alól a hűbéres hűbéresei – elméletben –, mivel azok a saját hűbéri esküjüknek megfelelően jártak el, a királyhoz őket semmilyen kötelező viszony nem fűzte.

A földön élő szolgák (Magyarországon a késő középkortól a jobbágyok) jogi értelemben sem a birtoklás, sem a használat szempontjából nem rendelkeznek saját földdel, így hűbéresküt sem tesznek. A szabad állapotúak viszont bármikor kiléphettek egyoldalúan a viszonyból és szabadon elköltözhettek.

Feudalizmus gazdasága: Már a IV. századtól kezdve megfigyelhetõ a római birodalom nyugati részén, hogy az árucsere csökkenésével a gazdasági élet súlypontja fokozatosan a mezõgazdaságra helyezõdött át. A nagybirtok megerõsödése is megfigyelhetõ, és a késõbbiek folyamán a szabad parasztok túlnyomó többsége a birtoktól függõ helyzetbe került. A városok hanyatlásával az iparosok zöme is a vidéki nagybirtokokra húzódott. Az iparosok jobb mezõgazdasági eszközökkel látták el a parasztságot. Zárt, önálló rendszer alakult ki, amely kifelé nem sok árut termelt, de a dolgozó rétegeknek az elõzõ korabelinél magasabb ellátást tudott biztosítani. A nagybirtokon tehát megvalósult az ipar és a mezõgazdaság üzemszervezeti egysége. A munkaerõt parasztok biztosították, akik a föld használata fejében megmunkálták a birtokos földjét, és terményhányaddal is szolgáltak. A parasztok megtanulták a fejlett technika alkalmazását, a földesúr védelme alatt állottak, és egyúttal hozzájutottak a birtok olyan technikai szolgáltatásaihoz, amihez önállóan gazdálkodva nem jutottak volna. Dél-Európában kialakult a kétnyomásos gazdálkodás, a talajpihentetési rendszer, aminek tulajdonsága az volt, hogy a területet két részre osztották, egyik évben az egyiket mûvelték, másikban a másikat. Az épp nem mûvelt területet ugarnak nevezték. Északon a legelõváltó gazdálkodás volt a jellemzõ, ami azt jelentette, hogy egy területet kimerülésig mûvelték, majd utána új területet alakítottak ki. Ezt késõbb felváltott a háromnyomásos gazdálkodás. (IX. század) Itt már csak a föld 1/3 része volt ugar, mert az egyik harmadába õszi a másikba pedig tavaszi gabona került elvetésre. A VIII. században egyes helyeken a túlnépesedés jelei mutatkoztak, ami telepítésekhez vezetett. Néhol a falvak a földesúr kúriája köré települtek, másutt a földesúr lakóhelyétõl távolabb jött létre a telepes falu. A parasztok átvették a földesúri gazdálkodás módszereit, és önállóan tudtak már gazdálkodni.

A termelés rendjét a faluközösség szabta meg. A falu közösen birtokolt határát dûlõkre osztották és meghatározták, hogy melyikben mit kell termelni. Évenként minden dûlõben osztottak valamennyi családnak megfelelõ parcellát. Sorshúzással döntötték el, ki melyik területet mûveli. Ezeken a falu által meghatározott növényt kellett termelni (nyomáskényszer). A paraszti tulajdon örökölhetõ volt. A paraszt sokkal érdekeltebb lett a termelésben.
A korszak végén feltalálták a nehéz ekét, amely mélyebben szántott a könnyû vaspapucsos faekével szemben, így lehetõvé vált, hogy új területeket fogjanak mûvelés alá. Részei: szarv, ekevas, elé be fogott ökör. Feltalálták a szügyhámot is, amelynek segítségével jelentõsen megnövekedett a munka hatásfoka, és a patkót is, ami úgy szintén az állat tûrõképességét növelte. A telepes kirajzás meggyorsult, a mûvelhetõ földterület megnõtt. A számuk azért növekedett fõként ennyire, mert a földet a családból egy fiú örökölte, a többi kénytelen volt új területeket keresni magának. Önálló, szakszerû városi ipar ebben az idõben még nem volt. Vándor iparosok járták az országot. Iparilag legfejlettebbek a kolostorok birtokai. (építõ-, szobrász-, festõ-, ötvösipar) A helyi kereskedelem szûk körû volt, a távolsági kereskedelemnek maradt döntõ szerepe. Elsõsorban luxuscikkeket szállítottak az arab, szír, zsidó, bizánci kereskedõk, pl. pamut, selyem, prém, cukor, fûszer)

A feudális társadalom: A római uralom összeomlásakor voltak rómaiak, romanizált barbárok és germánok. Jogállás szerint szabadok és rabszolgák. A társadalom élén a germán fejedelmek állottak. Hatalmukat erõs fegyveres kíséretük biztosította. A következõ réteg a nagybirtokok uraiból állt. Hatalmas földekkel rendelkeztek, szabad, félszabad és szolgarendû munkaerõt alkalmaztak. Nekik is volt fegyveres kíséretük. Vegyes munkaerõt foglalkoztattak a közép- és kisbirtokosok, akik ugyancsak szabadon rendelkeztek földjükkel. A szabad parasztság egy ideig még tartotta önállóságát, többségük azonban a nagybirtok munkaerejévé vált. A rabszolgaság csökkenõ tendenciát mutatott. A nagybirtokosok gazdasági és katonai jelentõségük növekedésével a szabad elemeket fokozatosan függõ helyzetbe vonták. A függésbe kerülés nemegyszer a szabadság elvesztését is jelentette. A királyi birtokadományok is fokozatosan megváltoztak. A kötöttség nélküli birtokadományt (beneficium) felváltotta a feltételes birtokadomány (feudum). A király megfelelõ számú fegyveres kiállítására kötelezte a földesurat. A társadalom jog szempontjából leegyszerûsödött, két alapvetõ osztályra tagolódott: földbirtokosokra és jobbágyokra. A szabadok egymás közt is a hûbéri függés rendszerében éltek.

Nemesek lettek:
- az ókori rabsz.tart. társadalomból: gazdagok (földbirtokos, kereskedõ)
- a törzsi nemzetségi társadalomból: törzsi-nemzetségi vezetõk,
- fegyveres kíséret

Jobbágyok lettek:
- az ókori rabsz.tart. társadalomból: rabszolgákból (jobb helyzetük lett), közrendû szegényekbõl (rosszabb), colonusokból (rosszabb)
- a törzsi nemzetségi társadalomból: szolgákból.

A hûbéri rendszer legfelsõ csúcsán a király állt, aki a jogok forrása (szuverén) volt. Az õ hûbéresei a nagybirtokosok, akiket megfelelõ számú fegyveres kiállítására vagy fõhivatalok viselésére köteleztek. A nagybirtokos a király hûbérese (vazallus) volt, a király pedig a nagybirtokos ura (dominus). A rendszer legalján az ún. kishûbéresek állottak, akiknek a birtokuk jövedelmébõl már csak a személyes hadba vonulás költségeit tudták fedezni.

Az uralkodó osztály szerves részét alkotta az egyház. Az egyházi birtokokon alakult ki a legmodernebb gazdálkodás. Plébános- esperes-püspök-érsek ez a szervezet a világi papság, amelynek élére a római pápa került. A világi papság mellett elterjedtek a szerzetesek is. A jobbágyság nem rendelkezett a föld tulajdonjogával, a földesúr magánbirtokán /allódium/ dolgozott és a földesúrtól kapott földön gazdálkodott a faluközösségben. A földhasználat fejében a földesúrnak szolgáltatásokkal tartozott: pénz, termény, munkaszolgáltatás /robot). Ezeken kívül még ajándékokat is kellett adnia. Érdekelt volt a termelés fokozásában, hisz minél többet termelt, annál többet kapott. A jobbágy személyileg is függött urától, mert költözködése fölött a földesúr döntött.

Évszámok:
• 622: Mohamed próféta híveivel együtt Mekkából Medinába menekül, ahol létrehoz egy olyan közösséget, mely az iszlám arábiai terjesztését tűzi ki. Szellemi és politikai vezető lesz.
• 732: Martell Károly legyőzi az Ibériában előrenyomuló mórokat, Poitiers.
• 800: Nagy Károlyt, frank királyt III. Leó Rómában császárrá koronázza. (december 25.)
• 843: A Frank Birodalmat végelgesen felosztják. A verduni szerződésbe három részre szakad: Jámbor Lajos fiai között – Lothár kapja a középső területeket, Német Lajos a keleti területeket és Kopasz Károly a nyugatiakat.
• 962: I. Ottó német király seregével Itáliába vonul és megszabadítja a pápát ellenfeleitől, majd megerősítette a Karoling adományokat (Kiss Pippin, 752). XII. János pápa császárrá koronázta, s ezzel létrejött a Szent Német-római Birodalom.
• 1054: IX. Leó pápa legátusa, Humberto da Silva Candida püspök, a dél-itáliai befolyásról és teológiai kérdésekről (cölibátus) folytatott sikertelen tárgyalások után a Hagia Sophia oltárára helyezi a konstantinápolyi pátriárkát kiközösítő bullát, mellyel kezdetét veszi a keleti szkizma. Formálisan 1965-ben feloldották.

Kérj egy tételt!!!!

2011-03-28T21:43:00.000+02:00

Kérj egy tételt!!!!

Tétel kérésére a következő fórumban van lehetőség. Ahhoz, hogy a fórumot tudd használni regisztrált Facebook tagnak kell lenned és az oldalt is LÁJKOLNOD kell.

Bármilyen kérést, kérdést is ide írhattok.

Economical and social characterization of region of the North Great Plain

2011-02-20T21:18:00.001+01:00

Society:

population: 1,550,000 people
population density: 87.5 p/
population of the North Great Plain is constant the annual variation is only 0.03%.
unemployment: 90,000 people are not employed
there are not small cities: people live in villages and large cities, this evolved under the Turkish Reign
Gipsy population is about 50,000
religion.-1,150,000 people are members of a religious group
the most popular churches-Catholic /550,000 p./
Calvinist /550,000 p./

Economy:

landscape: it is a plain, so the variation of height not reaches 200m
it is poor in minerals /except some recourses/
it has good soil and climate
agriculture and processing industry, which settled on it, is developed
the development of the infrastructure is under the territorial (országos) average

Counties of the North Plain:-Szabolcs-Szatmár-Bereg county

Hajdú-Bihar county
Jász-Nagykun-Szolnok county

There are big differences between the counties inside the region.:

H.-B. c.:-It has multi-faceted agriculture and industry.
Debrecen has central role.
J.-N.-Sz. c.:-Mean developed (közepesen fejlett) area.
Sz.-Sz.-B. c.:-It is at a disadvantage (hátrányos helyzetben van).-small settlements
high rate of unemployment
unfavourable soil attributes (talajadottságok)

Hajdú-Bihar County:

Minerals (ásványkincsek):

the natural gas extraction (kitermelés) is significant and there is a bit mineral oil extraction

Industry:-industry is settled in the cities

Debrecen has multi-faced industry:-chemical-, food-, press industry and production of agricultural machines and bearing (csapágy)
Other cities with factories:-Hajdúszoboszló-chemical industry
Téglás-production of machines

Agriculture:-in this county agriculture has an important role

main cultivated plants:-wheat
corn
potato
sugar-beet

animal breeding:-cow-9% of the Hungarian substance is in this county
swine-10%
sheep-20%

Jász-Nagykun-Szolnok County:

Minerals:

extraction of the natural gas and mineral oil is should be noted
extraction of raw materials of the building industry is significant-sand
clay

Industry:

it is settled in the cities
leading branches:-machine industry-Jászberény
Szolnok
food industry-poultry processing-Törökszentmiklós
milk industry-Tiszafüred
mill industry-Törökszentmiklós
sugar industry-Szolnok
vegetable oil and bier production-Martfű
baking industry-Szolnok
other existing branches in this county: -chemical industry-Szolnok
paper industry-Szolnok
furniture industry-Szolnok
shoe production-Martfű

Agriculture:-in this county agriculture has an important role

main cultivated plants:-wheat
sunflower
corn
sugar-beet
alfalfa (lucerna)
rice-90% of the Hungarian rice casting area (vetőterület) is in this county
animal breeding: -there is about 7-8% of the Hungarian substance of swine, cow and sheep
there are about 4000 horses
and more than one million poultries

Szabolcs-Szatmár-Bereg County:
Minerals:

only sand, and clay are extracted in this county

Industry:

leading branch:-food industry-Kisvárda
other important branches in this county:-chemical industry
textile industry
machine industry
wood industry-Vásárosnamény
Tuzsér
centres of the industry:-Nyíregyháza:-food industry
gum industry (gumiipar)
Tiszavasvári:-medical industry
Nyírbátor:-shoe industry
Záhony:-its industry is built on the border traffic

Agriculture:

main cultivated plants:-field (szántóföldi) plants-wheat, corn, sugar-beet and potato
fruits-apple, plum, cherry and nut

animal breeding:-there is about 5% of the Hungarian substance of swine and cow
there is 16.5% of the Hungarian substance of sheep
there is about 6.5% of the Hungarian substance of poultry

Érettségi én így szeretlek!!!!

2011-02-17T15:38:00.002+01:00

A képre kattintva az "Érettségi én így szeretlek!!!!" oldalra juthatsz. Kérlek LIKE-old. Vagy ugyanezt megteheted a bal oldalon található LIKE-BOX segítségével is köszönöm.

Earthquake

2010-12-07T22:40:00.002+01:00

Earthquake is a movement of the crust. About 150, 000 earthquakes can be sensed yearly without instruments, these movements are the macro seismic quakes (makroszeizmikus rengés). And there are 1 million, which is only detectable with instruments, these are the micro seismic quakes (mikroszeizmikus rengés). 90% of the earthquakes are connected with the margins of plates, similarly to active volcanoes. And because of this, on a map the epicentres show these lines. The other 10% are caused by eruption of volcanoes, and the collapse of underground cavities (üreg). The hypocentre is the underground site, from which earthquakes waves originate. The epicentre is the area of the surface directly above the hypocentre /focus/ o fan earthquake. We can make a difference among three types of the earthquakes: shallow-focused (sekély fészkű) /0-70 km/, mid-focused (közép fészkű) /70-300 km/, and deep-focused (mély fészkű) /300-700 km/ earthquakes. We can measure the strength of the earthquake by seismograph. There are two scales to express the power of an earthquake.

a) Richter scale: It contains 10 grades:

Micro (less than 2.0), Very Minor (2.0-2.9), Minor (3.0-3.9), Light (4.0-4.9), Moderate (5.0-5.9), Strong (6.0-6.9), Major (7.0-7.9), Great (8.0-8.9), Rarely Great, (9.0-9.9), Meteoric (10+)

b) Mercalli scale: It contains 12 grades:

I, Instrumental, II, Feeble, III, Slight, IV, Moderate, V, Rather Strong, VI, Strong, VII, Very Strong, VIII, Destructive, IX, Ruinous, X, Disastrous, XI, Very Disastrous, XII, Catastrophic

-The strongest earthquake in Hungary was in 28. 06. 1763. in Komárom.

-The strongest earthquake on the Earth since 1900 was in 2004 in Sumatra, Indonesia, its magnitude was 9.0, and there 289.000 people died.

Characterisation of the centres and peripheries of world economy from the economical and social point of view

2010-12-07T22:39:00.000+01:00

The centres and peripheries are the 2 opposite poles of world economy. The centres of world economy contain those areas in which the most important elements of capitalist economy (the capital, the technical- and social knowledge) accumulate. Developed countries belong to the centre, they have a leading role in the most modern and the fastest developing economical branches, in the economical system of the world and in the organization of regional integrations. They have influence on international trade, and on the movement of capital and money. Due to their leading role in world economy, their national economy is also integrated on a high level. It means that the connection system between their ecomical branches and the proccesses of their national economy is multilateral ^sokrétű. The infrastructure is also highly developed.

Outside the centre, there is a semi-peripheric zone whose countries provides resource, market and expanding area for the central states.

The next zone is the periphery which is the outskirt of the world economy from both economical and territorial point of view. It contains the group of developing countries.They have a passive role in world economy or they are very dependent on the global economical processes directed by developed countries.But for these countries it is possible to rise. ^{felemelkedni (gazdasági értelemben is)}

Nowadays three centre pole of growing ^{növekedési pólus} move ^mozgatja the world trade. The status of several countries and regions are determined by their relationship to the centre poles of growing. The 3 centre pole of growing are: the European Union, the U.S.A and Japan. Their common name is Triad. In today’s world economy actually the Triad takes up ^{teszi ki,} ^alkotja the centre. The flow of capital, technology and goods take place here, it possesses the 80% of all functioning capital. The other economical regions are only hinterlands^hátország of the Triad.

The main engine and haszonélvező of world trade has been the U.S.A since the 1990’s. Its functioning capital import and export is the largest in the world, and it accunulates the largest commercial deficit.

Japan’s economical output^{teljesítmény} has stagnated since the 1990’s, but it has the most significant commercial activity of the three poles of growing. Its functioning capital export is much more than its import.

The profit of the European Union’s commerce is quite mild. The 1/3 of the world’s functioning capital export and import is conducted ^lebonyolít by the EU.

Social point of view:

The food production of the world – despite the population boom – exceeded ^meghaladta the increase of all population. As a result of the modern agrotechnics of the developed countries the overproduction of food is characteristic to the entire world, even some countries suffer from crisis caused by the overproduction. In these areas there is overconsumption that is an exacerbating ^súlyosbodó impact^ártalom on civilization. The unhealthy alimentation (that contains too much carbohydrate and protein) and the lack of training endangers the health of the population living in prosperity.

In a larger proportion of world population the main problem is the lack of food. The agricultural production of developing countries is not in proportion with the rapid increase of population that is why the lack of food is constant^állandó in these territories. The most cruel consequence of overpopulation is malnutrition. ^éhezés

The feature of the third large group of people is „hidden malnutrition”. Their problem is not the quantity of the food, but its quality. This food misses vitamins and microelements.

In countries suffering from malnutrition infant and child mortality is high and low life expectancy and pathologic ^kóros decrease of body weight of children are characteristic. The income of the population of developing countries is so low that they cannot appear on food market as a consumer. Consequently the main reason for malnutrition is poverty.

Changes in the Energy Policy of the World from the late 20th century

2010-12-07T22:37:00.000+01:00

OPEC: Organiztaion of Petrol Exporting Countries
1973: OPEC decided that the exporters increase the price of oil significantly

It is called „oil price explosion” (olajár-robbanás) and the economical crisis that evolved due to this is called „oil crisis” (olajválság).
As the price of oil increased it brought about general increasing of the price of energy
The production of all goods needs energy, consequently the increase of oil’s price led to a general increase of prices

It led to:
- bankruptcy (csőd) of companies
- unemployment
- inflation
- decrease of economical increase (this is called recession)
(=gazdasági növekedés csökkenése, amit recessziónak nevezünk)

The crisis was exacerbated by that the world economy at that time was in a period when the demands of the consumers’ market determined the production (not conversely) and the consumers were interested in unique products, not in goods producted en masse (tömegesen).

Companies had to change, had to research the demands of the consumers, evolve (kifejleszt) the product, organize its production and put it on the market as fast as possible

It made production expensive, because the budget of raw-material and energy increased

They had to find solution in order to remain able to compete
They turned towards renewable energy resources, because they are cheaper and by the usage of these resources, producers depended less on the fluctuation of the prices of oil than before

Renewable energy resources:
1.) hydroelectric power: power of rivers
dams (e.g. Norway and Scandinavia) & reservoirs (e.g. China)

2.) solar energy:
- comes from the sun used by solar collectors provides small amount of energy private houses use this kind of resource
- uneven energy resource

3.) wind energy:
- uneven
- can be used along seacoasts and at places where there is constant wind
(e.g. seacoasts, plains, high mountains)

4.) geothermal energy: steam
5.) waves tides tidal energy (waves and tides are the biggest at the bay of Fundy /60m/)

America

2010-12-07T22:31:00.000+01:00

America lies on the Northern, Southern and Western hemisphere of the Earth. Asia lies the closest to it at the Bering Strait.

The two main parts are North America and South America which are joined by the narrow isthmus of Central America.

The huge North-Southern extension of America is shown by the fact that it is crossed by the Northern Polar Circle, the Tropic of Cancer, the Equator and by the Tropic of Capricorn. The Southernmost part of the continent lies close to the Southern polar circle.

The continent is bordered by the Arctic Ocean (North), the Atlantic Ocean (East) and by the Pacific Ocean on the West. The two oceans are connected under the narrow Southern part of the continent. Due to the fact that they lie extremely close to each other at Central America, the Panama Canal was built at the narrowest part of the isthmus.

East from Central America, the archipelago of the Caribbean Sea is located with the Lesser Antilles, the Greater Antilles and the Bahamas.

Because of the numerous peninsulas, islands and gulfs the coastline is said to be indented.

Greenland, the greatest island of the world, belongs to the islands of the Arctic Ocean. The islands of the Eastern part: Florida and the Labrador Peninsula. On the West, we can find Alaska and California which run out far into the sea.

The two largest gulfs are the Hudson Bay and the Gulf of Mexico.

The coastline of South America is unindented.

America is the second largest continent after Asia in size: 42.1 million km².

The relief of land and the mineral resources of North America

The oldest part of it is the Canadian Shield which embraces the Hudson Bay. Towards the West and South-west the shield can also be found under the sediments of the neighbouring regions. It is actually built up of granite and has been created by destruction which consumed many hundred millions of years. That is why its minerals are close to the surface now. Its current surface got created thanks to the Ice age. The ice cap planed its surface by its sliding motion. The soft rocks were excavated, the harder ones were smoothed and the debris was deposited. After the continuous melting of the ice cap the continent started to elevate. The basins were filled up by lakes and the rivers also contributed to the further creation of the relief of North America.

The Appalachians, which lie on the Eastern side of the continent, elevated in the Paleozoic. Between the ranges of the block mountains, there are fertile plateaux and river valleys. On the terraced slopes rivers flow with several waterfalls. Their powers are utilized by hydroelectric power plants. The most important mineral resource is the black coal.

The youngest and the highest mountains of the continent are the Cordilleras and they got created in the tertiary period as a part of the Pacific mountain system. The orogenesis still hasn’t come to and end due to the closing Pacific plate and North American plate. An obvious proof of this was the eruption of Mount St. Helens in 1980.

The ridges of the Pacific mountain system can also be found in South America and even in Asia on the coasts of the Pacific Ocean.

The Western ridges of the Cordilleras are young mountains that are separated by trenches.

The innermost arch of the Cordilleras are the Rocky Mountains which blocks have been arised by Pacific movements again. Its ice-capped peaks make the mountain similar to mountain chains.

The ranges of the Cordilleras embrace several plateaux, such as the Colombian Plateau, the Colorado Plateau and the Mexican plateau.

On the area of Central America the ranges continue with frequent earthquakes and volcanic eruptions.

On the slopes of The Rockies can be located the tables of the Preri which is covered by loess.

The lowest and youngest region of North America is the Mississippi Plain. Once it was flooded by the ocean. Its horizontally deposited layers of sediments hide oil and natural gas. On the thick layers the Mississippi and its tributaries deposited debris.

The relief of land and the mineral resources of North America

South America has two shields: The Guyana shield and the Brazil Highland. Both were parts of the Gondvanaland on the Southern hemisphere. Their pieces, which are connected deeply under the land, are actually connected by the Amazonas Basin on the surface which is mainly built up of the sediments of the sea and deposits.

The ridges of the Western part of the continent elevated because of the folding of the oceanic and the continental plate. The deposits of the oceanic plate and the rocks of the plate themselves went deep and melted, and intensive volcanic activity started: this is how the volcanic ridges were formed. The folded sediments elevated on the Eastern part.

The Andes, which are the longest mountain chains all over the world, formed in this way as part of the Pacific mountain system. In front of it, under the Pacific Ocean, there is a trench because it is a subduction zone where the oceanic plate goes under the continental plate.

This process, which started in the Mesozoic, has not yet come to an end. Because of the colliding plates, volcanic activities and earthquakes are still very frequent. The Southern part of the Andes is the second in the row of the most seizmic parts of the Earth after Japan.

The Andes have many magmatic rocks – such as the andesite which name is similar to the name of the mountain itself.

Over and above the factors mentioned above – because of the height above sea level -, the surface was formed by the ice as well.

The ranges are North-Southern in orientation. They surround plateaus. The greatest one of them is the Bolivian Plateau which is covered by a thick layer of debris and lava.

The mineral resources of the Andes got close to the surface during volcanic activities and they are ores of non-ferrous metals and precious metals such as copper, tin-stone and silver.

The youngest regions of the continent are the plains. The plain of the Northern part of South America is the Orinoco Basin which is rich in oil. The Parana Plain is located on the Southern part of the continent. In the basin of the Amazon River not only the largest plain of the continent but that of the Earth is lying as well. In the Tertiary period there was a gulf but the accumulation of the debris of the Amazon River created a plain on the area of it. Its slope faces the Atlantic Ocean.

Last but not least, we have to mention Patagonia which is built up of tables and on which the accumulated volcanic debris and the debris of the glaciers are originated from the Andes.

Climate of Hungary

2010-11-25T13:47:00.000+01:00

Location:
-absolute location:-northern hemisphere:
-eastern hemisphere:
-relative location:-Eastern Central Europe

Hungary is located in the-temperate zone
-true temperate belt
-moderately continental region
-wet continental climate

Wet continental climate /ordinary data/:
-there are 4 seasons: cold winter, spring, warm summer, autumn
-annual mean temperature:
-annual mean temperature fluctuation:
-annual mean precipitation: 500-800 mm
-vegetation: oak forest
-soil: brown forest soil
-droughts are frequent in July and August

Hungarian climate is influenced by:
-distance from the ocean
-basin characteristic
- the cyclones and anticyclones, which are formed above:
1. -the Atlantic Ocean
2. -Eastern Europe
3. -the Mediterranean Sea

Duration of sunshine: - South Duna-Tisza köze: 2100 hours/year
-near the western border: 1700-1800 h/y

Temperature:-annual mean temperature:
-annual mean temperature fluctuation:
-the highest temperature is on the South-East part of the country

Wind:
-on the western side of the Tisza and on Transdanubia : north-western winds
-on the eastern side of the Tisza: north-eastern winds
-Danube-Tisza Interflow: north winds
- Northern Mountains: chaotic winds

Precipitation: -annual mean precipitation: 500-900 mm
-the difference among the monthly mean precipitations can be extremely large
-most of the precipitation fell-in the end of the spring
-in the beginning of the summer

Natural geographic characterization of the Great Plain

2010-11-19T22:53:00.000+01:00

-Whole Territory of it is 100,000 And 52,000 are in Hungary.

- This scenery is the most extended in Hungary.

-The most uniform in a way of relief and climate.

-Large part of it is perfect plain. perfect plain: where the distance between the lowest and the highest point is smaller than 100 m.
-Landscape of it was transformed by people. - deforestation /from the early Middle Ages/
-control of the Tisza and its tributaries/ 19^th century / (mellékfolyók)
-So the characteristic Hungarian landscape, the “puszta” is not a natural landscape of the territory, but it was formed by human.

Parts of the Great Plain:
4.-Beregi-Plain 1. loess (hordalékkúp)
-Beregi-Tiszahát (löszös hordalékkúp)
-Szatmári-Tiszahát 2. sandy (hodalékkúp)
4.-Szatmári-Plain 3. drained marsh ->
3.-Ecsedi-moor (láp) ->meadow, pasture
2.-Nyírség 4. flood-basin (ártér)
-Hajdúság
4.-Bodrog-köz
-Rét-köz
4.-Takta-köz
-Hortobágy
-Nagykunság
3.-Nagy-Sárrét
3.-Kis-Sárrét
1.-Jászság
-Tiszazug
1.-Maros-Kőrös köze
2.-Kis-Kunság
1.-Solti-Plain
1.-Pesti-Plain
-Mezőföld
1.-Sárköz
-Drávamellék

National Parks of the Great Plain:-Hortobágyi
-Kiskunsági
-Körös-Maros
-Duna-Dráva

Characterization of some parts of the Great Plain:
We can divide the Great Plain into two parts on the basis of the catchment areas :(vízgyűjtő terület)
-Dunai Great Plain
-Tiszai Great Plain

Dunai Great Plain

Dunamenti-Plain:-it is near the Danube for 15-30 km
-Pesti-Plain: free of flood (ármentes)
-southern part extended flood-basin
-on the south, on the right side of the river is the Sárköz

Kiskunság:-it formed in the Pleistocene
-130-170 m high alluvial cone
-sandy soil
-there are dunes still in movement /Bugac, Fülöpháza/

Mezőföld: -covered by loess
-on the right-hand side of the Danube
-many landslides /Dunaújváros, Dunaföldvár/

Drávamellék:-on both side of the river
-only the left-hand part is in Hungary
-mediterranean climate
-the most precipitation of the Great Plain /700 mm/year /

Tiszai Great Plain

Tiszamente:
-artificial ox-bow lakes are frequent
-15-25 km wide

Jászság:-near the lower course (alsó folyás) of the Zagyva

Nyírség:
-covered by sand
-there is the highest point of the Great Plain: Hoportyó-183 m

Hajdúság:
-covered by loess

Hortobágy:
-important touristic centre
-it is a part of the World Heritage

Nagykunság:
-the driest part of the country /less than 500 mm/year/

Körös region:
-perfect plain
-there were marshes

-now: meadows, pastures

Maros-Körös köze:
-covered by loess

-its south eastern part is the hottest part of the country /annual mean temperature is 11°C, mean temperature in July is 22°C/

The History of the Earth (mainly that of the Mesozoic Era)

2010-11-09T09:46:00.000+01:00

Paleonthology:
- the study of the history of the Earth

- uses the fossils (=remains of plants or animals from pre-historic times. They are found in

sedimentary rocks.) to establish the age of the rock layers

2 dating methods:

1.) relative dating method: based on the law of superposition (=youngest rock layers are ont he top of the rock sequence whereas the oldest are on the bottom.) a this method is rarely because both of internal forces (folding, faulting) often rearrange the layers!!

2.) absolute dating method: based ont he natural radioactivity of certain minerals (uranium,

thorium)

- C14 is used to determine the age of the organic matter

On the basis of the dating methods geologists have established a geological timescale which has got eras, periods and epochs:

ERAS	PERIODS
Cenozoic (65 million years)	Quaternary --- holocene (present time) --- pleistocene (ice age) Tertiary --- pliocene --- miocene --- oligocene --- eocene
Mesozoic (235 – 65 million years)	Cretaceous Jurassic Triassic
Paleozoic (590 – 235 million years)	Permian Carboniferous Devonian Silurian Ordovician Cambrian
Proterozoic (2600 million years)	---------
Archaeozoic (4600 million years)	----------

ERAS:

Archaeozoic (ősidő):
-volcanic activity a gases a forming a palaeoatmosphere

-gradual cooling a water condensed a paleo-ocean

-continental crust formed

-rich in CO₂, ammonia, nitrogen-oxide

Proterozoic (előidő):
- mountain formation a erosion a ancient shields

- ancient life forms (bacteria, algae)

Paleozoic: - photosyntesis a ozone layer

- first land plants appeared

- Caledonian and Variscian mountain systems started to form

- formation of Gondwanaland

- all the continental cores connected a supercontinent (Pangaea) formed

- Panthalassa (+ Tethys /gulf of Panthalassa)

- formation of coal

Mesozoic:
- Triassic: Pangaea divided into Laurasia and Gondwana

- Tethys substituted Panthalassa

Laurasia slided to the North

Gondwana slided to the South

- Jurassic:- formation of a rift valley led to the formation of the Atlantic Ocean

that separated Eurasia from North-America and Africa from

South-America

-convergent plates a volcanic activity a Pacific

mountain system started to form

- Australia was still connected to Antarctica

- Cretaceous: - the world ocean reached its largest extention

- Eurasia separated from North-America, and Africa from

South-America

- Eurasian mountain system started to form

Fauna&flora:

Triassic: dinosaurs, first mammals appeared

Jurassic: - the main era of reptiles

- spread of ammonites (mészvázúak)

- first flowering plants

Cretaceous: by the end of the era they extincted aprobably a huge meteor impact

caused it due to which the level

of oxygen decreased on the Earth

(the depression of this caused by

this meteor still can be observed

on the Yukatan Peninsula)

- most characteristic plants are angiosperms(zárvatermők) and gymnosperms(nyitvatermők) (EZ NEM FONTOS!!!)

Cenozoic: - present location of the continents

- spread of mammals and birds

- formation of mineral oil and natural gas

- volcanism

- the end of the formation of the Eurasian and Pacific mountain system

- Atlantic and Indian Ocean formed

- climate got colder a Ice Age

- the end of the era (holocene): climate got warmer and the land was shaped by external forces + the appearance of the Homo Sapiens

(A MESOZOIC A LEGFONTOSABB, A TÖBBIRŐL CSAK A LEGLÉNYEGESEBBEKET KELL TUDNI!!!)

Japan

2010-11-09T09:43:00.000+01:00

Nowadays Japan is one of the countries which produces the most rapid economic development. In the last decades of the twentieth century, we can talk about a kind of explosion in the case of Japan and the little tigers. Although Japan has been isolated for several centuries and belonged to the losers of the Second World War, it has undergone a rapid development thanks to the contribution of the USA.

It has several causes:

- Japan invested a lot of money into huge projects and spent little money on military purposes;

- Relying on the scientific breakthroughs Japan introduced the most up-to-date machinery products and production methods;

- disciplined and cheap Japanese labour force

- exemplary cooperation amongst the industrial branches and their workers;

- The cheap and high quality products initially conquered the South Asian region and later the whole world market and Japan supplely^rugalmasan accommodated itself to the foreign demands.

- A very efficient educational system was formed in order to ensure the economic development.

Japan is poor in mineral resources. This is why it is the greatest importer of raw materials and energy resources in the world. The needed coal, iron ore and uranium ore is imported by its own fleet. Primarily from those countries where there opened mines with Japanese financial support. Japan imports mineral oil from the Middle East and it is processed in oil refineries and chemical industries that are installed on the coasts. The Indian iron ore, the Malaysian and Philippine non-ferrous metals and the Australian bauxite are also processed by them. The production of crude iron and steel is on the forefront in the world.The most important branch of processing industry is machine production. Within precision engineering the machine-tool industry and vehicle-making are the most important. In tanker and car making Japan is the number one in the world. And in the production of electronic and informatic tools as well. Japan installed those factories to South Korea and Hong-kong where less up-to-date products are made. For those industrial branches where planes, missiles, satellites and industrial robots are formed, separated technopolises are formed. The cities not only ensure work for their dwellers but healthy and nice environment as well. There is a Silicon valley (like in the USA) which is a technology park.

Japan organizes its transportation via eight great and one thousand smaller ports. The greatest ports are in Osaka. The merchant fleet is the third greatest in the world. The rail transport is very precise and quick in the country.

The temperate zone

2010-11-09T09:42:00.000+01:00

There are 4 seasons in the entire temperate zone, it is because the Earth orbits around the Sun and its axis is inclined and the inclination does not change during one rotation.

The westerly winds are the prevailing winds in the whole zone.

Warm temperate zone

On the western side of the mainland a mediterranean climate, on the eastern side a subtropical monsoon climate has developed in the warm temperate belt.

The mediterranean area is the largest in size in the region of the Mediterranean Sea.

Two seasons:

Summer: hot and dry

Winter: mild and rainy.

Annual mean precipitation: 400-1000 mm; annual mean temperature fluctuation: 15-20°c; annual mean temperature: 10-20°c.

Winds: in summer, the descending branch of the trade winds; in winter,

The large forests have unfortunately been partially eliminated.

Vegetation: citruses, dates, grapes, figs, bay trees, Lebanon cedar trees, evergreen shrubs.

The red terra rossa is the most characteristic soil. It’s poor in humus because there is little humus formation. In the deciduous forests: cinnamon-coloured forest soil.

The water levels are extremely fluctuating because of the characteristics of the climate: in summer, the river beds may dry up but in the winter there are heavy floods.

The surface is chiefly shaped by the rivers.

The subtropical monsoon regions lie on the eastern side of the mainland.

2 seasons:

Winter: cool and dry

Summer: hot and rainy.

Annual mean precipitation: 1000-1500 mm; annual mean temperature fluctuation: 5-25°c; annual mean temperature: 10-20°c.

Winds: the alteration of summer and winter monsoon winds.

Vegetation: Bay foliage forests, bamboo, tea shrubs, rice (even 2 harvests a year), cotton.

The soils are red and yellow and are poor as they contain little humus.

The main surface forming forces: In winter: disintegration and surface washing; in summer: deepening river erosion.

Cold temperate zone

It has developed only in the northern hemisphere.

2 seasons:

Winter: very cold and long

Summer: short, relatively warm and rainy.

Annual mean temperature: 0 - -10°c; annual mean temperature fluctuation: 20-70°c; annual mean precipitation: 200-700 mm.

Winds: westerly winds and sometimes polar winds.

Vegetation: taiga. The largest pine forests.

Not so fertile podzol soils have been formed in the whole zone.

Down to the great fluctuation of temperature, disintegration is significant.

Forestry and the breeding of fur animals are significant.

True temperate belt

Between the cold and warm temperate zones.

The climate is determined by the westerly winds and the cyclones. Less and less precipitation towards the interior parts of the continents. Four regions: oceanic, moderately continental, continental and extremely continental.

The oceanic regions have developed by the coasts.

Two seasons:

Summers are cool.

Winters are mild.

Annual mean temperature: 5-12°c; annual mean temperature fluctuation:7-15°c; annual mean precipitation: 800-2000 mm.

The annual distribution of precipitation is even.

The large beech forests have largely been eliminated. The grass is green throughout the year.

Soil: brown forest soil and podzol in the cooler northern areas.

The disintegration of rocks is governed by weathering. River erosion is the main surface forming force.

The moderately continental regions lie East of oceanic regions and on the eastern coasts of the continents. Weaker and weaker oceanic features.

Winters are cold and summers are warm. Four „regular” seasons.

Annual mean temperature: 0-12°c; annual mean temperature fluctuation: 10-20°c; annual mean precipitation: 500-800 mm.

Droughts are frequent in warmer southern areas in July and August. On the eastern side of the continent, the summer monsoon brings abundant rainfall.

Vegetation: oak forests. Beech forests (400-1200 m). Towards the interior of the mainlands, wooded prairies occupy the place of deciduous forests.

Brown forest soil is the predominant soil type.

Surface forming forces: disintegration, weathering and watercourses.

Continental regions

Cold winters and warm summers. The early summer is the most rainy.

Annual mean temperature: 0-15°c; annual mean temperature fluctuation: 25-45°c; annual mean precipitation: 300-500 mm.

Westerly winds.

Vegetation: grassland. In Eurasia: steppe; in North America: prairie; in South America: pampa.

The steppe soil in the tall grass region contains much humus. Chestnut-brown soil with dwarf grasses.

Disintegration, weathering.

Vegetation: arable land; potato, wheat,

Cattle and sheep breeding.

Extremely continental regions

Cold winters and hot summers.

Annual mean temperature: 0-15°c; annual mean temperature fluctuation: 25-50°c; annual mean precipitation: 100-200 mm.

Westerly winds.

Semi-deserts and deserts. E.g. the Gobi. Located in the interior of the continents or in the vicinity of the oceans in basins surrounded by high mountains.

Nomadic shepherding, oases.

Transformation of the structure of industry on the basis of the old industrial regions of the EU

2010-11-07T16:49:00.000+01:00

Industry: a branch of economy The process in which industry becomes the leading branch of economy, is called industrialization.

Most important industrial regions of Europe a developed in the 18th-19th cent. at the time of the exploitation of coal deposits Where coking coal and iron ore appeared a rapid industrialization began

Largest industrial regions are installed at the old mining areas:

e.g.:

- Black Country

- Meuse Valley (Belgium)

- vicinity of Lille

- Lorraine

- Asturias

- vicinity of Bilbao

- Ruhr & Saar region

Ruhr region as an example of all

- characteristic polycentric urban agglomeration

- hard-coal-based

- 4/5 of the coal mined in Germany

- 1 of crude oil and steel production comes from here

- Nearly 1 of Germany’s chemical production

- exhausted iron mines (Rhine schist mountains) assisted the expansion

- navigable canals of the Rhine of the ind. district

- Rhine and its tributaries are not enough to supply the water demand of the region a industrial water is re-used (water recycling)

- most important ind. branches are in connection with coal mining

- coke (koksz) is a dominant factor in the location of metallurgy

- they import Swedish, African and Brazilian ores

- power plants (erőművek) which are fed by hard coal provide electric power

- heavy industry: - great consumer of rolled steel plates

- manufacturing of mining machines

- metallurgical and power plant machinery

- railroad

- military equipment

- chamber gas is used for making chemical products and glass works

- old plants were converted in oil refineries

- petrochemical industry settled here a gets raw-material through pipelines

a pushes coal chemistry into the background

- textile factories a employing female labour force

a processes mainly the synthetic fibres (műszál) produced nearby

Structural crisis of the last 3 decades:

1.) since the 1950’s aamount of coal mined decreased to 1

a the amount of employees decreased to 1/3

2.) increased use of artificial materials and special metal alloys a demand for steel

decreased worldwide

3.) up-to-date technical procedures appeared

blast furnaces: - located near iron ore mines

- combines which obtained inexpensive raw-materials from

overseas a advantageous situation

- operate right near the Rhine ports (e.g. Duisburg)

- operate in cities lying farther from the waterway

(e.g. Dortmund)

Coal & steel crisis a many jobs disappeared in a short time

migration

Ruhr region had to attract new, up-to-date branches of industry

by offering various advantages (e.g. Opel Works settled here)

expansion of chemical industry and electrotechnics

cities became more attracting

But crisis is still not solved, outmigration and unemployment still exist.

Economic stagnation in other areas as well:

e.g. traditional textile industry regions

around Lille and Lyon

in the vicinity of Liverpool and Manchester

more and more companies cannot withstand the competition (with the cheaply produced goods in developing countries)

have to be closed

unemployment decline of

outmigration the European

gradual transformation of the structure of industry textile centres